Valószínűleg mindenki tudja már, hogy mi az. Én két-három évvel az indulása után, talán 2010-ben vagy 2011-ben találkoztam először a Bitcoinnal. Azok közé tartozom, akik úgy emlékeznek, fontolóra vették, hogy pártízezer forintért vesznek belőle, ám végül úgy döntöttek, mégsem, mert túl drága és bizonytalan. (Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor valójában soha nem fordult meg reálisan a fejemben, hogy beruházzak, csak eljátszottam a gondolattal – de persze jó ezt ilyen álbosszankodással mesélni: „Hogy ha akkor vettem volna, most nem itt tartanék!” stb.)
Akkoriban még nem értettem teljesen, hogyan működnek a kriptopénzek, ma sem értem, de már többet tudok, mégpedig ennek a srácnak köszönhetően. Elmagyarázta, hogy pl. a Bitcoin olyan, mint az arany, korlátozott mennyiség áll rendelkezésre belőle, ami egyszer elfogy és utána egy növekvő kereslet következtében az ára akár a csillagos égig felmehet. Hogy ez demokratizálja a pénzügyeket, mert kikapcsolja az államokat, a bankokat és egyéb pénzintézeteket, mint a pénzforgalom elsődleges manipulálóit és haszonélvezőit. Hogy itt nem lehet csalni és megmásítani a könyvelést, ugyanis minden egyes tranzakció tíz- meg tízezer számítógépen tárolódik el, továbbá hogy minden egyes tranzakciónál megőrizhetjük a névtelenségüket, és így tovább, a lényeg, hogy a kriptovaluták ugyanúgy értéktárolásra és -továbbításra valók, mint a klasszikus pénz, csak annál sokkal demokratikusabbak, ezek jelentik a jövőt. A szavaiból mondjuk azt is megértettem, hogy ezek mögött a kriptovaluták mögött még annyi biztosíték sincsen, mint a nemzeti valuták mögött, az értékük egyes-egyedül azon múlik, mit gondolnak róla az emberek. Amíg elhiszik, hogy vehetnek érte valamit, vagy kaphatnak érte olyan pénzt, amin vásárolhatnak valamit, addig van értéke. Amint nem hiszik ezt el, egyből megszűnik a kriptovaluta értéke. Ez persze sokkal szeszélyesebbé teszi az egész rendszert, és a kisebb kereskedők sokkal kiszolgáltatottabbak a nagyoknak, akik kényükre-kedvükre befolyásolhatják a piacot, ahogy ezt például Elon Musk többször meg is tette. (Nekem úgy tűnik, ez amolyan világméretű piramisjáték. Amíg sok belépő pénz van, addig szárnyalnak az árfolyamok – amit egyébként dollárban tartanak nyilván –, ám amikor ez csökken vagy megszűnik, gyorsan jön az elértéktelenedés. Az okosok szerint az egyes coinok aktuális árfolyamánál fontosabb jellemző a piaci kapitalizáció, azaz mennyi valódi pénz van egy-egy ilyenbe fektetve. Ha valahonnan elkezd menekülni a pénz, az pillanatok alatt elveszíti az értékét.)
Akik figyelik a kriptopiacokat, tudják, néhány napja alaposan bezuhantak a kriptovaluták. Nem ismerem, hogy ez miként érintette a srácot, vajon a rövidtávú ügyleteiben az árfolyam emelkedésére vagy csökkenésére fogadott-e. Annyit azonban biztosan tudok, hogy a hosszú távú befektetéseinek ez nem tett jót, mert azok a néhány hónappal ezelőtti értéküknek a felét, harmadát érik most.
