Bizonytalan vagyok. Félek, hogy a holnap rosszabbat hoz. Félek, hogy összeomlik a gazdaság a jelenlegi helyzet miatt, amit a járvány magával hozott, félek, hogy nem lesz állásom. Félek, hogy megbetegszik valaki a szeretteim közül. Félek, és elsősorban nem magam miatt: féltem a gyerekemet, a feleségemet, idős szüleimet, továbbá a testvéreimet, rokonaimat, barátaimat és családjukat. Szégyellem, hogy a félelmeimet leírom, de meg akarom osztani veletek, mit érzek, mert úgy gondolom, nem vagyok egyedül, és ha te is így vagy ezzel, tudd, ez természetes. Családapaként is. Azonban bármennyire is természetes, nem hagyhatom, hogy a félelem eluralkodjon rajtam; az és „közeli rokona”, az aggódás nem old meg semmit, sőt… Elfogadom az érzéseimet, de a fókuszomat a félelemről a bizakodás, remény felé irányítom, és múlt időbe teszem az aggódást – ha szükséges újra és újra.
Bízok Istenben, bízok az emberek jóságában, segítőkészségében, mert megtapasztaltam, hogy bajban sokakra lehet számítani. A mai nappal foglalkozok, a ma jelentkező problémákat, feladatokat akarom megoldani, mert az most van. Ha azt látom, hogy valaki aggódik, fél, el akarom mondani neki is, nincs ezzel baj, de ne engedje, hogy a pánik átvegye az irányítást. Öntsünk magunkba lelket bizalommal, és ha szükséges, másokba is. A „megoldjuk”, „minden rendben lesz”, „rám, ránk számíthatsz, számíthattok” most olyan varázsszavak, amelyek csillapítják a szorongást, a pánikhangulatot, a félelmet. És ha másba sikerült lelket önteni, felbátorítani, meglehet, továbbadja majd még több embernek, és ők is tovább, még tovább… Ez is egy „vírus”, de a jó fajtából.
Cs. E. F.
*
Cikkajánló: Tanított tehetetlenség
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotó: Siggy Nowak képe a Pixabay -en.
