A házasság szintlépés, de nem ez fogja megmenteni a kapcsolatot – interjú Lőrincz Viktorral

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Nagyon sok volt, mint minden lakótelepi gyereknek… Baseballoztunk, amerikai mintára, és sajnos nem mindig úgy helyezkedtünk, ahogy kellett volna: elég forgalmas, lakott területen játszottunk, és mivel ez egy kemény labda, jó pár ablak bánta. Jobban is odafigyelhettünk volna, de akkor nem nagyon foglalkoztunk ezzel. Ha a szüleim nem fizették volna ki a kárt, lehetett volna nagy balhé belőle, de így nem volt. Ők nyilván leszidtak, elmondták, ilyet nem szabad csinálni, de túl sokat nem rágódtak rajta, hiszen tudták, az ilyesmi együtt jár a kamaszkorral. Toleránsak voltak velünk, és mivel mi is nyitottak voltunk rájuk, jól alakult a viszonyunk velük.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nálunk a családban anyukám volt az erősebb személyiség, apukám a simulékonyabb, megértőbb. Ő mindig nagyon nyugodtan és jól kezelte a helyzeteket, minden nehéz szituációt jól meg tudott oldani, és ezt nagyon jó volt átvenni tőle mintaként. Egyetlen egyszer látta el a bajomat egész életemben, de az is inkább egy kis atyai rásegítés volt, hogy megértsem, mit akar mondani, egyébként mindig megpróbált szép szóval hatni rám: elmondta, megbeszéltük, hallgattam rá.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeidnek?

