A szerelmet már régóta hasonlítják kábítószeres tudatmódosult állapotokhoz és ma már tudjuk, hogy tényleg az is. Amikor az ember agyában feldúsul a fenil-etil-amin, azaz a PEA nevezetű neurohormon, akkor az agy gazdája más tudatállapotba kerül, azaz szerelmes lesz. Ez a PEA pontosan úgy működik, mint egykoron Ámor vagy más néven Cupido nyila, ami ha eltalálta az embert, szétáradt benne a szerelem. Ám egyszer Cupido nyila célt tévesztve a földre hullott, ott eltalált egy virágot, amiből aztán közismerten a szerelem virága lett (alternatív gyógyászoknál a pult alól gyógytea formájában talán még ma is kapható). De hogy ez az egész nem csak alaptalan legenda, arra Shakespeare Szentivánéji álom című komédiája a bizonyíték, amiben Oberon, a tündérkirály ennek a virágnak a nedvéből cseppentett néhányat alvó felesége, Titánia tündérkirálynő szemébe, hogy móresre tanítsa. Ha Shakespeare fenil-etil-amint írt volna, akkor közönsége biztosan kifütyülte volna, pedig mai tudásunk alapján akár azt is mondhatnánk, hogy Oberon PEA hormont juttatott Titánia szervezetébe, amitől az fülig szerelmes lett az első lénybe, akit meglátott: a szamárfejű Zubolyba.
Egyébként a szerelem kémiája tényleg olyan, mint egy Shakespeare-dráma, amiben a különböző hormonok a szereplők, melyek már régóta ismertek, sőt a szereposztás is az, csak a dráma cselekménye nem volt sokáig tisztázott. Mi itt ebben a pár rövid sorban erre teszünk most kísérletet.
Színre lép hát Ámor, más néven PEA, amitől beköszönt a szerelem. Már önmagában véve ez is elég nagy megrázkódtatás – áldás vagy sorscsapás, kinek hogy – lehet bárkinek, de az igazi drámai fordulat akkor következik, amikor megjelenik a következő szereplő, aki nem más, mint a sármos görög álomisten: Endorfin. Az endogén morfin, belső elválasztású morfium, szintén kábítószer. Amikor az embernek orgazmusa van, ilyenben fürdik az agya, nem részletezem tovább, mindenki el tudja képzelni. A PEA bekábítószerezett állapotában az emberben óriási a kísértés, hogy még tovább fokozza a gyönyört és szerelmével szexuális kapcsolatra lépve endorfinokkal kényeztesse az agyát. De hát nincs is szebb dolog annál, amikor fülig szerelmes az ember, és ezt az ágyban be is teljesítheti, nem igaz? Ez sajnos csak bizonyos feltételek teljesülése mellett igaz. Ekkor lép színre ugyanis a dráma következő szereplője, az oxitocin, amit kötődés hormonnak is szoktak hívni. Ilyen szabadul fel mind az anyában mind a csecsemőben például szoptatás közben, szorosabbra fűzve ezzel kettejük közt a kapcsolatot. És oxitocin szabadul fel szeretkezés közben is. Ez egy rendkívüli hormon, akár egyetlen nagyobb adag, egyetlen orgazmus függőséget alakíthat ki valakiben és érzelmileg odaláncolhatja szeretőjéhez.
