Egy gyerek számára a legideálisabb helyzet, ha a biológiai szüleivel tud felnőni, akik szeretik és tisztelik egymást is és őt is. Sajnos ez azonban nem mindig valósítható meg, és gyakran előfordul, hogy egy gyerek teljességgel önhibáján kívül a legkülönfélébb együttélési formációkban találja magát, amit ma mozaikcsaládnak neveznek. Az élet a mozaikcsaládban mindenkinek kihívás: ki kivel találkozhat és kivel nem, kivel kompatibilis és kivel nem, mikor ki hol van éppen, illetve hol kellene lennie. A kusza viszonyok közül is az egyik legnehezebb a mostohaapa-mostohalány kapcsolat. Azaz amikor a biológiai apa helyére egy új férfi lép az anya mellé. A kapcsolat érzékeny voltát mi sem jelzi jobban, mint hogy egy gyerek sokkal nagyobb eséllyel van kitéve fizika, szexuális vagy érzelmi bántalmazásnak, ha a biológiai apja helyett egy másik férfi társaságában kell felnőnie.
A témában végzett átfogó amerikai kutatás a Fourth National Incidence Study of Child Abuse and Neglect (2) / Negyedik nemzeti kutatás a gyermekbántalmazás és -elhanyagolás előfordulási gyakoriságáról címmel látott napvilágot, amely a 2004-2009 között felvett adatok kiértékelését tartalmazza. Ebből kiderül például, hogy ha az anya olyan férfival él együtt, akivel nincsenek összeházasodva, és aki nem a gyerek biológiai apja, 17-szer akkora esélye van a gyereknek, hogy szexuális erőszak áldozatává váljon, mint ha a biológiai apjával élne együtt.
Talán nem is kell tovább magyarázni, hogy a mostohaapa–mostohalány kapcsolat mennyire egy érzékeny terület. Ezt tette vizsgálat tárgyává egy 2018-as amerikai kutatás, amely a biológiai apa és kamaszlánya, illetve a mostohaapa és a kamasz lány kapcsolatának a hasonlóságait és a különbözőségeit vizsgálta. A Cynthia G. Campbell és Elizabeth J. Winn pszichológus-kutatók arra voltak kíváncsiak, mennyire szorosak ezek a kapcsolatok az apa elérhetősége, részvétele és apa-lánya között megvalósuló kommunikáció alapján. A kutatás reprezentatív mintavétel alapján történt: az Amerikai Egyesült Államok 132 iskolájából választottak ki hozzá 12-21 éves lányokat, akik közül 1881 a biológiai édesapjával élt együtt, míg 273 a mostohaapjával. A kutatás eredményeit Father–Daughter Bonds: A Comparison of Adolescent Daughters’ Relationships With Resident Biological Fathers and Stepfathers címen tették közzé.
Röviden összefoglalva a kutatók azt találták, hogy a mostohaapáknak nagyon is van esélyük. Ha a mostohaapa veszi magának a fáradtságot és elérhető, megszólítható, jelen van a mostohalánya életében, akivel szeretettel és tisztelettel kommunikál, akkor közel akkora esélye van érzelmileg közel kerülni a mostohalányához, mint a biológiai apáknak.
Nagyszerű dolog, hogy ezt immár kutatások is alátámasztják, bár akinek van egy kis józan paraszti esze, érzelmi intelligenciája, illetve nyitott szemmel jár világban, annak valószínűleg nem okoz nagy meglepetést ez az eredmény.
Van azonban más is, amit a kutatók találtak, és ami viszont tényleg meglepő lehet. Nevezetesen, hogy minél nagyobb volt a mostohaapa részvétele, bevonódása, a mostohalánya annál inkább került érzelmi közelségbe a nem velük élő biológiai édesapjával.
A kutatásból három konklúzió tehát mindenképpen levonható. Az első, hogy a legtöbb, amit egy szülő tehet a gyerekéért, hogy nem fosztja meg őt a másik szülő állandó jelenlététől. A második: ha viszont mégis így alakul, akkor ha tisztelettel és szeretettel vesz részt a mostohalánya életében, a mostohaapának nagyon jó esélyei vannak a jó viszony kialakítására. A harmadik pedig, hogy az édesapát nem lehet lecserélni, számára mindig lesz egy különleges hely a lánya szívében.
Neo
Fotó: Image by karlyukav on Freepik
