Nem működött az autó, kiszálltam dühösen és káromkodva belerugtam a kerekébe. Nem törődtem azzal, hogy figyelnek. Egy gyerek kíváncsi szempárja. Elmosolyodott a fiú, majd elszaladt.
Kipurcant a tragacs akkuja. Én pedig siettem. Busszal mentem végül. Késve érkeztem a találkozóra. Rossz nap volt.
Kicseréltem az akkut. Minden reggel szépen indult a járgány. Egy nap vékonyka, de annál mérgesebb hang ütötte meg a fülemet. Szitkozódva, bosszúsan fordult vissza egy kisfiú a táskájáért. Némán csóváltam a fejem, aztán megálltam egy pillanatra. A gyerek a lépcsőház bejáratához érve megjátszott haraggal és mozdulatokkal belerúgott az ajtóba.
Korábban én is hasonlóan viselkedtem. Azt hiszem ő volt az a fiú, aki figyelt engem, miközben idegesen, önuralom nélkül dühöngtem az autónál.
Gondolkodóba ejtett, amit láttam. A szégyen, a felelőtlenség, a tettem következménye, a gyerek viselkedésében visszatükröződő rossz példám nyomasztó érzéssé állt össze bennem. Vajon mennyi fiatal szempár láthatott még hasonló helyzetben? Amikor lusta voltam a kukáig menni, és a blokkot összegyűrve csak úgy félredobtam? Amikor előre tolakodtam, mást megelőzve siettem be az ajtón, vagy amikor a váróban a mobilomba mélyedve nem érdekelt, hogy átadjam a helyemet a nálam idősebbeknek? De miért töprengtem el ezeken annyira? Mert az élet görbe és fájdalmas tükröt tartott aznap reggel elém.
Ketchuptól halványpiros, olajtól fényesen átitatott foltokkal tarkított papírtányérokat fújt a szél a gyorsétterem előtt. Lehajoltam, felvettem négy darabot, a szabad kezemmel pedig egy összenyomott, kólától ragacsos üdítős dobozt. Megkerestem az első szemetest, és eldobtam ezeket. Éreztem a hátamon a tekinteteket. Apák, anyák, gyerekek, egymással viccelődő kamaszok. Nem voltam büszke magamra. Kompenzálni akartam.
Türelmetlen sor kígyózott a kasszánál. A percmutató kínzó lassúsággal váltott. Mögöttem egy anya a fiával. Előre engedtem. Megköszönték. Gyermeki értetlenséggel nézett rám az ifjú. „Vajon majd egyszer, később, felnőttként ő is előre enged egy nőt? Lehet, hogy a gesztus miatt telefonszámot is cserélnek?” – elmélkedtem és mosolyogtam magamban.
Csak remélni tudom, hogy az a fiú, aki aznap reggel az én szavaimat ismételte, az én mozdulataimat utánozva rugott bele dühösen az ajtóba, azóta az én viselkedésemnél sokkal jobbat látott. Olyan példát, amely türelemre, önuralomra tanította.
Cikkajánló: Mi különbözteti meg a férfiakat a fiúktól?
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Amikor dühösen a buszon utaztam, azzal voltam elfoglalva, hogy elkésem. Örömmel idézem fel azt a pillanatot, aminek akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget: nem messze tőlem egy tizenéves adta át a helyét egy fogyatékos férfinak. Azt mondhatnánk, ez így normális, ez a helyes. Miért kerítünk nagy feneket ennek a gesztusnak? Saját nevemben: azért tartom fontosnak, mert valaki jó példát mutatott neki, és ő követi azt, valamint azok közül, akik látták, reményeim szerint szintúgy követni fogják.
Felelősek vagyunk a viselkedésünkért. Eldobni egy üdítős dobozt ugyanannyi energia, mint felvenni, szitkozódni a forgalomban és kiengedni valakit szintúgy, de a hatása más. Döntsünk a jó példa mellett, mert az élet olyan görbe tükröt mutathat nekünk, amibe majd fájdalmas lesz belenézni.
Cs. E. F.
Kedves Férfiak és Nők! Kedves Olvasók!
A Ti történeteiteket is publikáljuk! Sőt, könyvben is ki szándékozzuk adni az összegyűjtött, honlapunkon is megjelent/megjelenő sztorikat. A Te nagyapád, tanárod, édesapád története is lehet mások hasznára. Örülünk, hogy külditek ezeket a sztorikat! Férfiérték történetek rovatunkat azért indítottuk el, hogy bemutathassuk a férfi-megnyilvánulások és -értékek sokszínűségét.
Férfi a gyakorlatban! Mindannyiunknak vannak rövid, érdekes történetei, amelyek a különböző élethelyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan a Férfi. Olvasd, és ha eszedbe jut a sajátod, írj Te is az info@ferfiakklubja.hu címre. Ha szerkesztőnk szűrőjén átmegy, mi közzétesszük!
Fotó: Olichel on Pixabay.com
