Óvatosan, de férfiasan az új felé

„Az emberiség már csak magával törődött, s mivel ez nem volt jó, most szinte magától átalakul a világ. Nem valami végén, hanem valami új kezdetén vagyunk. És bárkivel mernék fogadni, hogy ez az új jobb lesz, mint a régi!”

„Az emberiség már csak magával törődött, s mivel ez nem volt jó, most szinte magától átalakul a világ. Nem valami végén, hanem valami új kezdetén vagyunk. És bárkivel mernék fogadni, hogy ez az új jobb lesz, mint a régi!” Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány erdélyi gyermekmentő szervezet alapítójának gondolatai ezek. Azért idézzük, mert a szolgálatát a világjárvány alatt is fáradhatatlanul végző Csaba testvér is minden létező alkalmat megragad, hogy tartsa embertársaiban – hát még a gyerekekben – a lelket. Romániában egy fokkal nehezebb a helyzet, mint nálunk, de lassan mindkét ország egy kicsit fellélegezhet. És talán most érdemes még jobban ügyelnünk arra, hogy ne rontsuk el ennek a bizonyos újnak a kezdetét, az újrakezdést.

„60 éves vagyok, 30 évesen éltem meg a kommunizmus összeomlását. Azt mondják, forradalom volt, de én azt hiszem, az alma, amikor megérik, leesik a fáról. Lejárt annak a rendszernek az ideje, hát összedőlt, s egy jobb, tisztább, normálisabb világ jött” – vélekedett Csaba testvér, aki, mint mondja, most is valami hasonlót él meg. Arra pedig, hogy a társadalom újranyitása csak akkor bölcs döntés, ha közben továbbra is foggal-körömmel védjük szüleinket, nagyszüleinket, tudósok figyelmeztetnek.

A két gondolatmenet egy irányba mutat, ám abban, hogy ne csak a fejünkben, hanem a valóságban is találkozzanak, nekünk, férfiaknak is nagy felelősségünk van. A karantén után érdemes fokozatosan visszatérnünk régi életünk félbehagyott epizódjaihoz, tevékenységeihez – ám csak azokhoz, amelyek önmagunk és/vagy más(ok) számára értéket teremtenek. Amelyik alma leesett a fáról, azt hagyjuk is a földön, lejárt szavatosságú szokásaink dobozkáját ne bontsuk fel újra. Gondoljuk át, mi volt sallang azon cselekvéseink közül, amelyekről a bezártság leszoktatott, szelektáljunk, és örüljünk, ha magunk mögött sikerül hagynunk rossz beidegződéseket. Hogy tényleg jobb legyen az új, mint a régi volt!

Cikkajánló: Otthon a családdal – Így lesz sikeres csapatmunka!
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

S közben ne feledjük: főleg az idősek és az egészségi problémákkal küzdők továbbra is veszélyben vannak, amíg a koronavírusra a tudomány meg nem alkotja a vakcinát és a gyógymódot. Ne bízzuk el magunkat! A felelős férfiakra, családapákra, a hivatásukban jól teljesítőkre hallgat a környezetük, s bizonyos mértékig a társadalom. Mutassunk abban is helyes utat, hogy a korlátozások utáni lazítások idején megfontoltan kezdjük újra, illetve folytatjuk mindazt, amit érdemes. Őrizzük meg a végéhez közelítő elszigeteltség jóra nevelő hatásait, amelyek révén biztonságosabb, tisztább jövő várhat ránk. Hallgassunk Csaba testvérre és a tudósokra – tudva, hogy mások talán épp ránk fognak hallgatni!

Dr. Szász Adrián

Fotó: Patricio González képe a Pixabay -en. 

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább