A szerelem kezdetben rózsaszín illúzió. Az igazán boldog párok sok év elteltével is valamilyen mértékben kitartanak a rózsaszín illúzió mellett. Mert aki szívből szeret, az mindig szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak, jobbnak, nemesebbnek látja majd a társát, mint ami valójában…, és ez így van rendjén, kár tagadni, vagy belemagyarázni bármi mást. „Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál” – idézet Mihail Mihajlovics Prisvin orosz írótól.
A boldog párok olyan szintű erősségeket látnak egymásban, amelyeket a környezetük nem vesz észre. A másik iránti pozitív attitűd, az, hogy hisznek egymásban, meglátják a rejtett értékeket egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és az idealizált társ elkezd eszerint is viselkedni. Tehát ennek alapján mondhatjuk, hogy a „szerelmes látásmód”, a rózsaszín illúzió melletti kitartás lehet a párkapcsolati boldogság egyik kulcsa? Rajongás nélkül nem maradhat meg a szerelem a házasságban, vagy a tartós kapcsolatokban. Ahhoz, hogy a szerelem hosszú távon fennmaradjon, szükség van az idealizálás képességére, pozitív illúziókra. A boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. A felelősségünk azonban a másik szerelmes látásmódjának fenntartásában rejlik, vigyázzunk arra a kevéske rózsaszín illúzióra, ne tékozoljuk el. Úgy kellene élnünk, hogy a másik ne csalódjon, megmaradjon a tisztelete irányunkban. Ne kelljen ráébrednünk, hogy ő annyi csalást, hűtlenséget, hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírjuk el. Semmi illúzió, misztikum nem maradt már, akkor már nem a szeretet szemével tekintek rá, a varázslat odalett.
Ha valaki tényleg szeret, akkor ő a legnagyobb rajongód. A te boldogságod az ő boldogsága is, együtt örül veled minden sikerednek, és a karjaiba menekülhetsz, ha bánat ér. Nem fog mindig mindennel egyetérteni, de ő az, aki ott lesz, és támogat. Nem tekint versenytársnak, nem akar legyőzni, az igazát hajtogatni, minden áron dominálni. Aki igazán szeret, az veled együtt akar odaérni. Őszintén tegyük fel a kérdést: igazam legyen, vagy boldog akarok lenni? Aki számára a győzelem fontosabb a szeretetnél, az ne kezdjen párkapcsolati építkezésbe, ne számítson harmonikus életközösségre. Mert a párkapcsolatban egymás békéje kell hogy legyünk, az otthonunk nem csatamező, nem hatalmi harcok hadszíntere. A bocsánatkérés nem mindig azt jelenti, hogy a másik embernek volt igaza és te tévedtél. Egyszerűen azt jelenti, hogy többre értékeled a kapcsolatot, mint a sértett egodat. Az igazságérzethez való megrögzött, makacs ragaszkodás hozhat pillanatnyi önigazolást, elégedett érzést a sértett félnek, de csupán az igazság nem állítja helyre a békét, nem hozza vissza a bizalmat.
A külön töltött időre, távolságra, autonómiára, a Mi tudat mellett az Én tudatra ugyanúgy szükség van, hogy feltöltődve, egymástól függetlenül szerzett élményekkel érkezzünk haza egymáshoz. Tudnunk kell elérhetetlennek is lenni, izgalmasnak maradni, legyen saját életterünk, örömöt hozó, lelkesítő munkánk, tevékenységeink, melyek során feltöltődünk. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és hozzon megelégedettséget privát kis birodalmunk, hogy fenntartsuk a szenvedélyt, megtanuljunk vágyakozni egymás iránt. A szenvedély ahhoz kell, hogy ne szűnjünk meg vágyni egymást, a biztonság pedig ahhoz, hogy átadjam, megadjam, és elkötelezzem magam a társamnak, „pecsétként a szívére helyezem magam, pecsét leszek az ő szíven”, ahogyan az Énekek Éneke leírja. Szorongást, bizonytalanságot szül, ha a szenvedély kerül túlsúlyba, ha pedig csupán a biztonság uralja kapcsolatunkat, akkor az unalom, a monotonitás őröl fel. A tartós párkapcsolat megbízhatóság, biztonság és közelség, de a vágy és a szenvedély féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. A túlzott biztonságérzet megöli a vágyat. Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk.
Cikkajánló: Amikor nem fogadjuk el a férfi és nő közötti különbözőségeket, akkor esélyt sem adunk arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
A boldog párok nem azt várják egymástól, hogy a másik legyen tökéletes, legyen vele mindig minden olyan, mint a hollywoodi filmeken, és teljesítse be minden álmukat, hanem inkább úgy élik közös életüket, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, konstruktív kritikákkal, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak legjobb énjükre. Lássuk meg egymásban az erősségeket, lássunk egymásban sokkal többet, lássuk azt az embert, akivé ő válhatna. Tartsunk ki a rózsaszín illúzió mellett, hiszen így tudjuk egymást folyamatosan inspirálni, emelni, jobbá tenni.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter képzésben mentálhigiénés szakember, író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotók: Love photo created by freepik – www.freepik.com
