A gyengédséget, az érzékenységet nem szokás a férfias tulajdonságok közé sorolni. A nők azért képesek könnyebben kinyilatkoztatni a gyengéd érzéseiket, mert a kislányokat többnyire erre szocializálják, az érzelmesség, a figyelmesség, a gyengédség a női, az anyai szerepekhez szorosabban kötődik, mint a férfias szerepviselkedéshez. Az érzelmi kommunikáció nehezebben megy, mint valaha, sok férfi nem vállalja fel az érzéseit, sokkal inkább elnyomja azokat. A férfiak ma attól félnek, hogy az érzelmek kinyilvánítása a gyengeség jele. Nem kérnek segítséget, és tényleg magukra maradnak az érzéseikkel, mert ha kifejezik úgy, ahogyan a nőktől látták, akkor feminin módon nyafognak, hisztiznek, panaszkodnak, másképp meg nem tudják, mert arra nem kaptak megfelelő mintát.
A gyerekek, és elsősorban a fiúk spontán érzelmi kommunikációját ma leblokkolják a szülők („katonadolog, egy fiú nem panaszkodik”), és nem adnak helyette semmilyen támpontot, kapaszkodót arra vonatkozóan, hogy akkor hogyan is fejezzék ki az érzéseit. A férfiak így egyedül maradnak az érzéseikkel, és elsajátítanak valamilyen „technikát”, ami leggyakrabban az érzelmek elhárítása, elfojtása, és az elkerülő magatartás. A férfiasnak számító tulajdonságok már a fiúgyerekek szocializációjában megjelennek. „Egy fiú nem sír”, „ne pityeregj már, mint egy lány”, „katonadolog”, „csak a lányok nyafognak”, „egy férfi megoldja, elvégzi magában”. Az érzelmek megfelelő kifejezésére tehát nincs minta. Ha mégis bármire van minta, az az érzelmek elhárítása, a kivonulás a helyzetből, az elkerülő magatartás, a csend. Illetve van egy másik minta: az érzelmek „női módon” történő kinyilatkoztatása. Azért női, mert nőktől lehet látni, tovább vinni. Férfiaktól nem.
Hogyan nyissuk meg egy férfi szívét? Ez az ő belső önismereti fejlődése és neki kell végig lépdelnie rajta. Azok a férfi közösségek nagyon fontosak ebből a szempontból, amelyekben beszélgethetnek, együtt gondolkodhatnak és eszmét cserélhetnek egymással a férfiak. A férfiak egymás között kell, hogy beszélhessenek, a bennük élő kételyeket és kérdéseket sokszor a nők nem, vagy nem úgy tudják megválaszolni. Sokan a saját érzelmeik felismerésével is gondban vannak, félnek is kimutatni az érzéseiket még a szeretett nő előtt is, nehogy gyengének mutatkozzanak. Azonban ha látják, hogy más férfitársuknak is „megengedett” bátran felvállalni azokat, akkor nekik miért ne lehetne?
Ahogyan az érzelmek kinyilatkoztatása nehéz, mert az a gyengeség jele lehet, ugyanúgy a gondoskodás, a szeretet, az érzelmi biztonság, intimitás, a bizalom iránti vágy sem jutnak kifejezésre manapság a férfiak részéről, mert úgy gondolják, ez szintén a sebezhetőség ismertetőjele lehet, és a férfiasságuk forog veszélyben. Pedig ezek az igények alapfeltételei egy egészséges kötődésen nyugvó kapcsolatnak. A nőknek is kell segíteni abban a férfit, hogy megnyíljon és visszajelzést adjon, ehhez azonban nekünk magunknak is meg kell tanulnunk igazán beszélgetni, és egy elfogadó, érzelmileg biztonságos közeget nyújtani. Nem vádaskodni, kritizálni, a múltat felemlegetni, elvárni, kifakadni, majd megsértődni. Ne elégedjünk meg egy „nem tudommal”, mert a nem tudom nagyon gyakran azt jelenti, nem merem. Mert a kapcsolat már régóta hatalmi harcok hadszíntere, ahol mindenki a saját igazát hajtja, pedig csak annyit kellene kimondani, jobban szeretlek az igazamnál. Egy ilyen háborúban a férfi könnyen elveszíti a késztetést, hogy megnyíljon, mert úgysem hallják meg a szavát. Sok férfi nem érti önmagát sem, nehezen bánik a saját érzéseivel. Még sokkolóbb a társa érzéseivel találkozni és megérteni azokat. Tehetetlennek érezheti magát, megijesztheti, elrettentheti az „érzelemlavina”. Tehetetlennek, de felelősnek is érzi magát, most hogyan kezelje ezt a helyzetet, ami bénítólag hat rá? Sok pár annyi sérelmet halmozott egymásra, vagy söpört a szőnyeg alá, hogy egyre nehezebbé, idegőrlőbbé válik a beszélgetés, mert a veszekedés mint egy időzített bomba már bármilyen témától berobban. Sok férfi számol be arról, hogy már félnek kettesben maradni, mert akkor beszélgetni kell, a kirobbanó veszekedéseket meg nem lehet elviselni. A beszélgetés ne legyen egyenlő a felgyülemlett feszültség kiadásával, levezetésével, ez nem megoldásra törekvés, ennyi erővel akár egy bokszzsákot is püfölhetünk. Egymás békéje kell, hogy legyünk, ne vegyük el egymás kedvét a közös időtől.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? és A kapcsolat, amiért megéri című könyvek szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotó: Milan Popovic on Unsplash