Ám a természet, mint ahogy Oberon király is, kegyes a szerelmesekhez, és bizonyos idő elteltével megszabadítja őket szenvedéseiktől. Mert ha valaki nagyon sokáig nem enne, nem pihenne rendesen, nem látná el a feladatait, nem törődnek a kötelességeivel, hazudna a munkahelyén, és elfelejtene körülnézni, amikor átmegy az úton, akkor egy idő után bele is halna ebbe, ezért a gondos természet-vegyészmérnöki kezek úgy tervezték meg a rendszert, hogy a PEA termelődése legkésőbb 18 hónap után egyszerűen leáll. A szerelem elmúlik, jönnek az elvonási tünetek. „De hogy eshetett ez? Mily undorodva néz most rá szemem!”, kiált fel Titánia, amikor Oberon leveszi szeméről a rontást. Milyen óriási szerencséje van a tündérkirálynőnek, hogy nem feküdt le a szamárfejű Zubollyal, mert akkor lehet, hogy az oxitocin hatása miatt nem tudna szabadulni tőle. Hány meg hány olyan kapcsolatot tudna felsorolni bárki, amikor két ember, akik már régen nem szeretik egymást, mégis együtt élnek, mert nem tudnak leválni a másikról, nem tudják elengedni a másikat. Csapdában érzik magukat, vergődnek, a kapcsolat halódik és talán fogalmuk sincs, hogy mind e mögött hormonális hatások húzódnak meg – a hosszúra nyúlt agónia annak a túlfűtött éjszakának a következménye, ami ma már olyan messzinek tűnik, hogy talán igaz se volt. A szenvedély kémiájából így lesz a szenvedés kémiája.
Azért igazi dráma ez, mert minden szereplője – az összes hormon – jó: jót akar és jót tesz, azt a különleges és egyedi dolgot cselekszi, amit csak ő tud –, a végeredmény mégis szomorú. Manapság az élettársi kapcsolatok 75, a házasságok 50 százaléka bomlik fel Magyarországon, az európai átlag ennél még valamivel magasabb is. Pedig az emberi színjátékot biztosan nem úgy írta meg a „Nagy Drámaíró”, hogy az tragédia legyen, hanem boldog véget szánt neki. Azt hiszem, a színpadi renddel lehet a baj, illetve, hogy több szereplőt időközben kiírtak a darabból.
Mert vegyük azt az esetet, amikor valaki valamilyen okból kifolyólag fülig szerelmes lesz, de önmegtartóztató életet él, mert mondjuk nem hisz a házasság előtti szexuális életben. Ilyenkor maximum 18 hónap után felszáll a köd és akkor már kitisztult szemmel és értelemmel tudja eldönteni, hogy a másik érdemes-e a szerelmére. Ha nem, akkor sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy szépen búcsút intsenek egymásnak, különösebb károkozás nélkül, mint azoknak, akiket addigra már összeláncolt a kötődés hormon. Másfél év alatt, ha közben nem kényezteti az agyát (orgazmusból származó) dopaminnal, az embernek valóban esélye nyílik mélyebben megismerni a másikat, mivel – ha teszik, jobb híján – kénytelenek lesznek egymás személyiségével foglalkozni. Egymás megismerésének a folyamata abban a pillanatban leáll, amint belép egy kapcsolatba a szexualitás. A testi együttlét ugyanis az otthonosság, az intimitás, az összetartozás illúzióját kelti a felekben, akik ezután nem tartják már szükségesnek egymás mélyebb megismerését – ezeket nevezik a szakirodalomban elszexualizált kapcsolatoknak. Egy kapcsolatban, melyben jó a szex – és másfél évig általában azért jó szokott lenni –, ez az összetartozás-élmény annyira erős, hogy a személyiségekben rejtező ellentmondásokat és összeférhetetlenségeket egyszerűen elnyomja. Szexszel minden konfliktust meg lehet oldani. Ám amikor már nem annyira eufórikus a szex és jelentkezni kezdenek a kábítószer megvonási tünetek (lásd feljebb), ezek a különbözőségek bombaként robbannak fel. Ezzel szemben, akinek volt alkalma mélyebben megismerni a másikat, az sokkal könnyebben tud rá igent mondani, még akkor is, ha a szerelem euforikus időszakának már vége van. És ami a legjobb az egészben, a jó szex dopamin és oxitocin fröccsei majd csak ezután jönnek még!
Vagyis ha az ember mély kapcsolatra és tartós boldogságra vágyik, érdemes a hormonjait a megfelelő időben és sorrendben aktivizálni, mert az rendkívüli módon megkönnyíti a dolgát. Mert nem mindegy, hogy a hormonjaim annak az ellenében vagy éppen az érdekében dolgoznak, amit magam is szeretnék.
Krúdy Tamás
Fotók: OpenClipart-Vectors képe a Pixabay -en.
Calvero., Public domain, via Wikimedia Commons
