Sok mindentől lehet félni, betegségtől, balesettől, a bűnözéstől, a repüléstől, az időjárástól, a kutyáktól, pókoktól és tulajdonképpen bármitől. Igazi, bénító félelem azonban csak olyankor jelentkezik, amikor az ember azt érzi, olyan dolgok várnak rá, amelyekkel nem fog tudni megbirkózni. Nem csoda, hogy mindenféle rendű és rangú pszichológusok, coachok, személyiség-fejlesztők rendre azt hangsúlyozzák, hogy az ember bízzon magában. Bízzon abban, hogy a jelentkező nehézségekkel, mert azok mindig lesznek, képes lesz megküzdeni, vagy tágabb értelemben véve, legyen bátorsága az élethez. Minden nehézség egy rosszul felfogott kaland és minden kaland egy jól értelmezett nehézség. Ez tényleg fejben dől el. Ha az ember őszintén bízik abban, hogy meg fogja tudni oldani, akkor minden nehézség kalanddá nemesül. Ami nem öl meg, megerősít ugyebár.
Ezért érzem nagyon károsnak, amikor klímakatasztrófáról beszélnek, ami elkerülhetetlenül be fog következni. Ki fog pusztulni az emberiség, és mi nem tehetünk ellene semmit. Ezzel riogatnak a modern kor világvége prófétái azzal a különbséggel, hogy őket nem kinevetik, hanem komolyan veszik, például a szűkebben vett családi, baráti körömben is mutatkoznak a tehetetlen csüggedés jelei. Márpedig aki az életerőt veszi el az emberektől és cselekvőképtelenné teszi őket, az biztosan rosszat tesz.
Nem vagyok klímakutató, nem értek hozzá, hogy a mostani folyamatok mennyire természetesek, illetve mennyi szerepe van bennük az emberi beavatkozásnak, a jelenségek mindenesetre engem is aggasztanak. De hogy a klímaváltozás okán most gerjesztett globális félelemiparból sokan nagyon jól keresnek, azt tisztán látom. Egyrészt új iparágak bújtak ki a földből egyik pillanatról a másikra, amelyek nem feltétlenül környezetbarátabbak, mint amelyeket leváltani hivatottak, de a nagyközönség most még úgy gondol rájuk. Másrészt az élvezet mellett a félelem a legjobb motiváció, ami miatt az emberek hajlandóak mélyebben is a zsebükbe nyúlni. A félelemipar titka, hogy racionálisnak tűntet fel egyébként irracionális döntéseket. Pedig az ár, amit ezért fizetni kell, óriási: az ember önmagába vetett hitének, cselekvőképességébe vetett bizalmának elvesztése. Sulykolják a tehetetlenséget. Ennek eredményeképpen pedig a modern ember alapállapota a félelem lesz, illetve már lett is: folyamatosan szorongunk valami megállíthatatlan borzalom bekövetkezte miatt, ami ellen nem tudunk mit tenni. Már a barátaim és ismerőseim között is vannak olyanok, akik szerint nem érdemes erre a szörnyű világra gyermeket szülni – mondják ezt olyankor, amikor a világtörténelem során még soha nem látott békében, biztonságban és jólétben élünk. (Gyerek híján pedig férfi és nő is elveszíti értelmét.) Azt az életerőt veszik el modernkori világvége próféták, amelyik éppen a megoldást lenne képes elhozni. Márpedig bíznunk kellene magunkban, nemcsak egyéni, hanem nemzeti, sőt az egész emberiség szintjén is.
Higgyünk benne, hogy meg fogjuk tudni oldani ezt is, ahogy eddig annyi minden mást. Az élet a legnagyobb kaland!
C. Kovács Gábor
Cikkajánló: Személy vagy erőforrás? – A modern vállalat „bűnbeesése”
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotók: 7436844 képe a Pixabay -en.
Arek Socha képe a Pixabay -en.
