Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Mintagyerek voltam, nem csináltam őrültségeket. Kamaszkoromban viszont elég sokszor voltam szemtelen, és gyakran megríkattam a tanárokat, amit bánok, mert tiszteletet érdemelnek. Nagyon kellemetlen helyzetbe hoztam őket a pimaszságommal: irodalmi témákban olyan keresztkérdéseket tettem fel nekik, amire nem tudták a választ, én pedig kijavítottam őket, ami nyilvánvalóan elég rosszul veszi ki magát egy tanárral szemben egy iskolai órán.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Kis túlzással, minden, amit az életről tudok, azt tőle tudom. Lexikális tudását és élettapasztalatát tekintve is a legokosabb ember, akit ismerek. Amikor valami elkezdett érdekelni és megkérdeztem tőle, akkor ő rábökött egy könyvre és mondott egy oldalszámot, hogy ott nézzem meg. Akkor nagyon utáltam ezt a módszerét, mert én egy gyors és konkrét válaszra vártam, ő pedig egy könyvre bökött rá, amit kénytelen voltam megnézni, viszont utólag belátom, hogy ez egy fantasztikus nevelési módszer. Rendkívüli módon megszerettette velem a tudásvágyat, és belém ültette annak igényét, hogy legyek aprólékos, járjak utána a dolgoknak, ne csak arra az egy mondatra legyek kíváncsi, hanem annak környezetére is, érdekeljen, hogyan alakult ki, mi a története. Nagyon ügyesen csinálta. Tőle tanultam a betűk és a humor szeretetét, így Molnár Ferenc és Rejtő Jenő humorának értékelését is. És még valamit. Amikor ránéztem az ötezer könyvre, amit otthon tartott, és megkérdeztem tőle, hogy mind olvasta-e, az volt a válasza: nem kell minden könyvet elolvasni, de legyenek ott a polcon, hogyha szükség lesz rájuk, akkor el tudjuk olvasni. Ezzel együtt szerintem legalább négyezerötszázat elolvasott.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?
Azt, amit a színházammal mondok: érdemes az életre egy kicsit fordított alapállásból, ferde tekintettel, meglepő szemszögből vagy kacsintással ránézni; megnézni az élet olyan aspektusait, amiket egyébként nem néznénk; laterálisan gondolkodni, a logikát néha elhagyni és nem várt megoldásokat választani. A darabjaim általában nagyon sokrétűek, ezért nagyon kell figyelni a legapróbb részletekre. És: smile more. Mostanában a világ olyan morcos, állandóan haragszunk egymásra valamiért. De amit én üzenni szeretnék, az nem egy „szeressük egymást” gondolat, hanem csak az, hogy mosolyogjunk eleget az életben, mert aztán olyan hirtelen elmúlik.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Semmi esetre sem lenne érdemes különválasztani őket. Férfiként azt mondom: a nők legyenek mindig a közelünkben, nulla éves kortól, egyrészt inspirálnak minket, másrészt segítenek gátlásaink leküzdésében. Én egészen 20-21 éves koromig nagyon gátlásos voltam; és ha még ebből elvettek volna éveket vagy órákat, hogy megszokjam a nők jelenlétét, az még gátlásosabbá tett volna.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Agatha Christie írt nyolcvan regényt, ezekben három alkalommal jogilag felmenti a bűnösöket a gyilkosság alól. Ebből egyik esetben hibás ítéletről van szó; a másik esetben felajánlja Poirot a gyilkosnak, hogy ő rendelkezzen magával, aki még aznap este méreggel megöli magát. A harmadik pedig – amiről most beszélni akarok – az egy olyan regény, amiben az áldozat egy gyerekgyilkos. Ebben maga a szerző is felmenti a gyilkost, ami arra enged következtetni – tudva, hogy Agatha Christie nem volt egy buta nő –, hogy van az a pont, ahol mindazok a fogalmak, amiket mi erőszaknak vagy bosszúnak hívunk, egyszer csak legalitást kapnak, mert valahol ezeket a fájdalmakat el kell engedni, ki kell vezetni a szervezetünkből, és ez sokszor újabb agressziót jelent. Ezzel együtt: szeretteink indokolatlan fizikális bántalmazása után lehet csak indokolt az erőszak.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Magánéleti helyzetekben egyetlen dolgunk, hogy éljünk és éljük meg az életet, tehát ott teljesen belefér a sírás. Szakmai helyzetben viszont van az a pillanat, amikor rendezőként sírni, gyengeséget sugározni nem szerencsés. De itt nem a férfin van a hangsúly, egy rendezőnőre is ugyanezt mondanám. És azért mondtam rendezőt, mert az vagyok, de érvényes ez minden olyan vezető pozícióban dolgozóra, ahol adott esetben sok ember számít a tartásodra, magabiztosságodra, ahol egy nagy projektnek a sikerét kockáztatod azzal, hogy ha gyengeséget mutatsz, például sírással.