„Csak a maradékot adjuk egymásnak: a maradék figyelmet, maradék egymásra fordított időt, maradék szeretetet, maradék energiát, akkor, amikor mindenki másnak már osztogattunk”
Sokan utólag csodálkozással vegyes döbbenettel szembesülnek a kapcsolatba be nem fektetett energia végzetes következményeivel. Egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy egymás mellett már nem fejlődünk, nem ragyogunk, csak gyűjtögetjük, csipegetjük a jó dolgok odavetett, ritka szeretetmorzsáit, ez reményt ad, ebből lehet táplálkozni egy ideig. De nem vesszük észre, hogy már nem a szövetségünk teljessége a legfontosabb, nem a kapcsolatunk virágoztatása áll az első helyen, minden más fontosabb, csak a maradékot adjuk egymásnak: a maradék figyelmet, maradék egymásra fordított időt, maradék szeretetet, maradék energiát, akkor, amikor mindenki másnak már osztogattunk. Nincs értelme semmilyen együttlétnek, ha közben nem tudunk lelassulni. A nap huszonnégy órájában fogva tart a sürgető érzés, hogy jelen kell lenni, lépést kell tartani, fókuszban kell maradni. Aki kimarad, az lemarad, mondják. Harcolunk a határidőkkel, hajtjuk a pénzt, pörgetjük a közösségi oldalak hírfolyamát, mert minden percben, mindenhol, egyszerre szeretnénk jelen lenni. Közben pedig mindenről lemaradunk. A nagy rohanásban ugyanis éppen a legfontosabbat felejtjük el: szeretetkapcsolatainkat ápolni. A figyelmen keresztül lehet a legkönnyebben megadni az érzelmi biztonságot, mert akire figyelnek, az tudja, hogy ő fontos, szerethető, alkalmas, törődnek vele. A minőségi időben pedig ott a megtartó figyelem, az együttlét, a lelassulás, a szemkontaktus, a lelki kapcsolódás. Adjuk meg egymásnak.
„A legőszintébb mosolyok, a szeretetteljes pillantások, a legszebb, egymásban elmerülő tekintetek a valódi együttlét varázsában születnek”
Az igazán boldog párok az életüket, életstílusukat, élményeiket vagy az érzéseiket nem hasonlítgatják másokéhoz, így pedig a párkapcsolatuk is kiegyensúlyozottabb lesz. A közösségi médiában való szociális összehasonlítgatásnak, az egymásra való „rálicitálásnak” egyébként számos negatívuma van, depressziót, szorongást válthat ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy akinek a megosztásait sokszor irigykedve szemléljük, azzal talán nem is azonos életszakaszban járunk, így felesleges is az összehasonlítgatás. Az önmagukkal és egymással harmóniában élő emberek nem teregetik ki a privát életük mozzanatait a külvilágnak. A negatív önértékeléssel, a (párkapcsolati) önbizalomhiánnyal hozható összefüggésbe az oversharing, a közösségi hálózatok tipikus kommunikációs magatartása, vagyis a túl sok üres, semmitmondó, vagy személyes tartalmak megosztása a közösségi oldalakon. Ez a típus egyrészt fölöslegesen terheli ismerőseit, önmagáról pedig túl sok információt árul el, amivel fokozatosan lebontja a privát szférájának határait, mérhetetlenül védtelenné téve önmagát.
Cikkajánló: A férfiak is lehetnek áldozatok egy kapcsolatban
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Egy érett, felnőtt ember kiegyensúlyozott, szeretetteljes, és ami talán a legfontosabb, működő párkapcsolatának alig van nyoma a közösségi médiában. Nincs baj az időnként kapcsolataink fontos pillanatainak, mérföldköveinek megosztásával, de a stabil párkapcsolatok bizonyítéka mégis csak az őszinteség, a bizalom, az elkötelezettség, a mély szeretet és az egymáshoz való „ezer bajon át tartó” ragaszkodás. Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer terheli vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, elengedni az összehasonlítgatás súlyát. Attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a boldogság külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk és mennyit ér a párkapcsolatunk.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
