Pedig még egy kicsit szkeptikus is voltam. Nemcsak azért, mert egy ikonikus művet – akár regény, film vagy éppen rajzfilm – színpadra állítani köztudottan kockázatos, hiszen legtöbben ugyanazt az élményt várjuk tőle, amit az eredeti mű először nyújtott nekünk. (Szerencsére vannak kivételek, mint például a Vuk vagy a Lúdas Matyi, de mindkettő esetén láttam egészen jó és kifejezetten gyenge színházi adaptációt is.) Hanem azért is, mert ismerve a történet akciódússágát (autós üldözés, lövöldözés, robbantás, repülés) és a helyszínek sokaságát (Mr. Teufel irodája, az InterMouse titkos épülete, Mr. Gatto palotája, a dzsungel, a tenger, Pokió) és azok változásainak gyakoriságát, nem nagyon tudtam elképzelni mindezt hitelesen a színpadon. Azonban a Juhász Levente – Szente Vajk – Galambos Attila szerzőhármas átirata és Szente Vajk rendezése sikeresen teljesítette ezt a lehetetlennek tűnő küldetést. Az a tény, hogy a tavalyi bemutató hatalmas sikerrel járt, és azóta gyakorlatilag lehetetlen jegyet kapni a produkcióra (a járvány előtt sem), arra enged következtetni, valószínűleg más is úgy van ezzel, mint mi és a szombat esti közönség: a poénokon hangosan nevettünk, a dalokat ovációval és tapssal jutalmaztuk, a végén pedig többször visszatapsoltuk a szereplőket.
Mivel ez egy kultikus rajzfilm, a történet nem szorul hosszabb bemutatásra. Nagyon röviden: M. u. 80-ban az X bolygón az egértársadalom léte és jövője súlyos veszélyben forog, mert a macskák a megsemmisítésükre készülnek. Az Intermouse rég visszavonult nagyágyúja, Nick Grabowski az egerek egyetlen esélye: rá hárul a feladat, hogy Pokióból elhozza Fushimishi professzor legújabb találmányát, a Macskafogót, az egyetlent, ami meg tudná szelídíteni az időközben megvadult macskákat, s akkor újra békességben élhetnének az állatok.
Az előadás szünetében azon gondolkodtam: mitől működik ennyire jól ez a rajzfilm, és láthatóan a musical is? Az egyik ok biztosan az, hogy – a legkisebbeket leszámítva – gyakorlatilag minden korosztálynak szól. Amióta legkisebb gyermekünk is elmúlt 6 éves, és végre magunk mögött hagyhattuk a csak kicsiknek szóló kultúrprogramokat – amelyeken szülőként csak asszisztáltunk, a nagy tesók pedig általában csak unatkoztak –, immár kifejezetten keressük azokat a színházi, filmszínházi és házimozis élményeket, amelyeken családilag vehetünk részt úgy, hogy mindenki egyformán élvezheti az adott programot. A Macskafogó rajzfilm ilyen: minden része – a története, a szereplői, a stílusa és poénjai – kortól függetlenül élvezhetők. Amióta pár éve először látták a magyar animációs filmgyártás e remekművét, fiaink odavannak Grabowskiért, Mr. Teufelért, Safranekért és Lusta Dickért, a lányunk rajong Cicusért, Mr. Gattoért és a két gengszterlányért, mi pedig az azóta szállóigévé vált mondatokat emlegetjük nosztalgiázva. A musical-előadás annyira jól sikerült, hogy ez a preferencia gyakorlatilag nem változott: Puskás Peti Grabowskija elbűvölte a fiúkat, a beteg Makranczi Zalán helyett beugró (és ezért az előadás végén a színházigazgatótól nyilvánosan köszönetajándékot kapó zeneszerző) Juhász Levente és Szeredney Béla kiköpött Mr. Teufel és Safranek voltak, Feke Pál pedig egyenesen frenetikus Lusta Dick. Holczinger Szandra Cicusa is igazi Cicus volt, Fila Balázs Mr. Gattoja pedig kifejezetten szeretnivaló gengsztervezér. Bár a lányom a négy gengszterből most is csak a lányokat (Szorcsik Viktória Pissyje és Korponay Zsófi Cookieja) emlegette, a fiúk is (Blazsovszky Ákos Billyje, Chajnóczki Balázs Buddyja) is hozták a formájukat, figurájukat. És ha már őket megemlítjük, nem hagyhatjuk ki Quintus Konrád Edlingtonát, és a női színészek által megformált Poliakoffot (Fehér Anna) és Maxipotzacot (Jónás Andrea).
A Galambos Attila és Szente Vajk által közösen írt szövegkönyv hűen követi a rajzfilm cselekményét, így minden, mára már klasszikussá vált mondat és poén elhangzik, sőt, ezeket helyenként tovább is viszik, még humorosabbá (időnként talán túlságosan is poéndússá) téve az előadást. A rajzfilmhez képest csak egy, ám jelentős változás történik a sztoriban: a végén a macskák egy része, a lányának köszönhetően „megjavult” és főnökének utolsó pillanatban ellentmondó Safranektől vezetve szembefordul a gengszter rendszerrel, és még a Macskafogó elkészülte előtt az egerek pártjára áll. Micsoda jellemfejlődés, amire hiába vártunk a rajzfilmben!
Az eredeti alkotáshoz való hűség átvitt értelemben is működik: míg a rajzfilm remekül parodizálja a ’80-as évek sikerfilmjeit (Star Wars, Indiana Jones, James Bond), addig a musical XXI. századi elemeket parodizál (Mr. Gatto születésnapi buliján a macskák floss dance-et járnak, Maxipotzacék a Despacitóra buliznak, Safranek és lánya a Catflixet nézik). Sőt, nemegyszer (egy-egy kézfogásnál, vagy Safranek köpésénél) gyártanak poént századunk legaktuálisabb helyzetéből, a járványból is. És persze más, esetenként hasonlóan rajzfilmekből is készült musicaleket is megidéznek: látjuk a Macskákat, halljuk A dzsungel könyvét, és felidézzük az Oroszlánkirályt (Hakuna matata). De nemcsak ezekért az utalásokért, a zene önmagában is nagy élmény volt; annyira tele volt élettel, hogy időnként majdnem mi is felálltunk táncolni, és lányunk azóta is csak azt dúdolja: „Tíz éves lett Mr Gatto…” (Miközben a fiúk egymást azzal figyelmeztetik, hogy „Vigyázz, mit csinálsz, mert különben mehetsz vissza a balettbe!”) És végül: dicséretet érdemelnek a díszletek és a jelmezek, valamint a koreográfia is.
Köszönet a fél évig várt, bő két és fél órás Broadway-élményért!
Antal-Ferencz Ildikó
*
Cikkajánló: Ismerd meg először a saját hazádat, aztán menj külföldre – bemutatták a Fatornyokat az Újszínházban • Férfitörvény, úgy hívják: becsület – bemutatták A kassai polgárokat a Nemzetiben • Mindenki bűnös, mégsem felelős semmiért – Forró mezők a Nemzeti színpadán
Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkon: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
*
Fotó: https://jozsefattilaszinhaz.hu/performance/macskafogo/
