Nemrég egy neves egyeteme még nevesebb dékánjának az irodájában jártam, aki amikor kihúzta az íróasztalának a legalsó – és nem mellesleg legnagyobb – fiókját, hogy kivegyen valamit, észrevettem, hogy az tele van csipsszel, keksszel, csokival, ropival. – Sűrűn rámtör az éhség – mondta a híres professzor és bocsánatkérően nézett rám. Nem törtem pálcát felette, de ha már így lebukott, mondtam neki, akkor legalább kínáljon már meg engem is egy kis csokoládés pereccel.
A bonbonok, gumicukrok, édes és sós falatkák, amelyeket étkezések között nassolunk, a gyűjtögető életmódot folytató ősember esetében az ehető gyökereknek, bogyóknak és gyümölcsöknek felelnek meg. Azért az édes, illetve a sós ízeket szeretjük elsősorban, mert az előbbi gazdag tápanyagot ígér, míg az utóbbi értékes ásványi elemeket. Még sosem volt a világon olyan kor, mint a mai, amelyben ennyi ínycsiklandó étel ilyen elérhető közelségbe került volna az emberek számára. Az állandó evésre, csipegetésre, nassolásra azonban léteznek más, kevésbé pszichoanalitikus magyarázatok is. Az is bizonyított tény például, hogy az ember egyedül kevesebbet és ritkábban eszik, mint társaságban. Az élelemért folytatott ősi versengés ösztönösen kitör belőlünk, amikor együtt vagyunk. A vasárnapi ebédeken és a nagy családi összejöveteleken szokásos rituális túlevésnek is az ősi múltba visszanyúló gyökerei vannak. Amikor az ősembernek sikerült elejtenie egy nagyobb vadat, azt hazavitte és a törzs együtt fogyasztotta el – addig ették, amíg volt. Arról már rengetegszer volt szó, hogy mindenhol meztelen női test látványával vagyunk körülvéve, de arról nem, hogy mindenfele ételek látványába, illatába, jelenlétébe ütközünk. Valóban önuralomra és erős akaratra van az embernek szüksége ahhoz, hogy ne egyen folyamatosan. A kor ellentmondásos üzenetet közvetít a ma embere felé. Egyrészt késedelem nélküli és mértéktelen fogyasztásra hív, másrészt önfegyelemre int, az elhízott emberi testet ugyanis csúnyának tartja. Ennek a paradox őrlődésnek hedonizmus és aszkézis között aztán megannyi érdekes és vicces hajtása van, mint például a nouvelle cuisine vagy a cuisine minceur. A kor tökéletes jelképe a szarvasgomba, ami igazi ínyencség, aranyárban van, és csak leheletnyi kell belőle.
Ami pedig a modern ember segítségre lehetett volna a mértéktelen túlevés, vagy az annak ellenhatásaként megjelenő mértéktelen aszkézis (anorexia) elkerülése érdekében, az a társadalmi illem, ami sajnos látványosan meggyengült. Az illemszokások sokszor önkényesnek és értelmetlennek tűnnek, de kialakulásuk mögött általában valami nagyon praktikus ok húzódik meg. A nagyapám például semmi pénzért nem evett volna az utcán, mert azt nem illik. (Japánban még egy évtizeddel ezelőtt sem nagyon lehetett látni az utcán étkező embereket, ami még ma is illetlenségnek számít, noha a gyorsétkezdék rohamos terjedésével ez a tabu ott is leomlóban van.) Nagyapám az étkezéseket mindig komolyan vette, komótosan evett, terített asztalnál, máshogy nem. A palacsintát is mindig késsel és villával ette, és amire ő végzett eggyel, mi, gyerekek, hármat is megettünk. Minden étkezésnek volt eleje, közepe és vége. A vége általában egy kisházmester fröccs volt – egy deci bor és négy deci szóda. Az evést nem is olyan régen még rengeteg illem- és rendszabály vette körül, amiből mára alig maradt meg valami. Ez nagy kár, mert az illem a szolgálatunkra lehetett volna a mértékletes élvezet gyakorlásában, ősi késztetéseink megzabolázásban, amit most a saját erőnkből kell megoldanunk, mint látható, erősen változó eredménnyel.
Cikkajánló: Hízik a világ
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Íme, két teória, hogy miért eszik sokat a mai ember, egy pszichoanalitikus és egy evolúciópszichológiai. Egy orálisan fixált társadalom azonban nem a végpont, ez is változik, halad valami felé, amit úgy is nevezhetnénk, hogy a „bulimiás társadalom”. Ennek a lényege, hogy mindent megcsócsál, mindent bekebelez, de semmit sem tart magában, hanem megemésztetlenül szabadul meg tőle. Ez azonban már egy másik írás témája.
KT
Fotó: Image by wayhomestudio on Freepik