De nem is emiatt kezdtem róla írni, hanem az életmódja miatt, amiről tudom, hogy sok fiatal fiúnak megmozgatja a fantáziáját. Nem találkozunk sűrűn, és olyankor is előfordul, hogy csak a barátnője (menyasszonya) jön el, mert a srác otthon ül a gépe előtt és valami „fontos eseményre vár”. A kriptovalutázás egész embert kíván – már ha valaki ezt foglalkozásszerűen csinálja. Ez a srác is úgy él, hogy reggel felébred, még jóformán ki sem nyitotta a szemét, már beül az „irodájába” – a szoba egyik sarkában elhelyezett íróasztalához –, ahol három nagy monitoron is futnak a különböző adatok, grafikonok és mindegyik mást meg mást jelent. Kérdeztem tőle, mikor volt utoljára kint a szabadban, mire elmondta, azt tervezte, hétfőn elmegy futni a parkba, amiből végül az lett, hogy pénteken leugrott a kisboltba csipszért és kóláért. Nem tudott elszakadni a piacoktól, mert megállás nélkül történt valami. Még szerencse, hogy a barátnője (menyasszonya) főzött és mosott rá, és kétnaponta elküldte fürdeni. Amikor megkérdeztem, jó-e ez így neki, azt mondta, nem jó, de nem tud mit tenni. A kriptokereskedés ezzel jár, folyamatosan figyelni kell.
Nem tudom, tényleg ezzel jár-e, de azt igen, a kriptovalutázás talán a legpőrébb formájában szólítja meg az emberek egyik legősibb vágyát, hogy munka nélkül lehessen pénzhez jutni. A kriptokereskedések azt az ígéretet hordozzák, hogy kis befektetéssel, rövid idő alatt nagyot lehet kaszálni, ha valakinek szerencséje van. Ez lenne a „szegény ember tőzsdéje”, mert lényegében bárki és lényegében bármennyi pénzzel rögtön elkezdhet kereskedni. Ez olyan csábítás, aminek nagyon sokan nem tudnak ellenállni. Ahogy ez az ismerős srác sem. Még azelőttről ismerem őt, hogy belefogott volna a kriptokereskedésbe, úgyhogy pontosan tudom, látom mekkora változáson ment keresztül. A barátnője (menyasszonya) is felfigyelt erre és ultimátumot adott neki: féléve van rá, hogy újra elkezdjen normális életet élni. Ha nem, fel is út, le is út. A srác pedig nem érti, hiszen ő éjjel-nappal megfeszítetten dolgozik, keresi a pénzt!
Csakhogy amit csinál, az nem munka. Az valójában egy olyan függőség, ami munkának álcázza magát. A viselkedése magán hordozza a klasszikus függőségek – alkohol, kábítószer, játékgép, stb. – jegyeit, úgymint: a függőséget okozó helyzetben nem képes kontrollálni magát, a szociális kapcsolatai leépülnek, elveszti az érdeklődését korábban kedvelt dolgai iránt, a személyes szükségleteit is elhanyagolja, a függősége tárgyából egyre nagyobb adagokra van szüksége, hogy a kívánt hatást elérje, és ez meglepő módon nem a (kripto)pénz, hanem maga a kereskedés izgalma. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha MRI vizsgálatnak vetnék alá a kriptovalutázók agyát, azt találnák, hogy ugyanúgy aktiválódik az agy jutalmazó rendszere, mint a szerencsejáték- vagy a közösségimédia-függőség esetén.
Szóval, ha valóban a kriptopénzeké a jövő, akkor elég szomorú sors vár ránk. Egyébként nem hinném, hogy ez valóban bekövetkezne. Egyrészt, mert a kriptopénzek, noha csak digitális formában léteznek, rendkívül energiaigényesek és így, közvetve, környezetszennyezőek. Egyes becslések szerint csak a Bitcoin-bányászat a világ összes elektromosáram-felhasználásának 0,2%-árt felelős, ami elképesztően sok energiát jelent. Másrészt szinte kizárt, hogy az államok néhány magánszemély kedvéért lemondanának arról a privilégiumukról, hogy ők mondhassák meg, mennyi pénzzel gazdálkodnak. Amíg nem lehet Bitcoinban adót fizetni, addig a kriptovaluták megmaradnak marginális szereplőnek a világ pénzpiacain, amelyekből néhány ember meggazdagszik, míg mások tönkre mennek, függők lesznek, vagy éppen a nehezen kipréselt eljegyzésük megy rá.
Krúdy Tamás
