A sztori aztán arról szólt, amivel – különböző állatokkal – és akivel – néha emberekkel is – útközben találkozott, és amilyen kalandokat ő és a csónakja – élete hajója – átélt. A történet végéig sohasem sikerült fennmaradnom, az szinte örökké tartónak tűnt, ami egy gyerek életében azt jelenti (ellentétben egy felnőttével, aki elszundít egy unalmas filmen), hogy jól működött a mese: megnyugtatott, békével a kis lelkemben szenderültem tőle álomba. Nem tudhatom, a nagyapám ilyenkor pontosan milyen érzésekkel és szavakkal állt fel mellőlem (hiszen már javában szuszogtam, és máshol jártam), de biztos, hogy a mesélőnek ezek a meghitt esték legalább annyi boldog pillanatot szereztek, mint a kis hallgatójának. Egy életre elszakíthatatlanná tették a kettejük közti köteléket.
Aminek a kialakulása persze mesék nélkül is természetes volt: passzolgatni egy gumilabdával a „hátsó füvesen” (ami az udvart jelentette) úgy, hogy a papa a Törőcsik, én meg vagyok a Nyilasi (valamiért mindig utóbbit választottam), turbános törököket – azaz bolyhos virágú pitypangokat – kaszabolni magyar vitézként egy játékkarddal ugyancsak a kertben, vagy beleszagolni a papa cigarettás dobozába, reggelente vele együtt „borotválkozni” (még ha nem is volt mit), mind-mind kitörölhetetlen emlékek, amelyek az – esetünkben – egyetlen fiúunokát később a férfivá válás útján is elkísérték, elkísérik. A nagypapa karaktere, attitűdje meghatározó, pláne, ha elég időt tölthet a kisember a közelében. Formálja a szokásait, az ízlésvilágát, a gondolkodását. A személyiségét.
Tőle hallottam először Illyés Gyula és Németh László Tihanyhoz ezer szállal kötődő írókról, akikkel a papa személyesen is találkozott, ők természetesen a papamesékben is szerepeltek. Megszerettette velem a sportot, amit más nem is nagyon nézett a családban, csak mi ketten, mi viszont állandóan. Ez is egy nagypapa-fiúunoka program volt, sokszor úgy rendeltem meg a szüleimtől a papáékhoz való hétvégi érkezést, hogy az adott szombati futballközvetítés kezdő sípszavára fussunk be. Megannyi közös élmény munkálkodik bennem a mai napig, biztos nem véletlenül mondogatta a nagymamám sem az utolsó éveiben, hogy „egy pillanatra, ahogy utánad néztem, azt hittem, a papa megy ott”. Mert bizony a papa is ment. Ő mindenhova jön velem. A papamese tényleg nem ér véget soha.
Dr. Szász Adrián
*
Cikkajánlók: Törhetetlen szövetség: Ilyés Gyula egy gerinctörés után állt talpra, majd a fiával együtt lett Európa-bajnok
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
*
Itt az idő! Kérdezz a nagyszüleidtől már MA! Addig tanuljuk meg, amit tudnak, ameddig velünk vannak! Részletekért kattints a képre:
Elindítottuk az Értéklánc – készíts saját Családi legendáriumot! című kezdeményezésünket! Nézzétek és OSSZÁTOK MEG, hogy sokakhoz eljusson! Hisszük, ezzel az egyszerű dologgal felbecsülhetetlen értéket hoznunk létre a saját életünkben és közösen is! Életigazságok, bölcsességek, tapasztalatok, közös élmények, nevetések, jó sztorik, megható történetek – Értékláncod kincsestára! Kérdezd meg a nagyszüleidet, vedd fel, amit mondanak, illetve írd meg a legjobb beszámolókat, és küldd el nekünk az info@ferfiakklubja.hu –ra. Ha a szerkesztők szűrőjén átmegy, mi közzétesszük a Férfiak Klubja Férfiérték történetek rovatában, hogy azokból mások is tanuljanak.
*
Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és értékek sokszínűségét. A Ti történeteiteket is publikáljuk! A Te nagyapád, tanárod, édesapád sztorija is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy külditek őket!
Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu címre. Ha szerkesztőnk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!
