Ott ülünk a fergetegben, mindenki teszi, amit tenni szokott. Vannak akik beszélgetnek, mások iszogatnak. Sokan ülnek és csak vágyakozva nézik a táncolókat, habitusoktól függően. Ülnek a frontvonalban, az első helyeken, mások messzebbről a félhomályból követik az eseményeket, egypáran pedig tétován lézengenek. Ebben a kavalkádban születnek meg a kapcsolatok. Amikor ott vagyok, figyelem és azon merengek, mi alapján alakul ki a választás. Sokszor végiggondolom, hogyan is működtem én több száz éjszakán keresztül, miután beléptem ebbe a játékba. És most látom másokon is. Látom és emlékezem. Figyelem, hogyan történik, és kutatom az emlékeket, érzéseket.
Figyelem a fiús, férfias és bölcs játékokat. Persze ennek a sokszínűsége szinte leírhatatlan. Észrevenni a játékban a szándékot és a tetteket. Mint fiú, mennyire vonzott a tetszelgés. Mennyire követtem az esztétikus formákat – nem csak a szememmel, ezt is sugároztam magamból és a viselkedésemből. Persze ezek a formák egyszerű, mintakövető formák; az aktuális sztárok stílusának gyenge kezdetleges másai. Az előttem lebegő ikonok elvakult elfogadása és önazonosítása. Így kerestem én is a partnereket, és látom oly sokszor – mikor ez a játék elkezd kialakulni – a sok külsőséget, amiket magunkra aggatunk. A „páva táncok”, az elkápráztatás, a vakító külső nagyon sok formában jelenhet meg. Később a „sok kilométer” megkoptatta ezt a „fényes” külsőt, már az elkápráztatás sem volt oly’ káprázatos, a „páva táncok” is fárasztóak lettek. Aztán felsejlett ott valami más. Ott derengett a homályban valami, ami fontosabb. De ehhez már más kellett, nem a külső ragyogás. Azt hiszem, itt kezdtem rátérni a férfiútra.
A férfi, akinek célja van, nem hagyja, hogy a fókuszába a káprázatok vagy a lázálmok kerüljenek. Dolgozik az elképzeléseiért, keresi az útját. Sok energiát fektet a céljához való eljutásába, hogy felfedje azt a homályban derengő titkot, amit érez. Meghozza döntéseit, és a tett útjára lép. Nem fél beleadni mindent – arccal, testestől, lelkestől –, megharcol érte. És ha nem megy, akkor sem adja fel. Nekiáll és újból próbálkozik. Minden döntéséből tanul, és halad a célja felé.
Cikkajánló: A férfi határozottan vezessen és alázattal – mint a tangóban
A kereső forgatagban mindig kitűnnek a vadászok. A férfiak, akik dolgoznak, küzdenek a kiszemeltért. Egy gyönyörű rituálé, ahogy megadja a tiszteletet kiválasztottjának, hisz felismeri annak minden szépségét és veszélyességét. Tiszteli, mert ekkor már tudja, döntéseinek következménye lesz. Minden mozdulata jelzésértékű. A legapróbb tette is befolyásolhatja a végeredményt. Ezt észrevenni, és ennek külső szemlélőjévé válni talán az egyik legszebb pillanatokat okozhatja, főleg ha jártál már ezen az úton.
A fiú férfivá lesz, de válik-e bölccsé?
Barabás Béla
Fotók: efes via Pixabay.com
Ninha Morandini via Foter.com / CC BY-NC
