Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Nem voltam egy tipikus rossz gyerek. Kisgyerekként apró butaságokat csináltam; például üvegdarabokat törtem kővel, hogy abból port csináljak. Következményként a szemészeten kötöttem ki. A legnagyobb butaságot már 17 évesen, közel felnőtt fejjel követtem el. Meglett a jogosítványom autóra, ami – mint akkor megtudtam – érvényes kismotorra is. Édesapám Simsonjával el is mentem rögtön egy körre. Illetve csak fél körre, mert miután beleszaladtam egy kerítésbe hazafelé már toltam. Azóta sem motoroztam.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Nem tudom, mennyire életbölcsesség, szerintem ő sem gondolta annak, inkább a személyiségéből jött, hogy a feszült helyzeteket humorral, vidámsággal könnyebben át lehet vészelni. Egy mondatban talán úgy fogalmaznám meg, jobb jókedvűen megcsinálni egy feladatot, mint nyavalyogva, ha egyszer mindenképpen meg kell csinálni.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?
Az emberi kapcsolatokra – családra, barátokra, közösségekre stb. – ügyeljenek, ne hagyják, hogy figyelmüket a világi dolgok eltereljék.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Nem vagyok sem oktatási szakértő, sem gyermekpszichológus, ráadásul csak fiaim vannak, így ebben a kérdésben nem tartom magam illetékesnek. Annyit tudok, hogy a fiúk és a lányok más ütemben más területeken fejlődnek, így ha a képességeik maximális fejlesztésére tennénk a hangsúlyt, akkor csak külön kellene őket oktatni. Ugyanakkor hol tanulnák meg, hogy milyen a másik nem, ha külön élnék le a fiatalkorukat. Valamilyen kombinációt tudnék elképzelni.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Az erőszak nagyon tág fogalom. Erőszak, ha bűncselekmény áldozataként önvédelemre kényszerülök, vagy, ha a gyermekemre olyat kényszerítek, amihez nincs kedve, ugyanakkor számomra egyértelmű, hogy az a későbbiekben javára válna. Fizikai erőszaknak családon belül nincs helye. Talán csak a hisztiző gyerek megfékezése fér bele.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Szerintem a két dolog nem üti egymást. A sírást nehéz kordában tartani. Én sírós típus vagyok. Könnyen elérzékenyülök, bárkinek a temetésén könnyezem. Ugyanakkor stresszhelyzetben, amikor gyors döntés szükségeltetik, akkor nincs idő sírásra. Utána, a feszültség oldásaképpen már nagyon hasznos tud lenni.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Sajnos nem azt, ahogy mi élünk a feleségemmel. Az ideális a képességeknek és munkabírásnak megfelelő munkamegosztás lenne. Szerintem nincs kizárólag női, illetve férfimunka.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Hát, ezen a területen van még hova fejlődnöm. Mosogatásnál a lábasok, fazekak, tepsik az én feladatom. Ezeket a munkákat szívesen is végzem, mert látványosak. Pont ebből az okból nem szeretek porszívózni, viszont szívesen mosok ablakot. Palacsintát csak én, esetleg valamelyik fiú süthet a családban. Minden évben én sütöm a karácsonyi bejglit. Az évi egy alkalom ugye rendszeresnek számít?
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Nagyon. Igazából ez az életem fő problémája. Évek óta erre próbálok megoldást találni. A helyzet összetettsége miatt inkább nem mennék bele a részletekbe.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Ha nagyon elvont akarok lenni, akkor azt válaszolnám, hogy egymás segítése a szentté váláshoz vezető úton. Ez persze nehezen megfogható. Tárgyilagosabban az Isten társteremtőjeként a gyermekek vállalása, és boldog felnőtté nevelése.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Nem hiszem, hogy bárki lenne, aki ugyanúgy szeretné leélni az életét még egyszer. Ha mást nem is, a hibáimat mindenképpen kihagynám. Kíváncsi, újdonságokat kedvelő, spontán emberként biztosan sokat variálnék, de a fő vonalak valószínűleg megmaradnának.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Semmiképpen nem szuperadottságokkal rendelkező hősökre van szükség, mivel ők csak csodálatot vívnak ki maguknak, de nem követhetők, éppen ezért más hasznuk nincs. Akikre igazán szükség van, azok a hétköznapi hősök, mert ők hozzám hasonló átlagemberként tesznek kiemelkedőt, példaértékűt.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Már óvodás koromban kertész akartam lenni. Mindenféle haszon- és dísznövényt termeszteni. Hát nem egészen így képzeltem el, de végül is néhány kacskaringó után teljesült, bár lényegében csak barackot termesztek.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Ismét egy nagyon nehéz kérdés. Gondolom, csak egyet lehet választani. Néhány perc gondolkodás után döntésre nem, csupán a következőkre jutottam. Lehetne valamelyik nagyszülőm, vagy dédszülőm, akiket sajnos nem ismerhettem, vagy édesapám, aki már 20 éve elhunyt. Lehetne egy történelmi személyiség, például Árpád, Szent István, vagy Mátyás király. Lehetne vallási személyiség: Szent II. János Pál pápa, vagy akár személyesen Jézus. Az utóbbihoz lehet, hogy nem lenne elég bátorságom. Örülök, hogy ez csak egy fiktív kérdés volt.
Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?
Világi értelemben a szent mindenekfelett való, sérthetetlen alap: a haza, a munka, a család, a szabadidő, akár a hobbi. Vallási értelemben szent az, ami, aki valamilyen módon Istenhez köthető; lehet személy: aki példaértékűen, Istennek tetszően élte életét, tárgy: Szent Korona, szentségtartó, de akár fogalom is: a szentségek, a házasság.
NÉVJEGY – Gránit Oroszlán Példakép Díj 2017-es Apa példakép kategóriájának díjazottja, pomázi gyümölcstermesztő
- Szentendrén született, 1977. január 7-én.
- Tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban, majd a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájépítész Karán végezte, a Müncheni Műszaki Egyetem Tájépítész karán tanult egy évet.
- Feleségével együtt vezeti a pomázi gyümölcstermesztő Imre családi gazdaságot.
- Gránit Oroszlán Példakép díjas Apa példaképkategóriában (2017).
- Nős, hat fiúgyermeke van.
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