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Ez annyira individuális, hogy általánosítani, valami szabályrendszert bevezetni botorság lenne. Például, amióta az eszemet tudom, nagyszüleimnél mindig a nagyapám mosogatott, soha nem engedte, hogy a nagymamám csinálja. Egyszer azt mondtam neki: milyen jó fej, hogy megkíméli a nagymamát a mosogatástól; mire azt válaszolta: igen, így tűnik, hogy jófejségből teszi, de valójában azért, mert így rendesen el van mosogatva… Aztán vannak kvalitások, például édesanyám gasztronómiai tudása, ami olyan szinten magas fokú, hogy mindenki akkor jár a legjobban a családban, ha ő főz; neki pedig sikerélménye van és nem teher a számára.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Erre a kérdésre nem szívesen válaszolok, a magánéletemet nem szoktam megosztani a közösségi médiában. Nekem az a dolgom, hogy történeteket írjak emberekről; akár magamról is, de azt is a színpadon lássa a néző. Szerintem az előadóművészet egy olyan magasztos dolog, hogy nem hiszem, hogy magunkat kötényben kellene mutogatnunk, miközben porszívózunk. Erre persze mondhatják, hogy mi is csak emberek vagyunk; de szerintem nekünk ezt mégsem szabadna csinálni. A házimunkát egyébként otthon nem én végzem, hanem egy csodálatos házvezetőnő vigyáz az életemre ilyen szempontból. Ezzel együtt van olyan emlékem régről, hogy egy takarításban, otthoni főzésben vagy mosogatásban is meg lehet találni azt a játékosságot, amitől az nem tűnik unalmas házimunkának.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Azok közé tartozom, akik extrém sokan dolgoznak. Televíziós műsorom van, rendezek 6-7 előadást évente, írok 2-3 darabot, fordítok ugyanennyit, tanítok két helyen… Két éve hagytam abba a Disney dalszövegeket fordítását, mert eljutottam oda, hogy nem volt életem, telefonálni sem jutott időm a szeretteimmel. Ezen picit tudtam változtatni, de most ez egy ilyen időszak, és alapvetően jól tudom menedzselni: meg tudok csinálni 18 óra alatt 36 órányi munkát. Viszont nekem nincs gyerekem és családom, és lehet, hogy többek között emiatt nincs. Nem érzem túlhajszoltnak magam; nagyon fegyelmezetten élek, sokat sportolok, sok vizet iszom, nem bulizom. Most készülünk egy történelmi témájú musicalre és én tényleg kikapcsolódásnak érzem, hogy tanulmányokat végzek ez ügyben: könyveket olvasok arról a korról, ismerkedek az akkori szokásokkal, nyelvezettel, lélektannal – ez egy csodálatos kirándulás. A Puskás is egy óriási utazás volt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz építeni egy házat, egy autópályát, de egy musicalt összerakni is az. Csodálatos dolog, ami rettentő sok energiabevitellel, de sok energiakivétellel is jár.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Bár tudnám. Ha a szüleim életét látom, tudok válaszolni; ha az enyémet, akkor nem. A szüleim esetében a házasságnak az az értelme és célja, hogyan adják át az életet és mindent, amit az életről tudnak egy következő generációnak, okosan, gondolkodva, érzelmekkel, szeretettel és végetlenül tisztán. Ezt az én családom szenzációsan csinálta. Ha viszont a saját életemre nézek, akkor azt látom, hogy túl gyorsan pörgetjük le egymást, és ami a szüleim generációjának egy kétszázoldalas regény, az nálunk egy gyors fejezet. Ezzel együtt kívánom mindenkinek, próbálja meg, és tekintse célul azt, hogy keressen egy olyan embert, akivel hatalmas és őszinte szövetségben tud élni – merthogy ebből sajnos nagyon kevés van.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Visszakérdezek: tudom-e, hogyan csináltam eddig? Ha tudom, akkor nyilván másképp csinálnám, hogy kipróbáljak mást is. Ha viszont nem tudom, akkor nyilván nagyrészt ugyanúgy csinálnám. De nem gondolom az életről, hogy minden úgy történik, ahogy kell. Azt gondolom, te irányítod és úgy, ahogy szeretnéd. Van úgy, hogy nem úgy sikerül, de próbálni kell, hogy a te életedet ne más irányítsa, hanem tégy meg mindent annak érdeklében, hogy te irányítsd a sorsodat. És ne mentegetőzz azzal, hogy mindennek megvan az oka és miértje, és valaki fentről eldöntötte, hogy ennek így kell lennie.
Ajánló: A férfi legyen nyugodt, erős és derűs – interjú Köbli Norberttel
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Nagyon komoly szükség van, mert nagyon mást gondolunk a közélet központi szereplőiről most, mint amire szükség lenne. El kellene fogadni, hogy vannak emberek, akik bizonyos dolgokban különbek másoknál, nagyobb a karizmájuk, tehetségesebbek valamiben, és ők segíteni tudnak másoknak is jobbá válni. Ugyanakkor van pár önjelölt hős, miközben pedig az asztal mégiscsak valamennyire üres.
