Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Zacskós tejjel dobáltuk Zalaegerszegen a felüljáróról a vonatot. Érthetetlen, hogy miért tettük, de tettük. Illetve egyszer konkrétan emlékszem arra, hogy három napon át teszteltük, valóban törhetetlen-e az akkoriban talán elsőként széles körben megjelent kétliteres műanyag-palack, a legkülönbözőbb magasságokból dobtuk le, de semmi baja nem lett. A felnőttek nyilván nem értettek semmit belőle, és persze ma már én is rászólnék bármilyen gyerekre, ha ilyet tenne, miközben a jelek szerint ezek is kellenek ahhoz, hogy a gyerekkor boldogan megélhető legyen.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Örülök, hogy még él, mert még ma is tanulok tőle. Olyan cigányember, akinek a munka, a tevés a lételeme, és aki mindig is arra nevelt, hogy egy pillanatra sem szabad elfelejteni azt az egyszerű dolgot, miszerint pihennie csakis annak szabad, aki elfáradt valamiben, vagy megküzdött valamiért. Van egy nagyon fontos gondolat, amit a legtöbb tréningemen, képzésemen, helyi lakossági fórumokon el szoktam mondani: olyan nincs, hogy valami kész van. Mindig van valami, ami odébb tehető, jobbá tehető, rendberakható, szorosabbra fűzhető, visszacsavarozható, megcsinálható, fejleszthető, elültethető, nevelhető, megöntözhető, kigyomlálható, leszedhető, stb. Azaz, a restség nem segít minket, a tevés viszont sikert, eredményt kínál, amit boldogan meg lehet élni, és büszkén le lehet aratni. A legkisebbet is. Utána pedig csak addig megpihenni, amíg a következő tennivalót meg nem találjuk.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?
Ezt a fenti gondolatot mindenképpen. Illetve azt, hogy a nagyszüleik egy olyan generáció tagjai, amely számára a munka iránti alázat, a valamiért való megküzdés, a büszkén vállalható tevés és munka az igazi érdem, nem pedig az ügyeskedés, a dolgok alól való kibúvás, vagy azok megúszása. Nagyon fontos még, hogy tanuljanak meg várni. Kivárni, megvárni, bevárni. Szerelmet, lehetőségeket, jobb időket és a szerencsét. Mert minden eljön majd, csak várjanak rá türelemmel, tisztelettel. A mai legfiatalabbakból talán ez hiányzik a legjobban – szeretném, ha az én gyerekeim ennyivel is erősebbek, teljesebbek lennének.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
A Holt költők társasága óta ábrándozott az én generációm olyan iskolákról, ahol a fiúk valódi közösséget alkothatnak, miközben a kötelező sorkatonaság egyeseknek örök barátságot hozott, másoknak sok küszködést. Én hiszek abban, hogy együtt tanuljanak a fiúk és a lányok, de azt kimondottan támogatnám, ha lennének kezdeményezések, amelyek kicsit zártabbá is tehetik a fiúk és a lányok közösségét, ha azzal egészséges módon és szabadon választva erősíthetik a saját nemi identitásukat és látnák a saját értékeiket. Hangsúlyozom, szabad akarat alapján.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Sajnos lehetnek ilyen helyzetek, bár nyilván nagyon rossz, ha valahol csak ez látszik megoldásnak. Egy helyi cigánytelepen a helyi drogdíler elleni közösségi fellépés lehet, hogy hatásosabb, mint ha csak szépen kérik a drogterjesztés megszüntetését. Ugyanakkor nagyon rossz, hogy a tevőleges erőszak mellett legalább ilyen fenyegető az erőszakosság, az erőszakos fellépés, amely viszont nem igazán tolerálható, főleg, ha gyengébbek, védtelenek az elszenvedői.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Egy ősi indián legenda szerint minden könnycseppnek megvan a párja valahol a világ túlsó felén, azaz, ha az én könnyem hullik, akkor valahol a világban egy másik férfinál is eltörik a mécses. Sok nehéz helyzet van, és sok nehéz helyzetben bizony kell a sírás, egyfajta szükség, egyfajta képesség, amit azért adott a természet, illetve a Jóisten, hogy ne szakadjunk bele a nehéz helyzetek okozta nyomásba. Biztos vagyok abban, hogy aki kellően bátor ahhoz, hogy néha sírni is merjen, az képes a hidegvérét is megőrizni.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Mindenki a párját keresi. És majd együtt kialakítják, hogy ez hogyan is legyen. Ha nem jól alakítják ki, akkor majd változtatnak, vagy nem maradnak pár. Én úgy vélem, ez csakis azon a két emberen múlik, akik egymást választják, de annak nagyon fontosnak kell lennie, hogy egyikük se adjon fel magából olyan sokat, hogy az ellehetetlenítse a kapcsolatot. Láttam patikamérlegen kiszámolt és súlyos egyensúlytalanságban lévő boldog kapcsolatokat is.
