A rohamosan technicizálódó 21. század egyik legnagyobb öncsalása, hogy egy új gép, eszköz vagy technológia nem önmagában véve jó vagy rossz, hanem minden attól függ, mire használják. Tehát az internet, az okostelefon, az 5G, stb. erkölcsi értelemben véve se nem jó, se nem rossz, hanem jóra vagy rosszra lehet azokat használni. Tőlem függ tehát, hogy mihez kezdek velük. Tetszetős érvelés, kár hogy nem igaz.
Aquinói Szent Tamás szerint egy dolognak az igazi természetét akkor ismerhetjük meg, ha felfedjük, mi célból született. Az eke célja például az, hogy szántsanak vele, ez tehát a valódi természete. A benzin célja, hogy motor hajtson meg, a kormány célja, hogy a kerekeket irányítsa, a gumiabroncs célja, hogy csökkentse a rázkódást, és így tovább. Természetesen lehet úgy érvelni, hogy egy vipera (teleszkópos bunkósbot) lehet akár szőlőkaró is, és rossz az, aki rosszra használja, de az eredeti célja az eszköznek teljesen egyértelmű: sérülést okozni vele másoknak. Az ember a tüdejét is használhatja dohányzásra, de ettől még a tüdő eredendő célja egy cseppet sem változik: oxigént vegyen fel a külvilágból, hogy az a véren keresztül eljuthasson a sejtekhez. A célját tekintve a heroin valódi természete teljesen egyértelmű és nagyon csodálkoznék, ha lenne olyan szülő, aki abban bízna, hogy ő majd megtanítja a gyerekének, miként lehet a heroint jóra vagy rosszra használni.
Amikor pedig egy új technológia megjelenik, és mi azt mondjuk róla, hogy önmagában véve ez nem jó vagy rossz, hanem minden attól függ, mire használjuk – azzal azt áruljuk el, valójában fogalmunk sincs, ennek az új technológiának milyen a valódi természete, azaz mi a célja. Noha Mark Zuckerberg azt állítja, a Facebook célja az, hogy hálózatba kapcsolva őket hatalmat adjon az emberek kezébe, egyre kevesebben vannak, akik elhiszik ezt neki, mert már pontosan lehet tudni, a háttérben a legjobb mérnökök, neurológusok és pszichiáterek dolgoznak azon, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek el a platformon, mert az hoz a cégnek pénzt. A cégnek, amit összefoglalóan úgy hívnak, Meta, ami az internetezés egy új korszakát hivatott jelölni. A metaverse/metaverzum egy új technológia, amely nagyjából úgy jön létre, hogy a közösségi médiát keresztezzük a videojátékokkal. Ez egy virtuális világ, amely most kezd benépesülni.
De mi ezzel a gond?
Semmi – legalábbis ezt állítja a Wall Street Journalban nemrég megjelent esszéjében Matthew Ball, az Amazon korábbi vezetője és a metaverzum nagy szószólója. Szerinte a metaverzumtól nem kell félni, mert „mint ahogy szinte minden technológia esetében ez a helyzet, úgy önmagában a metaverzum sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen”. Mr. Ball szerint amint az internetnek ez a kiterjesztett változata széles körben elérhetővé válik, akkor „a felhasználók dönthetnek úgy, hogy elfogadják vagy elutasítják” ezt az új technológiát, így „társszerzők” lesznek a jövő történelmének írásában. Egy profi Big Tech kommunikátor hangja ismét csak nyugalomra int bennünket, hogy ne féljünk, továbbra is mi fogjuk irányítani a technológiát és nem az fog irányítani minket.
Ez azonban nem igaz, a metaverzum ugyanis megakadályoz engem abban, hogy megragadjam a valóság legfontosabb igazságait. Amikor annak minden aspektusa, ahogyan én mások felé prezentálom magam, választás kérdésévé válik, akkor minden kapcsolatom manipuláció tárgyává lesz. Más szóval soha sem azt mutatom, amilyen valójában vagyok, hanem azt, amit elképzelek magamról – és a metaverzumban mások csak ezt ismerik. És noha ez elsőre akár még vonzónak is tűnhet, a valóságban nagyon rosszat tesz a valódi személyes kapcsolataimnak. Ugyanis a konkrét és személyes kapcsolatok hiteles összefüggései nélkül helyrehozhatatlanul elszakadok a valóságtól. Hogy ez kinek jó, azt nem tudom, de hogy nekem és a családomnak, rokonaimnak, szeretteimnek nem, az egészen biztos.
Krúdy Tamás
