A családokban elindult egy átrendeződés, mely tudatosan ássa alá a szülő-gyermek kapcsolatot. Ma egy átlagos amerikai fiatal heti 53 órát foglalkozik médiaeszközökkel, sokkal többet, mint a szüleivel vagy a kortársaival. Hogyan kapcsolódjon másokhoz egy fiatal, ha idejének túlnyomó részét a képernyő előtt tölti?
Ma már a legtöbb családban olyan elfogadott a képernyőhasználat, hogy sok szülő nem is érzi a fenyegetést. Most néhány olyan szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek segíthetnek megtalálni az egészséges határokat. Ezzel azért is fontos foglalkozni, mert ez a téma nem csak a gyermekeinket érinti, hanem minket, szülőket és akár a nagyszülőket is.
Közel és mégis távol
Szeretném megjegyezni: nem az okoseszközök használata ellen akarok kampányolni – azok nekem is segítségemre vannak –, inkább arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy az online térben töltött idő, az ott nézett-hallgatott anyagok és azok értékrendje deformációt okozhatnak, ezért óvatosnak és megfontoltnak kell lennünk.
Abszurd az a gondolat, hogy miközben az elektronikus eszközeink összekötnek bennünket a világ túlsó felén élő ismerőseinkkel, elválasztanak azoktól, akikkel egy légtérben élünk. Gary Chapman a szeretet hiányaként határozza meg a képernyőfüggőséget; amit nem kapunk meg a normál emberi kapcsolatainkban, azt beszerezzük a képernyőről. A már említett könyvében ezt írja: „A képernyő segít elkerülni az unalmat. Mindig ad valami izgalmat, amit nézhetünk, hallgathatunk, aminek részesei lehetünk. Nem így a való élet – ha ott valami nem elég izgalmas, már nem is figyelünk rá oda (pl. tanórán a tanárra). A képernyő segítségével azonnal teljesül a vágyunk, kívánságunk, információhiányunk, mégpedig erőfeszítések nélkül. A képernyő azonnal jutalmaz, és mindent megold helyettünk, nincs szükség erőfeszítésekre és befektetett energiára. A túl sok képernyő használata figyelemzavarokhoz, koncentrációs problémákhoz és betegségek kialakulásához is vezethet (pl. ADHD és epilepszia). A túl sok képernyőhasználat egy hamis világba visz. A képernyőn elénk tett tartalom (de)formálja a személyiségünket, jellemünket, értékrendünket, sőt még a hitrendszerünket is.”
Vigyázz a szívedre!
A nyári Christenns táborban a tizenévesekkel érdekes kérdésekről beszélgettünk, többek között arról is, ha Jézus a napjainkban élne, vajon használná-e a közösségi média adta lehetőségeket? Vajon milyen játékokkal játszana? Hogyan közvetítené üzenetét? Használná a közösségi platformokat? Hogyan őrizné meg magát az online világ veszélyeitől és képernyőfüggőségtől? Ezek olyan kérdések, amelyekről nem beszél közvetlenül a Szentírás, de a Biblia szövege ennek ellenére is eligazíthat bennünket. Kedves tanárom, Komesz Mátyás mindig azt tanította, hogy „a Biblia érzékeltetheti a kimondhatatlan valóságot, hogy Istent megismerjük, neki engedelmeskedni tudjunk és életünket hozzá tudjuk igazítani.”
Bölcs Salamon azt a tanácsot adta, hogy „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Ez a tanács segít eldönteni, mit engedjünk be a szívünkbe az offline és az online világból. Jézus nagyon sokszor találkozott különböző függőségekben élő emberekkel. Egyesek betegségekben szenvedtek, másokat démonok gyötörtek vagy a törvény betartásának kényszere, esetleg a múltja miatt volt megkötözött. Jézus azért jött, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”. Ez a szabadítás ma is megtörténik, de fel kell ismerni, hogy mi okoz megkötözöttséget, rabságot.
Mit tenne Jézus?
Pál apostol ezt írja: „Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít” Térjünk vissza az eredeti kérdéshez: vajon Jézus hogyan venne részt az online világban? A táborban azt kértem a tiniktől, hogy az egyik csoportban érveljenek amellett, hogy Jézus miért használná, a másik csoportban pedig amellett, miért nem használná az online teret. Először annak a csoportnak a gondolatait ismertetem, akik az online tér használata ellen érveltek. Szerintük Jézus pontosan tudná, hogy az internet túlzott használata milyen veszélyeket rejt. Tudná, hogy függőséget okoz. Abban is biztosak voltak, hogy Jézus nem akarna egy személytelen felületen érintkezni az emberekkel, és nem akarna magáról egy hamisított képet adni. Álprofilja sem lenne. Jézus többre értékelné a személyes kapcsolatot, mint a begyűjtött lájkok számát. Jézus azt sem akarná, hogy valami tárgyias dolog, emlék maradjon fenn róla, mert abból később bálványt készítenének a rajongói, követői. Jézus azért sem használná az online teret, mert nem akarná nézni a rengeteg bűnös, erkölcstelen tartalmat, amely az erőszakról, a nemiségről és egymás bántásáról szól.
