Mi – noha nem vagyunk sem divatszakértők, sem stílustanácsadók – az arany középútban hiszünk: szívünk szerint kihasználnánk a pólókban rejlő minden praktikus lehetőséget, ám bizonyos alkalmakra és eseményekre sosem választanánk öltözetként. Apropó, kedves olvasók, ki milyen gyakran visel pólót? Amíg ki-ki válaszol, jöjjön egy kis pólótörténelem!
A pólók eredeti angol nevüket (T-shirt) a „T” betűt formázó alakjukról kapták, melynek szára a póló teste, a T kalapja pedig a póló ujjai. Eredetileg alsóneműkként az izzadság felszívására szolgáltak az elegánsabb, drágább ruhák alatt, amelyeket védtek a test szennyeződéseitől. Az ipari forradalom a pólóhasználatnak is kedvezett: egyre jobban lélegző anyagokból készült a T-shirt, így a 19. században a kétkezi munkások elkezdték azt nemcsak más alá felvenni, hanem felül már csak abban dolgoztak. A 20. századra katonai egyenruhák alatt is kötelezővé vált a pólóviselés, és – időjárástól függően – a „bátor vitézek” is egyre gyakrabban távolították el magukról a felső réteget, és csak pólóban gyakorlatoztak.
A világháborúk idején kezdett elterjedni a pólóviselet – mint olcsó, kényelmes, könnyen tisztítható ruházat – a civilek körében is. Gazdálkodók, farmerek, sportolók és sportos életmódot folytatók részesítették előnyben, és mivel a sportolóknak mindig voltak rajongóik, ők is elkezdték utánozni kedvenceik öltözködését. Kezdetben főleg a fiatalok, akiktől a társadalom kevésbé várt el formális megjelenést. A korosabb generációkból a világháborúból hazatért veteránok voltak azok, akik a ház körül, illetve mindennapos teendőik során is maradtak – mondhatni a fronton megszokott – pólójukban.
Az 1950-es években olyan filmek tették végképp menővé a pólóviseletet, mint A vágy villamosa vagy az Ok nélkül lázadó. Egy Marlon Brandót vagy egy James Deant nem lehetett nem utánozni, amilyen hatást ők és a filmjeik az akkori férfiakra gyakoroltak… A középosztály a lehengerlő férfiasság és a tekintély elleni rebellió jelképeként is átvette az addig inkább a munkásosztályt jellemző öltözködést (a beat-korszak olyan szerzői, mint Jack Kerouac pedig csak erősítették ezt a trendet). Valójában a hétköznapi melósok melletti kiállást, a mainstream elutasítását is szimbolizálni kezdték a pólók.
A 60-as években már szitanyomással alkottak grafikákat rájuk, amivel megint egy új korszak indult, hiszen zenekarnevektől a politikai szlogeneken át a személyes üzenetekig bármi rákerülhetett egy-egy pólóra. Az anyaga, a színe, a szabása, a kivágása is hordozhatott mondanivalót, például valamely szubkultúrához való tartozást. A T-shirt, amelyet egy évszázaddal korábban még senkin nem lehetett látni, az ifjúság egyenruhájává, az önkifejezés eszközévé vált először az USA-ban, majd Európában is.
Cikkajánló: Ki viseli a nadrágot?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Nem csoda hát, hogy a pólóviselés a mai napig megőrizte fiatalos jellegét, vagány feelingjét. Bizonyos kultúrákban még mindig túl hanyagnak tartják mint öltözéket, a világ nagy részén azonban – bizonyos protokollok betartásával, például esküvőre, temetésre, estélyekre, üzleti tárgyalásra nyilván nem ezt választjuk – széles körben elfogadottá, népszerűvé, sőt megfelelően használva stílusossá vált. A formálisabb munkahelyeken főleg pénteken fogadják el, ám – leegyszerűsítve – minél szabadabb, aktívabb, több mozgással járó tevékenységet tervezünk egy adott napra, annál jobb választás lehet. Persze ahhoz, hogy jól is álljon rajtunk, a minél férfiasabb testalkaton is célszerű dolgozni, ami kitartást követel, de ez már egy következő cikk témája lehetne (és lesz is bizonyára).
Dr. Szász Adrián
