A férfi teremt, a nő várakozik, a nő elfogad és befogad. Megteremti a harmóniát, a hangulatot, a fényt, az árnyalatokat, mind az ő felelőssége. Ahol valódi szeretet, a gondoskodás, a stabilitás, a támasz, biztonság, életegyensúly van, ott mindig jelen van a Nő. Látom már, hogy minden fontos irány meghatározása férfienergiát követel, de női szív, női kezek, női jelenlét nélkül nincs esély a megvalósításra. A stabilitás nem stagnálás, hanem hullámzó dinamika, a változatosság az, ami gyönyörködtet, van benne hideg és meleg, közeledés és távolodás, sírás és nevetés. Ez a hullámzás adja férfi és nő kapcsolatának dinamikáját, ha ez nincs, akkor csak kényszeredett nyugalom, kelletlen megállapodottság, unalomba fulladó, mozdulatlan állóvíz maradna.
„Tudtam, ha ide eljutok, ő is ugyanezt teszi majd”
Idő kellett, hogy megtanuljam a szívemen viselni egy férfi lelki nyugalmát. Hogy esetenként kezeljem a dühét, szomorúságát, meg nem értettségét, csendjét. Hogy én legyek a felelős a hangulatért, a biztonságért, az egyensúlyért. Áldoznom, kockáztatnom, tennem kellett érte, és tudtam, ha ide eljutok, meglesz a vágyott, összetartó, világot igazgató, és bölcsőt is ringató női erőm, amire annyira vágytam. Tudtam, ha ide eljutok, ő is ugyanezt teszi majd. Figyel, lát, megjegyez, és még kimondani is fárasztó, hogy igen, minden rezdülésével jelen lesz a kapcsolatunkban.
Ha egy férfi igazán szeret, akkor ott lenni, jelen lenni, figyelni nem fárasztó tevékenység számára. Fárasztóbb volna a sok folytonos játszma, és mindig ugyanazokat a köröket futni az ismerkedés során, aztán bevallani magának, hogy lassan megfárad, és bent ragad ezekben a körökben. Az egyedüllét, a magány, az érintés, a női simító kéz, a társ hiánya, ez a fárasztó egy férfi számára.
„Egy férfi bárki elől elrejtheti gyávaságát, gyengeségét, de a társa, a szeretett nő elől soha”
Ha egy férfi nem tudja elviselni, hogy valaki az ő folytonos tükre lesz, akkor ne kezdjen közös életet a nővel. Mert szüntelenül ott lesz a közelében, mindig a szemébe néz, és bármit tesz, mindig látni fogja az ő igazi arcát. Ha egy férfi számára nehezen elviselhető, hogy ezentúl lesz egy ember mellette, aki mindig ott halad vele együtt az úton, szimultán, vagy kissé lemaradva, de akkor is együtt, akkor ne készüljön életközösségre. Mert lesz valaki, aki elől nem képes majd elrejteni igazi énjét, erényeit, gyengeségeit, egy ember, aki úgy ismeri majd, mint a tenyerét, és lehet, hogy néha iszonyú nehéz és kellemetlen lesz belenézni abba a tükörbe, amit a női tekintet tart felé. A tükröt dühödten, ostoba, hiú módon összetörheti, de eljuthat olyan szintekre, ahol képes önkritikával szemlélni a saját gyengeségeit, hibáit, és így a kapcsolat réseit, sérüléseit. Egy férfi bárki elől elrejtheti gyávaságát, gyengeségét, de a társa, a szeretett nő elől soha. És vajon bánja ezt egy olyan férfi, aki szívből szeret? Egyáltalán nem.
Kibe szeret bele a nő?
Egy alkalmas földi halandóba, akire felnéz, aki érdekli, aki a gondolataiba fészkeli magát, akiért képes sutba vágni az örökösen acsarkodó, feleselő egot. Akiért kiabál, akiért veszekszik, akiért megtanul gondoskodni, és női energiákat mozgósítani. Akire figyel, akiért elsajátítja a többesszám használatát, akiért adakozó, és befogadó lesz egyszerre, akiért kiürült érzelemtankok csordultig töltője lesz. A nő, ha szeret, egyetlen férfinak adja az érintésdózist, nem ad magából másnak. Addig szeretek, amíg a szívemmel látok. És amíg a szívemmel látok, addig mentséget találok az ő hibáira, gyengeségeire, botlásaira. Szeretem, és megvédem, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Nem bánt meg, nem okoz csalódást, sem fájdalmat. Szerelmes látásmóddal figyelem, nem hullik le arcáról a lepel, mert nincs minek lehullnia, őrzi tartását, méltóságát, férfierejét.
Cikkajánló: Nem a tökéletes kell, hanem akiért megéri kompromisszumot kötni
Kibe szeret bele a férfi? Abba a nőbe, akire felnéz, akivel „felfelé” szerethet, akivel fejlődhet, akivel úton lehet. Aki a mindene lehet. A társa, a társszerelme, a támogató hátországa, az érzelmi stabilitása, az ágya, az asztala, a választása, a férfias döntése. Mert ha nem volna a nő, akkor iszonyatosan hiányozna. Hiányozna a rózsaszín fogkefe, a kis női hókuszpókuszok a hálószobában, az illat az inggalléron, a széthagyott harisnyák, az eldobált fülbevalók, az előszobában lerúgott magassarkúk, a közös képek a falon. Hiányozna az otthon, a női kezek, a gondoskodás, a megnyugvás, a simító kéz a nap végén, és az ölelés, amibe belezuhanhat.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: StockSnap via Pixabay.com
StockSnap via Pixabay.com
JUrban via Pixabay.com