És fontos mesélni is a hősökről. A Puskás musicalt éppen ezért írtam. Puskás a XX. század egyik legnagyobb hőse volt, akinek lassan ködbe vész az emléke, és ezt nem szabad hagyni. Ő egy óriási hős volt, aki újra tudta építeni magát 32 évesen, aki vállára tudta venni az országot és sikerre vezetni.
És szükség van a hősök mellett rátok, újságírókra, hogy ne húzzátok le őket a földre, hanem segítsetek abban, akik alkalmasak és méltók arra, hogy a közéletet meghatározzák, azokat ne daráljátok be 1-2-3 év alatt, hanem inkább érdemesnek tartsátok őket kiemelni, támogatni.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Igen, a munka Szerednyey Bélával. Kb. nyolc-kilenc éves voltam, amikor felfigyeltem rá és nagy kedvencem lett. Azóta túl vagyunk talán már a 20. közös bemutatónkon is; szinte mindegyik előadásom központi figurája, megunhatatlanul fantasztikus színészettel, múlhatatlan játékkedvvel, egyre mélyülő emberi viszonnyal és egy állandó csodálattal a részemről.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Barabási Albert-Lászlóval szívesen beszélgetnék, őt szívesen ismerném. És itt nem egy egyórás találkozásra gondolok, mert minden könyvét olvastam, a gondolatait ismerem, hanem arra, hogy őt személyesen ismerjem.
A másik Jókai Mór. Nagy idők nagy tanúja: a frontvonalból végignézte ’48-at és utána még élt egy fél évszázadot ezzel a terhes élménnyel, miközben átváltozott a világ és Magyarország, megírta A kőszívű ember fiait, benne életének egyik központi napjával, amelyben barátja azzá lett akivé, a Nemzeti dal által. Több százezer szó, ami kijött belőle magyar nyelven egy olyan évszázadban, amit úgy kezdtünk el, hogy németül kellett beszélni; és mindezt nem akármilyen mondatszerkesztéssel. Vele szívesen trécselnék a balatonfüredi villájában, Laborfalvi Róza által készített sütemény mellett.
Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?
Nyilván nem jelenti mindannyiunk számára ugyanazt, ha nem a szó vallási vonatkozását nézzük. Számomra azt, hogy nem engedünk valamin változtatni, az érzelmi kötődésünket nem engedjük átalakulni. Amikor például azt mondjuk, hogy a család számunkra szent, az azt jelenti, hogy azt az időmennyiséget, amit eddig velük töltöttünk, azt továbbra is velük akarjuk tölteni, és abban a szeretetminőségben, ahogy eddig. Ez azért is jó példa, mert a családom számomra is szent. Aztán jelenthet olyasmit is, amivel kapcsolatban nagy tisztelettel bánunk; például, ha a színházi próbára azt mondjuk, hogy szent, akkor nem becstelenítjük meg azzal, hogy közben telefonálunk, stb.
NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, drámaíró, műsorvezető; a legsokoldalúbb magyar művészek egyike.
- Orosházán született, 1981. április 5-én.
- A Nemzeti Színház Színiakadémiáján 2002-ben végzett, filmesztétika szakon. Akadémiai évei végén a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Elsőként Ibolya Ede alakját formálta meg a Csókos asszony című operettben, repertoárjában egyaránt megtalálható Peter Pan és Tamási Áron Kömény Mókája, valamint az Equus főhőse, Alan Strang is.
- 2005-ben mutatta be a Madách Színház a Volt egyszer egy csapat című musicalt, melyben Daniel Gillen szerepét játszotta el. Eztán Gavin Smith szerepét alakítva bekapcsolódott a Madách Színház Páratlan páros 2. című előadásába is, s 2006 júniusától Leo Bloom szerepét játszotta a Producerek című musicalben.
- 2007-ben szerepelt a Casting Minden, 2008-ban a Made in Hungaria című zenés filmben.
- 2011-ben mutatta be a Madách Színház a Csoportterápia című darabot, melynek társszerzője és szereplője is; 2012-ben itt volt az Én, József Attila című darab bemutatója, amit Szirtes Tamás oldalán színpadra alkalmazóként és társrendezőként jegyez.
- Szerkesztője és műsorvezetője a Madách Színház videohírlevelének (Madách TV), ő vezeti az M1 csatornán a 2011-es indulása óta a Magyarország, szeretlek! című vetélkedőműsort is. 2017-ben a Honfoglaló nevű internetes játék alapján készült kvízműsor műsorvezetője lett a Dunán (a Magyarország, szeretlek! is ide került át 2015 márciusában).
- 2018-ban pályázott a Budapesti Operettszínház vezetői pozíciójára. 2020-tól a kecskeméti Katona József Színház főrendezője.
- 2019-ben mutatta be a József Attila Színház a Macskafogó, 2020-ban pedig a 9-től 5-ig című musicaleket, melyeknek társszerzője és rendezője is. Bemutatták a Chaplin című némafilm színpadi adaptációját is a Játékszínben. A Játékszín Legénybúcsú című előadása is sikeres, Szente Vajk 2019-es rendezése.
- Díjak: Jászai Mari-díj (2019), Kránitz Lajos-díj (2019), Pest megyei Prima díj (2019).
- Elvált.
Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
