Miért olyan nehéz a párkapcsolatot karbantartani? Pedig a kölcsönös, kapcsolatunkért vállalt munka érzelmi biztonságot, elégedettséget, és elkötelezettséget hoz. Ott ülünk a csúfosan megrogyott kommunikációs híd két ellentétes végén aztán egy idő után elfáradunk, elmegy a kedvünk, már nem harcolunk, és nem akarunk megjavítani semmit. Ideális volna soha nem elérni ezt az állapotot. Mégis a passzív emberpár szépen, lassan, módszeresen belesüpped a szürke közönybe, az érdektelen szerelmi semmittevésbe, kiengedik a kezükből az irányítást, és elkezdődik az „egymás mellett elvagyunk állapot” rezignáltsága.
Időt szakítani a valódi, odafigyelő, őszinte kommunikációra gyakran igazi kihívásnak tűnik, de megéri a szervezést és a fáradtságot. Azok a párok, akik kinyilatkoztatják érzéseiket, vagy frusztrációjukat és közben megértő, valóban odaforduló, empatikus hallgatóságra találnak, sokkal elégedettebben és boldogabban élik mindennapjaikat. A férfi és a női kommunikáció jelentősen eltér egymástól, és ez félreértések zuhatagát okozhatja a két nem kapcsolatában. Ha nem ismerjük és nem értjük a két nem közti alapvető különbségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében ösztönösen magunkból indulunk ki, ami végzetes, a kapcsolat sorsát megpecsételő félreértésekhez vezethet. A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is. Érzelmeik a jobb agyfélteke egy jól körülírható területén tárolódnak, míg a verbális kifejező készségeiket a bal félteke vezérli. Nem is csoda, hogy sokkal nehezebben beszélnek arról, hogy mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket, hangot adni érzelmeiknek gyakran kényelmetlenül macerás, embert próbáló feladat. A nők érzelmei és verbális, kifejező készségei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, ezért gondolkodásukat, közléseiket az érzelmeik színezik, és befolyásolják.
„A lényeget mondd!”
A férfi kommunikációja megoldást kereső és lényegre törő. A férfi tényeket közöl, tájékozódik, vagy informálódik, ezért több főnevet használ mondandója során. A nő számára a beszéd kötelék, összekötő szál, amivel a kapcsolatait ápolja, verbális megnyilvánulásaiban sokkal több jelző és ige szerepel, mint főnév. A nő nem a megoldásra koncentrál, sokkal jobban érdekli maga a folyamat, a probléma kivesézése, kibeszélése, és az a mögött húzódó érzelmek. Sokkal jobb megfigyelők, többet látnak, hallanak, érzékelnek és észlelnek a világból. A nő többet észlel, de többet is akar közölni, a férfi pedig szenvedő arccal könyörögve kéri, hogy térjen már végre a lényegre, ne locsogjon, csacsogjon, csicseregjen, és ne szaporítsa a szót. Egy férfi a mondandója elején már pontosan tudja, mi az, amit közölni akar, ezért a lényeget önti szavakba. Egy nő beszélni kezd, de egyáltalán nem biztos, hogy érzései, valódi mondanivalója már akkor testet öltenek.
„Te sosem figyelsz rám!”
A nők emocionális teremtmények, ösztönösen érzékenyebbek a non-verbális kommunikáció jeleire, a mimikára, a hanghordozásra, a testbeszéd, a gesztusnyelv üzeneteire. Odaforduló figyelemmel, empátiával megérzik beszélgetőtársuk hangulatát, és a hallgatás, a csend mögött húzódó ki nem mondott érzéseket. Megfigyelések igazolják azonban, hogy a párkapcsolatban ez a képességük gyakran csúfosan kudarcot vall, mert képesek egy hanghordozásból, vagy mimikából végzetes összeesküvés elméleteket gyártani. Amikor egy nő azt mondja, hogy „te sosem figyelsz rám”, akkor valójában azt szeretné, hogy a férfi ugyanilyen érzékeny legyen az ő non-verbális kommunikációs jeleire, mimikáira, hanghordozására, sóhajaira, és egyéb gesztusnyelv üzeneteire. A nő, ha tisztában lenne a nemek közti eltérésekkel e tekintetben is, akkor nem kérne ilyet. Nem várná el, hogy a férfi szavak nélkül megérezze rejtett, ki nem mondott elvárásait, vágyait, kívánalmait. A férfi ilyenkor jogosan azt vágja a nőhöz, hogy „nem vagyok gondolatolvasó”. És milyen igaza van. Ő nem érti az elejtett célzásokat, azok csak idegesítik, frusztrálják őt, a férfi közvetlen módon kommunikál, ha a nő akar valamit, vagy problémája van, akkor ki kell mondania.