Olvasd el ezt is: Különbség van a szerződésen és a szövetségen alapuló kapcsolat között – interjú dr. Dabóczi Kálmánnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Az a férfi az igazán férfi, aki a házimunkát nem osztja el nemek szerint. A feleségem hihetetlen energiával végzi az elé kerülő dolgokat, de ezt akkor tudja könnyebben és több mosollyal csinálni, ha közben én sem kerülöm ki azokat a dolgokat, amelyek pedig éppen elém esnek be. Kimondottan szeretek mosogatni – megnyugtató látni, ahogyan tiszta lesz a tányér –, de évek óta én vasalom a saját ruhám, gyakran mosok, teregetek, porszívózom egyedül, illetve a kertben mindig akad tennivaló.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
A család miatt most már elő-előfordul, hogy van egy kis lelkiismeretfurdalás a sok munka miatt – heti 800-1000 kilométert is utazom a munkám miatt –, ugyanakkor azt vallom, hogy minden adódó lehetőséget meg kell ragadni, amivel segíteni lehet egy kicsit jobbá tenni egy-egy roma közösség, vagy helyi település, város, falu jövőjét. A sok munka azt jelenti, hogy sok helyen hisznek bennem, és sok helyen tisztelnek meg azzal a helyben élők, hogy bevonnak azokba a döntésekbe, azokba a feladatokba, amelyek az ő közvetlen jövőjüket alakítják.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Az életben folyamatosan megjelenő félelemmel való megküzdés és annak sikeres legyőzése valaki mással közösen. Itt arra gondolok, hogy az ember esendő. Fél az öregedéstől, a haláltól, a szülei halálától, az egyedülléttől, az anyagi bizonytalanságtól, attól, hogy nem lesz elég jó számtalan helyzetben majd. A házasság szerintem arról szól, hogy két ember annyira szereti egymást, hogy ezekkel a félelmekkel együtt kíván szembenézni, és nemcsak arra képesek, hogy általában győztesen jöjjenek ki ezekből a küzdelmekből, hanem arra is, hogy boldogságot, örömet, kiteljesedést teremtsenek önmaguknak, a gyermekeiknek, a szüleiknek, a barátaiknak. Ha ez nehezen, vagy csak részben, de nem elégséges módon történik, akkor azt meg kell próbálni megjavítani, de ha nem megy, akkor kell a változtatás.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Furcsa kérdés. Elsőre, zsigerből azt mondanám, hogy igen, de nyilván számos apró dolog biztosan van, amin változtatnék. Kimaradtak a művészetek – sosem derül már ki, hogy lehettem volna-e zongoraművész vagy szobrász.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Ma bárki lehet hős, és ebből adódóan nem is könnyű valódi hőssé válni. Kellenek a hősök, akik viszont mindenképpen fontos, hogy valami klasszikus értéket képviseljenek, vagy másokért vállaljanak áldozatot, és olyasmit tudjanak, ami nem olcsó, nem átlagos, nem érhető el bárki által. És persze az is kell, hogy titokban nagyon sokan akarjunk olyanok lenni, mint ők – a világ legjobb zenészei, vízilabdázói, edzői, mérnökei, majd az első ember a Marson, a barlangból gyerekeket mentő rendőr, az utolsó ember Fukusimában.
Ajánló: „Az én élő memóriám az 1880-es évekig nyúlik vissza” – interjú Jankovics Marcellel
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Szinte minden álmom teljesült. A gimnáziumban az egyik füzetemre azt a közhelyet firkáltam, hogy „Az álmok azért vannak, hogy teljesüljenek”. Szép feleséget, szép gyerekeket és kimondottan izgalmas munkát álmodtam magamnak, rengeteg utazással itthon és a világban, meg olyan felelősséggel, ami egyfajta súlyt, folyamatos odafigyelést is elvár az embertől – ezek mind teljesültek. Oké, nyilván álmodoztam arról is, hogy eljutok Amerikába, vagy élhetek külföldön, szerepelek a tévében, vagy saját könyvem jelenik meg – ezek is teljesültek.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Helmut Newtonnal nagyon. Képes volt azt a fajta szexizmust megjeleníteni, amit a mai világban sokan már nem akarnak érteni, sőt, akár el is ítélik, miközben komoly értékeket kínált az a megközelítés is, ami megjelent az általa készített fotókon. Nyilván rengeteg sztereotípia jelent meg ezeken a képeken, de ezek egyike-másika nagyon is a valóságból merítkezett, abból a valóságból, amelyben a férfiak és a nők számos helyzetben sajnos valóban nem voltak egyenrangúak, egyenértékűek. A bőrönddel küzdő nő a Pirelli-naptárban, miközben a férfinak csak a karja látszik a méregdrága sportkocsiban ülve, egyfajta szimbólum a számomra, nagyon is rámutat, milyen volt az a kor, amelyben nagyon élesen elkülönülve jelentek meg a férfiak és a nők, és a világ szinte természetesnek vette ezt.
Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?
Én most ebben kicsit világibb leszek, mint ilyenkor szokásos. Úgy vélem, bárki és bármi, azaz minden és mindenki lehet szent valaki vagy valakik számára – az a fontos, hogy mennyi alázattal fordulunk egy adott dolog, cél vagy személy irányába. A szent az én olvasatomban egyfajta tisztaság, amit nem lehet bepiszkolni, és utat, irányt mutat sokak számára, akik bár nem tudnak ennyire tisztán élni, de talán mégis mindent elkövetnek azért, hogy közelíthessenek ahhoz.
NÉVJEGY
- Zalaegerszegen született 1976. szeptember 5-én.
- Tanulmányok: Államigazgatási Főiskola, CEU, Columbia Egyetem.
- Önálló romaügyi szakértő, társadalmi felzárkózás segítő szakmai programok kidolgozója és megvalósítója, több minisztérium, illetve miniszter személyes tanácsadója, szakértője. A Szakképzési Innovációs Tanács tagja.
- Nős, 3 gyermek édesapja.
Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
