Keresni kell a pozitívumokat, és gyakran mondani: köszönöm
A megbecsültség érzése azt jelenti, hogy a társam elismeri az erősségeimből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeimmel. Utamat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítései, elismerő szavai ösztönöznek, új erőt adnak. Törekvései a jóllétünket, közös boldogulásunkat erősítik, iránta érzett bizalmamat, érzelmi biztonságomat táplálják. Az elismerő szavak a szeretet, szerelem, pozitív érzések nyílt megfogalmazását jelentik. Azt jelentik: hiszünk egymásban, és látjuk egymás értékeit. Akkor szeretem megfelelően a társamat, ha szeretve és megbecsülve érzi magát, ha boldogabb, szabadabb, örömtelibb az élete mellettem, mint nélkülem.
Hogyan lehet boldoggá tenni egy nőt?
A nő egyszerűen működik: folyton a férfi szívének királynője akar lenni. Figyelemre, minőségi időre, elismerésre, pozitív visszacsatolásra, bókra, testi és lelki kényeztetésre vágyik. Folyamatosan a rá irányuló „vadászösztönt” vágyja, hogy […]
Hogyan hat a férfiakra a női mell?
„Kifejezetten kívánatos, hogy az irodában dolgozó nők a mellükből szoptassák férfi kollégáikat, mert ezáltal férfi és nő szimbolikusan összekapcsolódnak, ami kizárja a későbbi szexuális érintkezés lehetőségét és rászorítja mindkét nem képviselőit a visszafogott viselkedésre.”
Talált szépség
Mi emberek azt szeretjük, ha egyensúlyban vannak a dolgaink. Ha mindenből éppen annyi van, amennyi kell. Ösztönösen vonzódunk a szimmetriákhoz.
A nő biztonságra vágyik, a férfi elfogadásra
Minden nőnek szüksége van becéző, szép szavakra, bújásra, bátorító ölelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy nőként bánjanak vele. Miközben kifelé sziklaszilárdnak, sérthetetlennek láttatja önmagát, árnyékszemélyiségében ott él a férfigondoskodásra vágyó, törékeny, gyenge nő.
Ha valaki túl passzív vagy túl agresszív módon kommunikál, üzenete eltévedhet
A kapcsolatokat az érzelmek megosztása teremti és tartja fenn, mindaddig, amíg eldöntjük, ameddig működtetjük. A tisztázó beszélgetésnek nem a másik fél megváltoztatása, megalázása, vagy földbe döngölése a célja. Az emberi kapcsolatok természetes velejárója a konfliktus. Ez lehet zsákutcába futó hatalmi harcok és romboló viták forrása. És lehet fontos lehetőség a fejlődésre, mely megerősít abban, hogy képesek vagyunk megoldani kapcsolatunk nehézségeit. Ahol nincs érzelmi kommunikáció, ott a párkapcsolat elakad, megreked, és nem tud harmonikus irányba elmozdulni.
A férfi sugar daddy, a nő aranyásó? – Mennyire múlik a korkülönbségen egy párkapcsolat sikere?
Azok a párkapcsolatok működőképesek, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. A párok sokkal inkább harmóniában vannak, amennyiben hasonló életszakaszokon mennek keresztül, megegyeznek a prioritásaik, és anyagilag sem függnek egymástól.
Hogyan konfrontálódjak az anyósommal? – Nézői kérdés
„Anyósom folyamatosan beleszól a gyereknevelésembe, abszolút alkalmatlannak érzem magam a jelenlétében. Mit tegyek, hogy ne bántsam meg, de mégis legyen változás?” – kérdezte egy 27 éves nő Bedő Imrétől. A Férfiak Klubja alapítója rövid, velős választ adott.
A jó apa-lánya kapcsolat elengedhetetlen a későbbi egészséges önértékeléshez
Az apáknak a kezdetektől fontos szerepük van a lánygyermek személyiségének fejlődésében. Hatással van az énképére, hogyan tekint saját magára, mint nőre, megbízik-e a férfiakban, hatással van későbbi párkapcsolati választásaira, milyen lesz a kapcsolatokról alkotott képe, lesz-e önbizalma. Az általa közvetített minta és szerepviselkedés alapján a szülei egymáshoz való viszonyulásából tanulja meg a lánygyermek, mit várhat el a férfiaktól, és egy párkapcsolatban hogyan alakulnak a női és férfi szerepek. Az, hogy a lány felnőttként milyennek látja saját magát, hogy egészséges önbizalma, szilárd önbecsülése legyen, ahhoz nélkülözhetetlenek az apától kapott elismerő szavak.
Miért nem sírhat a fiú vagy a férfi ítélkezés nélkül, amikor annak ideje és helye van?
A legtöbb viselkedésmintát a múltból, megelőző családi közegünkből hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, érzelmi igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg. Ahol nehezen, vagy egyáltalán nem beszéltek egymásnak […]