Nézzük, hogy gondolkodtak azok, akik az online tér használata mellett érveltek. Szerintük Jézus megmutatná, hogyan lehet a média és az online világ előnyeit felhasználni a misszióra, hogy minél többen megismerjék őt és tanítását. Az online világ egyik adottsága, hogy sok embert el lehet érni egy időben, és visszanézhetők a tartalmak. Jézus azért használná a közösségi médiát, mert nem szemetet, hanem értéket közvetítenie. Életformáló tartalmakat készítene, amiket nem csak Izrael területén lehetne látni, hanem mindenütt a világon. Jézus a közösségi médiában is hiteles lenne; nem hazudna, nem adna magáról hamis képet, nem a saját sztárolására törekedne. Egész biztos, hogy nem a saját imázsa, hanem az emberek valós szükségletei lennének a középpontban, és azon gondolkodna, hogyan gazdagíthatna másokat. Pál apostol azt írta: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Jézus a posztjaiban az igazságot képviselné, nem tenne kétértelmű megjegyzéseket másokra. Nem anyagi érdekek mozgatnák, hanem az, hogy Isten akaratához igazodva teljesítse küldetését – függetlenül mások véleményétől. A tinik abban is biztosak voltak, hogy Jézus nem venne részt más emberek megszégyenítésében és zaklatásban, és nem használná ezeket a felületeket rossz, erkölcstelen célokra.
Alattomos, ördögi taktika
Látjuk, hogy a fiatalok akár egyik, akár másik oldal mellett is jó érveket tudtak felsorakoztatni. Ettől függetlenül úgy érzem, noha tudjuk, mit lenne szabad és mit nem, sokszor nem tudunk határokat húzni. Márpedig, ha ez így van, könnyen belecsúszhatunk a függőség kategóriájába. A szakirodalom így határozza meg a képernyőfüggőséget: egy olyan állapot, amelynek fiziológiai, pszichés, valamint szociális következményei is vannak. A képernyőt használók agyában felszabadulnak a függőséget létrehozó hormonok, ezért újra és újra sóvárognak az újabb és újabb élményt okozó dopaminfröccs után.
Pécsi Rita neveléskutató egyik könyvében arról beszél, hogy a játékok tervezői eleve a függőség kialakítására törekednek. A tesztjátékosoknál mérik a vérnyomást és egyéb értékeket. Ha a játék használata közben nem kapnak kellően kiugró értékeket, addig módosítják a játékokat, míg el nem érik a kívánt hatást. Ördögi és alattomos dolog ez. Jogos a kérdés: egy ilyen világban hogyan maradhat tiszta egy fiatal (vagy bárki más) szíve? Valószínűleg csak úgy, ahogy arról Dávid is írt: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Napjainkban is erre lenne szükség, vagyis arra, hogy a szívünkbe írjuk bele Isten igéjét, mert egyedül ennek az isteni szónak van elég ereje ahhoz, hogy megőrizzen bennünket ebben a keszekusza világban.
Ha a témával kapcsolatban bárkinek kérdése lenne, szeretettel várom az üzeneteket az info@ifjusagepitok.hu e-mail-címre.
Szerző: Jánosi Ferenc
A cikk az Élő Víz 2023-as májusi számában jelent meg nyomtatott formában.
Jánosi Ferenc vagyok, teológus, lelkész és addiktológiai konzultáns, az MPE ifjúság és Családépítő Szolgálat vezetője, nem utolsó sorban férj és két gyermek boldog és büszke édesapja. Az oktatásban több mint húsz éve foglalkozok diákokkal – előadásokat tartok fiataloknak, valamint pedagógusoknak és szülőknek. Szakmai tudásommal segítek megérteni a serdülők világát, azt is szoktam mondani, „tinédzserország idegenvezetője” vagyok. Szeretek cikkeket írni, a médiában alkalmanként nyilatkoztam a kamaszok problémáiról – és teszem mind a mai napig.
Mottóm: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét…”
Elérhetőségeim: info@ifjusagepitok.hu; www.facebook.com/MpeIfjusagEsCsaladepitoSzolgalat.
A szerző korábbi cikkei:
Menjünk játszani! – A játék helye és szerepe az életünkben
Nem születünk apának…
Miért nem dicsérünk többet?
Így segíthet egy apa a gyermekének a továbbtanulási, pályaválasztási döntésében
Fotó: Image by Freepik