„Veled nem lehet megbeszélni semmit! Tanulj meg kommunikálni, drágám!”
Mit üzen a férfi csendje? A férfi szótlan, ha feldolgozatlan problémák gyötrik, ha gondjai, kétségei vannak. A nő számára rém zavaró tud lenni a távolba meredő tekintet, a teljes ignorálás és a válaszok nélkül hagyott kérdések. Ez még inkább kihozza őt a sodrából, a passzív „csendkirálykodást” egészen egyszerűen nem tűrheti, elindul az ördögi kör, a férfi még inkább befeszül, és befelé robban, a nő pedig még inkább belejön a gonosz szövegelésbe. És szép lassan itt a vége fuss el véle a szép, közösnek hitt jövőnek. A férfi csendje azt üzeni, hogy valóban szüksége van magában elvégezni, feldolgozni a történteket. A nő erőlteti a „kommunikációt”, mert újra csak önmagából indul ki, hiszen hasonló körülmények között neki meg éppen segítségre, vigaszra, babusgatásra, támogató szavakra, beszélgetésre volna szüksége. A férfinak belső csend, és idő kell. És ha elvégezte magában, akkor már megnyugodva, tényszerűen, indulatok nélkül szavakba tudja önteni, ami a lelkét háborgatta.
„Mi bajod? Semmi.”
A nő stresszes, vagy feszült helyzetekben mindig beszélgetni akar. De mit üzen a nő csendje? Egy érzelmileg éretlen nő visszavonul, megsértődik, feszült némaságba burkolózik, ha a férfi megbántotta. Amikor azt mondja, semmi bajom, valójában megint csak azt szeretné, hogy a férfi tehetségesen olvasson gondolataiban, vagy faggassa csak tovább, hogy végre kibökje, mi bántja. A férfi olvasatában azonban a „semmi” a napnál is világosabb üzenet: hagyj békén, majd megoldom egyedül. Legyen úgy, és a férfi cselekszik, visszavonul, ahogyan szíve hölgye parancsolja. Derült égből villámcsapás, ahogy a nő ekkor utána vágja a papucsát, micsoda érzéketlen, nemtörődöm, szívtelen fráter is ő.
„Mondd, hogy szeretsz!”
Nekünk, nőknek mindig csak a szó kell, hogy ő hosszan szemünkbe nézve kimondja a varázsszót végre, a megkésett vallomás pedig rajzolja csak szép szabályosra és satírozza pirosra a szívecskéket kettőnk körül. A férfi számára azonban a kapcsolatunk már egy konstans, kőbe vésett szépséges állandóság, ezért „majd ha változás lesz, szól”. Gyakran non-verbális eszközökkel kommunikál, ám ezek világosabban, és tisztábban érthetők minden harsány, teátrális szóbeli megnyilvánulásnál. A szerelem, szeretet, gondoskodás, és elkötelezett felelősségvállalás szavakkal, vagy tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb, mint a szimpla szeretlek szó. A szeretetnyelvek nem beszélhetők. Ha mindig csak arra az egyetlen, fülünkbe súgott szóra várunk, elmulasztjuk megérteni a férfi szavak nélküli, szeretetteljes, gondoskodó megnyilvánulásainak valódi üzenetét.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotók: Slimdandy via Foter.com / CC BY-SA
Internet Archive Book Images via Foter.com
