Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. Ne bújjon meg a kétség, minden egyes találkozásban. Ne legyünk egymásnak sebgyógyító, időrabló, vagy önbizalom-izmosító megállóhelyek, ahonnan bármikor továbbléphetünk egy másik, ígéretesebb opció kedvéért. Ideje lenne végre álarcok nélkül, szelíden, de határozottan kimondani, amire vágyunk, amit keresünk, és nem azon aggódni, hogy a másik majd hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől. Aki ugyanazt akarja, aki elkötelezettségre, társra, otthonra vágyik, az soha nem fog megriadni az őszinteségtől.
Felnőtt emberi kapcsolataink azonban gyakran lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár. Az emberi kapcsolatok illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások, aztán ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok, amelyekbe valamiért mégis invesztálnánk.
A megtévesztéssel, hazugsággal, csalással, elhallgatásokkal, összességében az őszinteség hiányával kapcsolatunk megreked, nem fejlődik, a bizalom sérül, majd teljesen eltörik. A kötelékünknek így nincs értelme, nincs célja, mert elveszett a kezdeti ártatlansága. Így majd bizalmatlanság, hatalmi harcok, belülről feszítő, kimondatlan szitokszavak, éles felszólító mondatok, számonkérések, folytonos ellenőrzések lengik majd át, és végül közönnyé csontosodik. Ahol a hazugság él, ott meghal a szerelem, ott a legfontosabb, legértékesebb emberi kapcsolatok, szeretetkapcsolatok vesznek a semmibe. Aki folyton hazudik, még egy éretlen, időhúzó konfliktuskerülő ember, lélekben pedig egy rémült, büntetéstől rettegő gyermek. Egy felnőtt ember megőrzi tartását, fejlődni vágyik, másoknak és önmagának tett ígéreteit betartja.
Aki leteszi végre súlyos érzelmi csomagjait a küszöbön, és engedi belőle kipakolni az összes kudarcot, szívfájdalmat és múltban szerzett sérülést, őt minden nap egyre közelebb engedhetjük, neki elegendő helyet kell hagynunk, hogy leüljön az asztalunknál. Ami volt, az kizárólag már csak a fejünkben él, és a mindenfélével teletömött csomagban, amit húzunk-vonunk, és képtelenek vagyunk letenni. A múlt történéseinek megértéséhez, feldolgozásához és elengedéséhez mély belső igényre, döntésre és egyedül megtett önismereti utakra van szükség, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak is. Ha ez megtörtént, olyan ember mellett dönts, aki szeretettel segít kicsomagolni a léleknyomorítót, a felejteni valót. És a sokadik együtt ébredésünkkor egyszer csak rádöbbenünk, hogy könnyű lett a szívünk, a korábban lélegezni sem hagyó múlt emlékei maguktól elégtek, megsemmisültek. Mondd ki, ami voltál: ez voltam, ezt tettem, így bánt el velem az élet, és már tisztán látok, hol rontottam el, hogy nekem is benne volt a kezem, bűnrészes voltam az életem félresiklásánál. Kár az időt olyanra vesztegetni, aki az idő múlásával is képtelen kimondani ezeket a szavakat.
Egyszerűbb őszintének lenni, mint terelni, elhallgatni, hazudni. Nem könnyebb, de egyszerűbb. Így nem szükséges taktikázni, kegyes hazugságokon agyalni, nyugalmat ad, tiszta lelkiismeretet, így bátran, nyíltan bele lehet nézni bárki szemébe. Az őszinteség tehát bátorságot is jelent, ami nyílt, tiszta helyzeteket teremt. Őszintének lenni azonban gyakran nyílt konfrontáció, és van, hogy nem tetszik másnak a tükör, amit feléje tartasz. Az őszinteség szelíd, a szeretet vezérli. A bizalom kiépítéséhez elengedhetetlen, általa önmagadhoz maradsz hű, mert van bátorságod mindig, minden körülmény között vállalni önmagad.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
