A férfiak tényleg félnek az okos, sikeres nőktől?

A modern, független nő már nem igazán igényli, hogy gondoskodjanak róla. A férfiak azonban néhány hét, hónap után felkötik a nyúlcipőt és köddé válnak. Miért?
Akik túlságosan szeretnek

Érzelmi érésünk során megtanuljuk, hogy nem kell mindenáron akárki. VALAKI kell!
Aki valóban el akar köteleződni, annak nincs B terve

A hűség csendes, belső ünnepség, ahol nem is neki, hanem önmagamnak fogadom meg, hogy vele megelégszem.
Minél intelligensebb egy pár érzelmileg, annál boldogabban élhetnek, míg meg nem halnak

Elzárkózunk tulajdon érzelmi életünktől, mert túl nagy a sérülés kockázata. Azt gondoljuk, a lelkünket kell kifordítani, mégis felismerni és kifejezni érzelmeinket nem egyenlő azzal, hogy valakinek átnyújtod a győzelem poharát…
Amikor nem kellesz eléggé

Milyen egy „majdnem szerelem”? Mint egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, amit soha nem bonthattunk ki, és nem tudtuk meg, mit rejt számunkra…
Azok a párkapcsolatok működnek a legjobban, melyek két hasonló ember szövetségéről szólnak

Az ellentétek csak vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Nekünk kettőnknek hasonlóvá kell válnunk. Csak így tudunk szavak nélkül beszélni, és meghallani a csendben, mit üzen a másik…
A legszebb, legnemesebb hivatás is értelmét veszíti, ha közben a gyermekünk látja kárát

Mennyi tetszetős, vagy kevésbé kényelmes arcot, jelmezt próbálgat egy nő élete során, amíg eljut a nyugalmas bölcsesség állapotáig, amikor igazán nővé válik, és megtanulja a férfi-nő kapcsolat összes, első ránézésre kibogozhatatlan, elsajátíthatatlan rendszerét? A nő sorsszerep sokféle, egyetlen élet alatt rengeteg „életet” élünk, mi nők. Lehetünk derűs életet élő nők akkor is, ha nem adatott meg az életadás, a gyermekszülés ajándéka, de el tudtuk engedni, kiteljesedtünk más életszerepünkben, és csak lélekben ringatunk kisbabákat. Gondolhatjuk magunkat karrierünkben megbicsaklott, „semmire sem jó lúzernek”, de közben csodálatos feleségek vagyunk, és női kezeink nyoma nélkül kevesebb lenne ez a világ. Akkor nem társnak, feleségnek lenni a sorsszerepünk? Lehetünk egyedül is, és nem azért mert a szingliség intézményét fényezzük lelkesen, attól még a Férfira várunk, hogy segítsük, hogy mi legyünk neki a felhajtóerő, a szerelem, érzelmi biztonság, múzsa, szépség szenvedély, gyöngédség, női finomság.
Mivel vívhatja ki egy férfi a nő tiszteletét?

Egy nő nem marad olyan partner mellett, akit hiteltelennek tart, és semmibe vesz. Akkor szeret egy nő igazán és őszintén, amikor felnéz a férfira, és tiszteli…
Egy férfinak élete végéig szüksége van a vadászatra, mégis a tökéletességet egyetlen nő oldalán találja meg

A férfiak ma is szeretik a legjobb arcukat és legvonzóbb férfitulajdonságaikat kidomborítva meghódítani a nőt, majd időt és lelkesedést nem kímélve addig küzdeni, míg jutalmul elnyerik a figyelmét. Persze sok nő vélekedik ma erről egészen eltérően, mert a modern férfi egyre inkább elengedni látszik ezt a hagyományos, hősies, lovagias, küzdő férfiszerepet. A nő, mint gyengébbik nem átveszi a kezdeményezést az ismerkedésben, és a férfiak nagy része ugyan élvezi, ha egy nő megkívánja, de direkt kezdeményezésükre sokan zavarral reagálnak. Miért? Mert a rámenősséget férfias tulajdonságnak tekintik, és a nőkben ezt nem igazán értékelik. Bár nehéz eltalálni azt a keskeny mezsgyét, ahol nem túlzottan kihívó, de nem is annyira hűvös, vagy visszafogott, hogy meg sem merjék szólítani, mégis egy nőnek pontosan éreznie kell, hol van a nyomulás és csábítás közötti vékony határvonal, amit soha ne lépjen át. Manapság elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a férfiak többsége azt állítja, hogy nem sok esélyt ad ilyenkor egy hosszú távú kapcsolatnak. Tehát csupán megadja magát, sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem válik érdekeltté a kapcsolat kialakításában.
Tudnak még a férfiak bókolni?

Egy úriember arról ismerszik, hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő viselkedésforma, mert tudja még mi fán terem az udvarlás…