Egy kislányom van, szeretném jól nevelni, de erre szerintem nincs recept. Mindazt átgondolva, amit én is hoztam magammal, szeretném őt felnevelni, menet közben javítani a helyzeteken, és ez egyelőre jól működik. Ugyanakkor, mivel engem gyakorlatilag kenyérre ken, megkértem a feleségem, hogy a gyermeknevelés komolyabb fázisait vegye át tőlem.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Az oktatásban nem tennék különbséget, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, viszont vannak olyan életszakaszok és helyzetek, amelyekben nem feltétlenül jó őket összeengedni. Én 14 éves koromtól hét évig koleszos voltam Budapesten, ami nem volt koedukált – abban az időben és az én koromban ez nem is volt baj, nekem jó volt így, mert nem voltak befolyásoló tényezők, amik miatt nem tudtam volna koncentrálni a sportra. Persze máshol megadtam az esélyét annak, hogy lányokkal is találkozzam, de a közvetlen környezetemben nem voltak, és ez akkor nekem jó volt.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Igen. Fiatalkoromban akarva-akaratlanul belekerültem olyan helyzetekbe, amelyeket nem tudtam elkerülni, sőt felnőtt fejjel is előfordult. Ma már nyilván másképp gondolkodom, de ha meg akarom védeni magamat és a családomat, és erre nem lesz más út, akkor elő fogom venni az ezzel kapcsolatos tudásomat, tapasztalatomat – és ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül péppé verem a támadót, hanem azt, hogy hatástalanítani fogom úgy, hogy ne legyen komolyabb baja.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A sportban különösen fontos, hogy megőrizzem a hidegvérem, és ha ez fiatalkorban nem alakul ki, később nagyon nehéz pótolni. Ez nálunk sarkalatos kérdés: például ha a másik szándékosan lefejel meccs közben, nem fejelhetem vissza, mert előfordulhat, hogy engem léptetnek le. Fiatal koromban nehezen kezeltem az ilyen helyzeteket, de felnőtt fejjel meg kellett tanulnom, és kamatoztatni is tudtam, hiszen az olimpiai elődöntőben szétfejelt az egyiptomi, de én nem adtam vissza, és így őt büntették meg. Ettől teljesen függetlenül a férfi sírhat, hiszen nekünk is ugyanolyan érzelmeink vannak, és vannak olyan szituációk, amelyekben kijönnek a könnyek, például amikor megszületik a gyermeked, vagy felérsz az olimpiai dobogóra, de bármilyen más területen is előfordulhatnak ilyen helyzetek. Persze nem mindegy, milyenek, de ezek nálam is előfordultak.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Ez a kérdés azért érdekes, mert a hétköznapi párok között abszolút jogos a munkamegosztás: a férfi is vegye ki a részét a háztartásból, nem szabad mindent a nőre hárítani a házimunka terén. Viszont én abban a speciális helyzetben voltam a sportolás miatt, hogy mindent levett a vállamról a feleségem, hiszen nekem nagyon fontos volt, legyen pihenésem az edzések és az edzőtáborok között, és ezt ő is tudta, mert sportoló volt.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Ahogy említettem, a feleségem mindent megcsinált, és ez most, hogy már kevesebb a sport és több a civil élet, így is maradt, nem jön fel még témaként sem. Viszont én belső indíttatásból azért időnként már megfogom a porszívót, berakok egy mosást, elindítom a szárítógépet. De ez továbbra sem elvárás felém, sőt, ha nagyon aktív vagyok, a feleségem furcsán néz rám. A mosogatást és a teregetést utálom, nagyon örülök, hogy valaki feltalálta a mosogatógépet és a szárítógépet, bár a teregetést így sem mindig lehet megúszni. A vasaláshoz pedig se érzékem, se türelmem; tudom, hogy csak gyakorlás kérdése, de bennem nincs semmilyen motiváció erre.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nagy probléma tud lenni, mert nekem most kezd felpörögni a sportkarrierem, a pályafutásom vége felé, és most játékosedző vagyok, azaz már vannak edzői feladataim is, ami korábban nem volt, ezért nagyon oda kell rá figyelnem. Mindenkinek észre kell vennie magán a túlterhelés jeleit, és nem szabad elbagatellizálni, kell pihenni és elengedni dolgokat; én már most érzem, hogy erre figyelnem kell.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Most mondhatnék nagy szavakat, de inkább azt mondom: a házasság egy jó dolog és szintlépés a kapcsolatban, de nem ez fogja megmenteni, jobbá tenni a kapcsolatot. Ha valaki ettől várja a másik jellemfejlődését, kidobhatja azt a papírt a kukába. Magunkon is érzem, hogy mi ugyanúgy működünk, mint házasság előtt – nem ettől változnak meg a dolgok. Ami előtte jó volt, utána is jó lesz, és a felmerült problémák sem ettől fognak megoldódni. A mi esküvőnk 2017-ben volt, különleges nap, örültünk egymásnak és a családnak, de az életünk nem változott meg ettől.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Én semmit sem változtatnék meg, semmi olyat nem tettem, amit megbántam volna, és másképp csinálnék utólag. Örülök, hogy erre sodort az élet, ilyen családban nőhettem fel, sportolhattam – ezek mind kellettek ahhoz, aki mára lettem. Kívülállók lehet, hogy ezt másképp gondolják, de én jó útnak látom utólag is. Legfeljebb egy-két elalvás miatt elmaradt reggeli edzést bepótolnék.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Én nem a hős szót használnám – inkább ikonok, akikre fel lehet nézni, akik el tudják mondani azt, hogy milyen út lehetséges a sikeres élethez, karrierhez. Nekem ez nyilván a sportot jelenti, de van civil életem is, amit a sporttól el tudok vonatkoztatni. Mostanában sok nehéz helyzetben élő családhoz, gyerekhez járunk Tomival, és elmondjuk nekik, hogy mi sem a Marsról jöttünk, ugyan megvolt mindenünk, de nem volt rongyrázás, nem kaptunk meg bármit a szüleinktől; és azt is, hogy a kitűzött célokat meg lehet valósítani, csak akarni kell. Az út rögös lesz, de ez egy kitörési lehetőség mindenkinek. Szerintem ilyen típusú ikonok kellenek, nem szuperhősök, és nem csak olimpiai bajnokok, sportolók – viszont a sport, és nemcsak az élsport, megtanít olyan alapvető dolgokra, amit az ember kamatoztatni tud a magánéletében is. Úgy gondolom, hogy mi, a testvéremmel a sport mellett megálltuk a helyüket a tanulmányokban is, tehát bizonyítani tudjuk, hogy működik a kettő együtt. A szülők általában féltik a gyermekeiket attól, hogy a sport miatt romlanak az iskolai eredményeik, de tudatossággal, kitartással és alázattal működőképes. A sport miatt azért sem érdemes elhanyagolni a tanulmányokat, mert ha bármilyen okból a sportkarrier abbamarad, akkor is tudni kell valamihez kezdeni, abból megélni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nekem mindig a sport körül forgott az életem, más nem nagyon érdekelt. Természetesen szerettem volna, hogy legyen családom, házam, kocsim, és lett is, de gyermekkorban nem ezek, hanem az olimpiai dobogó volt az álmom. A sport során találkozhattam olimpiai bajnokokkal, akiknek már a kézfogása is elég volt, és hatalmas motivációt adott. Sajnos a mai fiatalok nem így kezelik ezeket a dolgokat, pedig nagyon kellene érezniük a nagyok közelségének fontosságát, mert ennél nagyobb belső motor nincs; sem a szüleik, sem mások szavai nem tudnak úgy hatni.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

