Nagyon remélem, hogy soha nem fog eljönni olyan kor, amelyik ledönti ezt a tabut. A lányok mások, másképp kel velük bánni, nem ildomos például őket megverni. Abban is bízom, hogy ez a kisfiú, amikor majd férfivá serdül, akkor sem felejti ezt el.
A mai ember legnagyobb dilemmája az, hogy kapcsolatban is akar élni, de szabad is szeretne maradni. Ha ugyanis a társas létet választja, akkor kötöttségeket vesz magára, ha pedig a szabadság mellett dönt, akkor sorsa a magány. Általános tendenciaként elmondható, a férfiaknak manapság nehezebben megy feladni a szabadságukat. Csak felszínesen vagy egyáltalán nem akarnak elköteleződni. Pedig az a tapasztalatom, a legtöbb férfi életében az a legjobb dolog, ami történhet, hogy megnősül. És ez nem csak a trehányok és élhetetlenek estében igaz, hanem a pedánsok és szorgalmasak esetében is. Ez persze nem csekély áldozattal jár. Ugyanis minden házasság, amelyik a klasszikus célokért jön létre, nevezetesen, hogy gyerekek szülessenek, és az egyének laza szövetségéből valódi család kovácsolódjék, nos, az ilyen kapcsolatokban a nő, feleség, anya egy idő után átveszi a vezető szerepet. Ez nem feltétlenül látványos, sőt, sokaknak úgy tűnhet, hogy a férfi viszi a prímet, de ez csak a felszín. A mélyben a nő akarata érvényesül, az ő stratégiája valósul meg. Nagyon nem szeretem ezt hasonlatot, mert csak egyetlen funkciójára redukálja, de ha a családot egy vállalatnak tekintjük, akkor a nő a tulajdonos, a férfi pedig az ügyvezető igazgató. Úgy is fogalmazhatnánk, a célt a nő határozza meg, a hozzá vezető utat pedig a férfi. Azt, hogy a családnak éppen mire van a legnagyobb szüksége, a nő tudja jobban, azt pedig, hogy miként lehet ezt elérni, a férfi.
A családi anekdota kincs része, meg hát több helyen is olvastam róla, hogy Krúdy Gyula, az író, nem volt egy mintaapa és mintaférj. A kávéházak társas magányából hajnal kettőkor könnyes szemmel írogatott önostorozó leveleket a családjának, némelyik mellé még egy száz pengős bankót is tett – de haza nem ment. Azt írta, higgyék el, neki jobban fáj a távollét, mint az otthoniaknak – és maradt a kocsmában. Ő teljesen nyilvánvalóan nem tartotta be a férfi és nő között a házassággal létrejövő hallgatólagos egyezség rá eső részét. Ezt általában szokás neki megbocsátani, hiszen a nagy életmű, amit létrehozott a többség szemében igazolja a tetteit – bár akik közvetlenül érintettek voltak benne, nem biztos, hogy mind így gondolták. Szindbád azóta mintha behajózott volna a magyar családok életébez és a dolgok összekuszálódtak. A dolgok mindig akkor kezdenek el összekuszálódni, amikor elhomályosodik a cél. Ha ez már nem a család és a gyerekek felnevelése, akkor mindkét félben óhatatlanul fel fog merülni, miért is kellene neki a korábbi íratlan megállapodáshoz tartania magát. Ha egy férfi keményen gürizik látástól vakulásig a családja ellátásáért, de nem érzi azt, hogy ezért megkapná a neki járó tiszteletet, akkor egy idő után majd máshol akarja ezt a hiányt pótolni. A nő pedig, aki úgy látja, a férje többet is tehetne a család érdekében, az nem lesz képes úgy tisztelni őt, ahogy az szeretné. A modern férfinak pedig ez az egyik – ha nem egyenesen a – legnagyobb fájdalma.
A minket körülvevő válságok és háborúk miatt nagyon sok ember él teljes létbizonytalanságban, mert azt érzi, bármikor bármi megtörténhet vele. Azt is be kell látni, a régi, jól bevált mintát sokszor nem azért nem követik a családok, mert nem szeretnék, hanem mert nem lehet. Talán nem kell bizonygatni, milyen nehéz lehet egy férjnek, aki világéletében jól keresett, megbirkózni azzal, hogy elveszíti az állását és hirtelen a felesége lép elő családfenntartóvá. Az önértékelése a mélybe száll, ahonnan csak a felesége szeretete, illetve a saját kognitív képességei tudják kihúzni. Ugyanígy óriási terhet rak egy családra egy beteg gyerek születése, amit a tapasztalat szerint a férfiak tudnak kevésbé elviselni, és sok esetben elmennek. A nehéz helyzetekhez akkor lehet alkalmazkodni, ha a családban közös a cél – mégpedig maga a család. Ha minden döntéshelyzetben a legelső szempont az, vajon ez a családnak, mint egységnek használ-e, és aszerint kerül valami elvetésre vagy megtartásra, akkor senki sem fogja úgy érezni, hogy kihasználják vagy az ő vágyai a háttérbe szorulnak.
Ha viszont nem a család az elsődleges szempont, hanem mindenki a saját céljait helyezi előtérbe, akkor a körülmények akár legkisebb változása is képes lehet a kapcsolatot felborítani. Ha két ember azért jön össze, mert valamilyen igényük kielégítése miatt van szükségük a másikra, akkor óhatatlanul eljön majd az a pillanat, amikor már nem éri meg együtt maradniuk. Valaki más jobban ki fogja tudni elégíteni azt a bizonyos igényt.
Bármilyen nagy életművet is hozott létre, Krúdy Gyula mint férj és apa nem hagyott követhető mintát maga után az utódaira és az utána következő generációkra. Ugyanis egyetlen egy képletről tudjuk, hogy működik, csak erről van ugyanis történelmi tapasztalatunk, nevezetesen a férj feláldozza az életét a feleségéért, aki cserébe hűséges, lojális, odaadó és meleg, családi otthont teremtő társa lesz – erről tudjuk, működik. Örülhet, akinek megadatik, hogy így éljen.
Krúdy Tamás
Foró: Image by senivpetro on Freepik
