Caesar életének számos nagy tettét, bátor lépését feljegyezték. Mikor még csak egy fiatal férfi volt, az egyik küldetésén elrabolták őt a kalózok. A Caesart fogva tartó kapitány a feljegyzések szerint 25 talentumot kért Caesar életéért cserébe.
Caesar – legalábbis így mondják a történetírók – alkudozni kezdett a kalózzal. Önbecsülése és vakmerősége elképesztő: azt mondta, élete sokkal többet ér 25 talentumnál, és inkább kérjenek érte 50-et (ez akkoriban körülbelül 3000 kilogramm ezüst árának felelt meg).
Mindez talán forrófejűségnek, pökhendiségnek tűnhet, de nem volt az. A krónikák szerint a rómaiak összeszedték a hatalmas pénzösszeget Caesarért cserébe, aki ezután – immár szabad emberként – visszament a kalózokhoz, majd legyőzte azokat. Ezt követően magához vette a pénzösszeget, és megtartotta.
Caesar bátor volt. A halállal nézett szembe, és volt lélekjelenléte gondolkodni, merni, tenni. Kevesen tudják megőrizni a bátorságukat manapság, még akkor is, ha egy dühös főnökkel, egy féltékeny partnerrel szemben kell kiállni magukért. Sokan még ilyenkor is könnyen megtörnek.
Nem volt pillanatember az ókori államférfi, nem az aktuális kénye-kedve szerint cselekedett. Csakis kitartás és lassú építkezés vihette el oda, ahol tartott. Ugyanígy képes volt a helyzetben rejlő lehetőséget is meglátni. Nem lesz valaki a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezére úgy, hogy nem gondolkozik előre.
Caesar a fenti történetben több fontos értéket is megtestesített, ezekből csupán néhányat megemlítve, kiemeljük a már rámutatott bátorságot, az önuralmat, az előrelátást és az önbizalmat, önértékelést.
Akinek vannak értékei – a mai világban is –, tisztában van a saját értékrendjével, úgy él, beszél és cselekszik, az tudja, mennyit ér. Előrelátó, mert az erények diktálta szabályrendszer utat mutat. Ha pedig ismerjük az ösvényt, miért ne mehetnénk bátran végig rajta, egészséges önbizalommal?
V. L. B.
Fotó: NakNakNak on Pixabay.com