A nagyszüleimmel. Sajnos már csak az egyik nagymamám él, így ő láthatta a sikereket, amiket elértünk Tomival, de a nagypapám és a másik két nagyszülőm, valamint a dédim, akik végigkövették a pályafutásunkat, már nem láthatták az olimpiai sikereket a végén, és ez fájó hiány a számomra.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Nem nagyon használom ezt a szót, legfeljebb abban az értelemben, hogy szent és sérthetetlen, és ilyenkor az alapvető íratlan szabályokra gondolok, mint például egy nagy bajnok iránti tisztelet.

NÉVJEGY – olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, kétszeres világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok magyar birkózó.

• Cegléden született 1990. április 28-án.

• Sportpályafutása: 2010-ben junior Európai-bajnoki címet szerzett; 2012-ben pályafutása első felnőtt Európa-bajnokságán, Belgrádban, a harmadik helyen végzett; ugyanebben az évben Bakuban, a Golden Grand Prix-döntőn első lett. Első világbajnoki érmét 2013-ban nyerte meg a Papp László Sportarénában, ahol harmadik lett. A 2014-ben taskenti birkózó-világbajnokságon bronzérmet szerzett.

• 2015 szeptemberében sikerült megszereznie az első magyar kvótát a riói olimpiára, a Las Vegas-i kvalifikációs birkózó-világbajnokságon elért ötödik helyezésével. A 2016-os rigai Európa-bajnokságon a negyeddöntőig jutott, míg Rióban vitatható bírói döntések között kikapott a bronzéremért vívott mérkőzésen, ötödik helyen fejezte be. Később Péteri László bíró úgy nyilatkozott, hogy a szlovén Staniszlav Sernek bíró egy magánbeszélgetésben elismerte: valóban nyomást gyakoroltak rá, hogy ellene ítéljen.

• A 2017-es újvidéki Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett. A Minszkben rendezett 2019-es Európa játékokon bronzérmet szerzett, a birkózó-világbajnokságon ezüstérmes lett és olimpiai kvótát szerzett. Az év folyamán három nemzetközi ranglista versenyen (Magyar Nagydíj, Zágráb, Sassari) és a katonai világjátékokon is győzött. Decemberben a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) 2019 legjobb kötöttfogású birkózója címmel díjazta.

• A 2020-as, római Európa-bajnokságon a kötöttfogásúak 87 kilogrammos súlycsoportjában ezüstérmet szerzett. A tokiói olimpián 87 kilogrammban a negyeddöntőben a német Denis Kudla ellen jutott tovább, visszavágva ellenfelének az előző olimpián a bronzmérkőzésen elszenvedett vereségért. Az elődöntőben a kétszeres Afrika-bajnok egyiptomi Mohamed Metvalli ellen 9–2 arányban bizonyult jobbnak; a döntőben a riói olimpián bronzérmes ukrán Zsan Belenyuk ellen, alulmaradt, ahogyan a két évvel korábbi világbajnokságon is.

• Legfőbb díjai, elismerései: Az év magyar birkózója (2015, 2016, 2020); Magyar Bronz Érdemkereszt (2016); Az év legjobb kötöttfogású birkózója (2019); A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2021).

• Nős, egy gyermeke van.

Antal-Ferencz Ildikó

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: AFP, eurosport.hu 

blikk.hu 

Illyés Tibor, MTI