Mostanában már kevesebbet járok rock koncertre, de nemrég megint elvetődtem egyre. Ott láttam egy csapat tinédzsert, tizennégy-tizenöt évesek lehettek, annál biztosan nem több, akik ugyanúgy egymásba kapaszkodva dülöngéltek, mint egykor az én lányaim – ettől is merült fel bennem az emlék. Vajon ezek a tinédzserek is csak megjátszották magukat, mint a lányaim? Meglehet, mindenesetre nagyon hiteles volt az előadás. Ám ami még ennél is jobban feltűnt, az a csúnya beszéd volt. Folyamatosan ömlött a szájukból a trágárság. Volt például egy lány, úgy 14 évesre saccoltam, aki olyan trágár kifejezéseket használt, amilyenek sem én, sem az ismeretségi körömben soha senki. Annyira csúnyán beszélt, hogy engem inkább ámulattal töltött el mintsem felháborodással.
Azóta is azon töprengek, vajon szólnom kellett-e volna nekik. Arra jutottam, hogy igen, ott viszont mégsem tettem meg, ahogyan senki más sem. Nem akartam „nem jófej lenni”, aki elrontja a fiatalok „jókedvét”. Azoknak a felnőtteknek, akik bármifajta illemet számon mernek kérni a tinédzsereken, enyhén szólva nem túl jó ma a PR-juk. Pedig nem pusztán stílusbeli különbségről van szó, hogy régen így beszéltünk, ma meg úgy. Azt hiszem, a tisztelet az egyik legfontosabb korokon és kultúrákon átívelő univerzális erény, amivel embertársainkhoz viszonyulhatunk.
A rock koncert egyébként remek volt, a tinédzserek nem nagyon törődtek vele, ez a zene nem szólította meg őket, amit tiszta szívemből megértek. Néztem a már korosodó, kicsit pohos, kopaszodó frontembert, aki azokat a számokat énekelte, amelyek nekem jelentenek sokat. Lelki szemeim előtt felrémlett, mi lenne, ha az egyik lányom egyszer csak hazaállítana ezzel a pasassal, hogy ő az új barátja. Mit tennék én akkor? Hogyan lehetne elkerülni, hogy ezt a még naiv, fiatal lányt rossz tapasztaltok érjék, romlott emberek kihasználják, megkeményedjen, elveszítse az illúzióit, csúnyán kezdjen beszélni, berúgjon? Az egyik közösségi média oldalon egy ismerősöm osztotta meg a következőt:
„5 perc önismeret férfiaknak!
Csukd be a szemed, és képzeld, hogy van egy lányod…
Képzeld, hogy pont olyan fiúval randizik, amilyen te vagy…
Mosolyogsz?
Ha nem, változtass!”
C. Kovács Gábor
Fotó: Jack Moreh via freerangestock.com
