Ez egy nagyon komoly kérdés, ha azt vesszük, hogy a zene elkerülhetetlenül körülvesz minket, bárhová is megyünk. A presszókban, plázákban, gyorséttermekben kényszert éreznek arra, hogy szórakoztassanak, mert ha véletlenül egy perc csönd lenne, akkor az esetleg eszébe jutna az embernek valami – és hazamenne. De nincs csönd, úgyhogy az ember inkább marad és vesz még valamit. Persze egy szavunk sem lehet az üzletvezetőkre, mert ha véletlenül mégis beállna egy kis csönd, akkor gyorsan bedugjuk a fülhallgatót, és hallgatunk valamit. Korunk embere szinte betegesen menekül attól, hogy egyedül kelljen maradnia önmagával, nehogy el kelljen gondolkodnia bizonyos dolgokon, például az élete értelmén.
No, de elkanyarodtunk a témától, mert most arról lesz szó, hogy ha már a modern ember állandóan hallgat valamit, az milyen hatással van rá. Segíti vagy hátráltatja a hétköznapi életében? És vajon számít-e az, hogy mit hallgat? Vajon a klasszikus zene jobban stimulálja a rövidtávú memóriáját mint a heavy metal, vagy éppen fordítva? Erre keresték a választ brazíliai, brit és olasz kutatók, akiknek nem fogom most felsorolni a nevét, mert túl sokan vannak, de akit érdekel, az megnézheti itt.
A kutatók célja az volt, hogy felmérjék mind a klasszikus, mind a heavy metal zene hatását a rövid és hosszú távú memóriára. Ehhez a következő módszertant alkalmazták: a 41 tesztalanyt három csoportra osztották, akik közül 14-gyel Wolfgang Amadeus Mozart K-448 jegyzékszámú zongoraszonátáját hallgattatták meg; 15-tel egy heavy metal opuszt (konkrétan a Slipknot Psychosocial számát – igen, tudom, hogy a címben Metallica szerepel, de a Mozart vagy Slipknot nem volt elég tipofil, a lényeg szempontjából meg mindegy) 12-őt pedig egy akusztikusan elszigetelt helyiségben különítettek el kontrollcsoportnak. A tesztalanyok napi 8 órán át, este 10 és reggel 6 óra között voltak kitéve a zenének, 50-75 dB intenzitással, 61 egymást követő napon. Huszonnégy órával a utolsó napot követően a tesztalanyokat egyesével 5 percig egy külön helyiségbe vitték, ahol két teljesen egyforma tárgyat kellett megvizsgálniuk. Kilencven perccel az objektumfelismerő tréning után a tesztalanyokat rövid távú memóriatesztnek, huszonnyolc nappal ezután pedig hosszú távú memóriatesztnek vetették alá. Az eredmény: a rövid távú memóriatesztben mind a komolyzenét, mind pedig a heavy metalt hallgató csoportok jobb eredményt értek el, mint a semmilyen zenének nem kitett kontrollcsoport. Ezzel szemben a hosszú távú memóriateszt nem mutatott jelentős különbséget semelyik csoport javára. A kutatók ebből levonták a következtetést: mind Mozart K-448 jegyzékszámú zongoraszonátája, mind a heavy metal kedvező hatást gyakorolt a tesztalanyok rövid távú memóriájára. Ám óva intenék most attól mindenkit, hogy 61 napon át napi nyolc órában akár Mozartot akár Slipknotot, vagy Metallicát hallgasson, mert a kísérletben szereplő tesztalanyok nem emberek, hanem hímpatkányok voltak.
És hogy Mozarthoz sokkal jobban illik a Metallica, mint a Slipknot, arról bárki meggyőződhet itt:
Neo
Kép: Saverio dalla Rosa festménye a 14 éves Mozartról (Verona)FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
