Vissza a rengetegbe – Olvassuk (újra) a klasszikust!

„Mivel a tapasztalásom olyan volt, hogy a szomorúság magától szokott elrendeződni, így mindjárt a könyvekkel akartam szót váltani. Meg is kérdeztem illedelmesen tőlük, hogy jól érzik-e magukat, de bizony nem érezték valami jól, mert a szoba közepén összebújva dideregtek. Melléjük ültem, s egyet-egyet felvettem, hogy legalább a szemem melegségéből részesüljenek.” Így fogalmaz Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényében a főhős olvasáshoz való viszonyáról. S ha már olvasás, kevés magyarabb, eredetibb férfias fejlődésregényt ismerünk annál, amelyikből az idézet való.

Érdemes – ha diákkorunkban már találkoztunk vele, akkor akár újra is – elolvasni a művet. Szól egy tizenhatéves, a fiatal felnőttkor felé közeledő ifjú viszonyairól: a szeretteihez, a természethez, a valláshoz, az őt körülvevő világhoz, az élet kis és nagy dolgaihoz, de legfőképpen talán önmagához. Vele együtt tapasztalunk, kíváncsiskodunk, csodálkozunk és ráébredünk – már rég bennünk rejlő igazságokra. A regény nyelvezete igazi élmény, óriási érték. Azt is érdekes felismerni, hogy 88 évvel ezelőtt, amikor a művet kiadták – még egy teljesen más világban –, mennyire hasonló problémák, belső kihívások, lelki vívódások foglalkoztattak egy férfivá cseperedő fiút. Pedig a külsőségek, ha úgy tetszik, a kulisszák azóta jócskán kicserélődtek, ám az ember(iség) alapvetően nem változott.

„Balga reményemben azt hittem, hogy csak ijeszteni akar a menéssel, de bizony megátalkodva távolodott. S olyan volt, ahogy ment-haladott, mintha egy láthatatlan fonalat húzott volna, amelyiknek én tartom a tövét. Amikor úgy láttam, hogy mindjárt elszakad a fonal, én is megindultam utána, de akkor apám egy nagy borókabokorba beléakasztotta a fonalat, s az elszakadt.” Ez Ábel nézőpontja arról a pillanatról, amikor az édesapja magára hagyja a Hargitán – vagyis a rengetegben – erdőpásztorkodni. Szemléletes gondolatmenet az elengedésről. Mert Tamási Áron trilógiájának első könyve erről is szól: ahogy az akkori tinédzser elszakad a szüleitől, a saját lábára áll, megküzd a félelmeivel és a kétségeivel, és napról napra észrevétlenül, de fokozatosan önállósodik, férfivá érik.

Ha úgy véljük, hogy mindezen mi már túl vagyunk, akkor azért, ha nem, akkor meg azért: jó olvasást!

Dr. Szász Adrián

*

Cikkajánló: A VII. kerület gengszterei 
Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Fotó: portré: cultura.hu, könyvborító: moly.hu

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább