Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy napszámos. „Ásd fel!” „Kapáld meg!” „Metszd meg a szőlőt!” „Kösd fel!” „Kacsold meg!” „Ásd ki a földet, ültesd el a fát, locsold meg!” „Mikor lesz kész?!” „Fejezd be a munkát!” Hallgatta napestig.
Egy roskadozó kunyhóban lakott néhány mihasznával. Egyik napról a másikra élt. Míg a falubeliekben az előítélet munkálkodott, addig ő csak egyszerűen… munkálkodott.
Kedélyesen mesélt, mondta az övét, s lám egyszer kiderült, régen háza is volt, asszonya is, és még munkahelye is. Párja betegségben halt meg idejekorán, házukat fondorlatos gazemberek vették el – pénzt belőle nem látott –, s amikor szembeszállt velük, még ő ütközött törvénybe. A harcban alulmaradt, támasz nélkül, szegényen folytatta útját, s mivel rossz hírbe hozták, s a törvény előtt ő tűnt bűnösnek – szerződésszegőnek, rágalmazónak – sokan elfordultak tőle. Volt, aki hitt a pletykának, volt aki nem akart belekeveredni az ügybe, s volt aki félt kiállni mellette. A munkáltatók csak azt látták, nincstelen, folt esett a becsületén… Nem válogathatott a feladatok közül.
Ne higgyük azt, hogy amikor mindent elveszített, a fejében nem fordult meg az öngyilkosság gondolata! Megkísérelt találkozni a halállal, hogy felelősségre vonja a sorsot, Istent, az ördögöt, bárkit, s megszabaduljon a gyötrelmektől, a szégyentől, a lenéző, megvető tekintetektől. Volt, akitől ugyancsak elvették a házát: az idős falubeli férfinak sikerült kötéllel a nyakán távozni az élők világából, elmenekülni a szörnyű valóság elől. A napszámosnak ez nem adatott meg. Eredménytelen próbálkozása után elhatározta, nem tesz ilyet többé, nem futamodik meg, bármily nyomorúságos is lesz az élete, folytatja azt. És valóban nem adta fel. Munkahelye is lett néhányszor, komolyabb, ám a múlt mindig megtalálta őt, hogy megtörje igyekezetét, és visszarántsa újra meg újra.
„Kérlek, ásd fel a kertet!” „Tavaly szépen megmetszetted a szőlőt, eljönnél most is?” „Nézd mekkorát nőtt ez a fa, amit ültettél. Szép munka!” „Hagyd, majd befejezed holnap! Iszunk egy pohár bort?” Mondták, kérdezték tőle azok, akik már ismerték. Hallgatta, s biccentett.
Nem volt szinte semmije, de azt a keveset is megosztotta a barátaival, azokkal, akik kíváncsiak voltak a történetére, akik ítélkezés helyett emberszámba vették őt. Nekik segített, még akkor is, ha nem remélt érte aprópénzt, alamizsnát, vagy jó bort.
Volt egy fiú, kivel egy évben munka közben megosztotta a tudását, miképpen kell gondozni a kertet, a növényeket és a fákat, majd együtt nézték közös munkájuk gyümölcsét. Büszkévé tette az ifjút, sőt, amikor a fiatal elcsüggedt, vagy gondok gyötörték, napszámos barátja saját életével példálózott. Kitartása, hite erőt adott újdonsült cimborájának, aki eztán könnyebben vette az akadályokat.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Napról napra élt. Valamikor karácsony után, újévköszöntés előtt egy éjjelen a hideg téllel búcsúztatta a napokat, hónapokat, esztendőket. Elköszönt a sok jó pillanattól, de a keserű múlttól is… Örökre.
Az új évben a fiú várta a barátját, hogy ismét együtt dolgozzanak. Várta, de nem jött. Tavasszal aztán nekilátott egymaga megmetszeni a szőlőt, a fákat. Ásott, kapált, gyomlált. Munkájának eredménye büszkeséggel töltötte el újfent, kihúzta magát, égnek emelte borral teli poharát, képzeletben koccintott egyet néhai cimborájával, biccentett, s ivott a nedűből. Letette bögréjét, megrázta magát, s férfiként folytatta a munkát kitartással, emelt fővel, puttonyában olyan értékekkel, amelyeket a barátja hagyott reá.
Ladányi Norbert
Kedves Férfiak és Nők! Kedves Olvasók!
A Ti történeteiteket is publikáljuk! Sőt, könyvben is ki szándékozzuk adni az összegyűjtött, honlapunkon is megjelent/megjelenő sztorikat. A Te nagyapád, tanárod, édesapád története is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy külditek ezeket a sztorikat! Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és -értékek sokszínűségét.
Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu címre. Ha szerkesztőbizottságunk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!
Fotók: Ben_Kerckx via pixabay.com
Hilul via pixabay.com
