Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Biztos, hogy volt több is, de ezeket már megbántam, meggyóntam és Isten eltörölte, tehát nincs miről beszélni. Egy azért eszembe jut, amikor kb. 10 éves koromban jó úszóként egy dunai strandon a bójáknál úgy tettem, mint aki fuldoklik. Már úsztak be értem, egész csődület volt a parton. Végül nem kaptam ki, de egy életre bennem maradt, hogy nem érdemes feleslegesen farkast kiáltani…
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Többször mondta: „Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz”. Persze nem ez a legnagyobb bölcsesség tőle, de ebben benne van két dolog is: bízik bennem, és nem veszi át a döntés felelősségét. Arra is emlékszem, hogy lefekvés előtt mindig felült az ágyában és úgy imádkozott, mert így biztosan nem aludt bele, ami azért fekvő helyzetben könnyen megeshet… Amúgy talán a legfontosabb, hogy számára mindig Isten és a hit volt az első helyen. Evvel együtt járt, hogy nem volt hajlandó az akkor uralkodó ateista pártba belépni, vállalva annak minden hátrányos következményét. Mind az ötünket katolikus kereszténynek neveltek édesanyámmal.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?
Római katolikus papként a következő generáció tagjainak a keresztény értékrendet és a Jézussal való élő kapcsolatot szeretném átadni. Hogy soha ne feledjék, ez a néhány évtized hamar eltelik itt a földön, de a mi hazánk a Mennyben van és örökké tart. Ezért a remény embereinek kell lenniük, akiket nem cibálhat jobbra-balra mindenféle időleges ideológia, emberi „igazság” vagy épp divat, hanem az örök isteni törvénynek kell élnie a szívükben, a szeretet törvényének, a másokért élés törvényének, és akkor lehetnek boldogok, ha sikerül önzetlen, másokért élő emberekké válniuk. Ennek alapja pedig az, amivel minden 9. osztályban kezdem a hitoktatást. Az első, szó szerint megtanulandó tétel így szól: „Isten feltétel nélkül elfogad és szeret engem.” Persze ez a szeretet igényes és szeretetválaszt vár, de mindennek az alapja, hogy Isten a szeretet, Ő előbb szeretett minket, és arra hív, hogy adjuk tovább ezt a szeretetet.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Mindennek van előnye és hátránya. Saját tapasztalatomból mondom, hogy jó volt fiúgimnáziumba járni, a budapesti Piarista Gimnáziumba. Életre szóló barátságok szövődtek, ha találkozunk, ott tudjuk folytatni, ahol harminc éve abbahagytuk. Nem volt az a fajta rivalizálás, ami a lányok jelenlétében óhatatlanul előjöhet. Velük máshol találkoztunk: hittanon, templomban, kirándulásokon, házibulikban, egyéb programokon. De van előnye a koedukációnak is, hogy mást ne említsek, a nővérem és a férje a gimnáziumban találtak egymásra.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Az erőszak sosem jó, de néha kényszerpálya: önvédelem, mások megvédése… Elítélem az erőszakot. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nevelési célzattal, egy jó időben kapott „érted haragszom” atyai pofon visszaterelhet a helyes útra, de csak egyszer és igazi szeretetből. Ezt nem is nevezném erőszaknak.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Az helyzettől függ. Van, amikor ez nem döntés kérdése. Sírtam én már több száz ember előtt. Pontosabban együtt sírtunk. Ugyanakkor, ha vezetői helyzetben vagyok felelősséggel másokért, akik számítanak rám, ott meg kell őrizni a hidegvérem. Amúgy még ma is előfordul, hogy el kell határoznom: nem érzékenyülök el, amikor a húsvéti öröméneket, az Exultetet kell énekelnem. Gyönyörű az az ének mind szövegében, mind dallamában. Nem könnyű elénekelni…
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
A megegyezésen alapulót, kinek-kinek a tehetsége szerintit. Nagy általánosságban azt tartom, hogy egy házasságban kell agy és kell szív. Nem jó, ha két agy vagy két szív van, míg a másik hiányzik.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Persze. Magam mosok, teregetek, mosogatok, vagy berakom a mosogatógépbe a koszos edényeket, kiveszem a tisztákat, porszívózom, port törölgetek, virágot locsolok. Ugyanakkor örülök, ha akad e téren segítségem, főleg időhiány miatt, és hálás is vagyok érte. A vasalást mindenképpen másra hagyom, mert azért nem mindegy, hogy vasalt vagy gyűrött ingben jelenek-e meg valahol. Ehhez nem kaptam tehetséget.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Semennyire, amíg nem megy az istenkapcsolatom rovására. Néha azért jó megállni, de ebben segít a rendszeres imaélet is.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
A szentségi házasságé, ami holtomig-holtodig tart, egymás üdvösségre vezetése a kölcsönös szeretet által. Ennek gyümölcsei a gyermekek. Fontos egymás javának előmozdítása, és tágabb értelemben az egész társadalom alapjának megteremtése, hiszen családokból áll a nemzet. Minél inkább szétzilálódik a család, annál sebezhetőbb lesz a következő generáció is.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Valószínűleg igen, mert az évtizedek alatt összegyűjtött élettapasztalatot nem vihetem magammal. Nem születhetek úgy, hogy már rendelkezem közel 50 évnyi tudással. Ha mégis, akkor nyilván igyekeznék minden rosszat, bűnt elkerülni, és kezdetektől fogva másokért élni.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Szentekre van szükség. Másokért és Istennel barátságban élő emberekre. Akik szeretetben és igazságban élnek.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Nem voltam sosem álmodozó, így nem tudok olyanról beszámolni, amit gyerekként elképzeltem volna. De boldog ember vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Bakancslistám sincs.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Jézus Krisztussal és a szentekkel. Bár Jézussal naponta találkozom, de úgy emberi testben elbeszélgetni vele biztosan más lenne.
Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?
Szent maga Isten. Emberként pedig az, aki Istennel barátságban él. Nem feltétlenül tökéletes, de a szeretetre törekvő. Akinek a jelenlétében önmagam lehetek.

NÉVJEGY – Római katolikus pap
- Budapesten született 1972. október 22-én.
- Tanulmányok: Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrár gépészmérnök, francia szakfordító, ELTE francia szak (1993-1995); Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológia bakkalaureátus (1995-2000); licenciátus (2002); Pápai Gergely Egyetem (Róma) biblikus teológia licentiátus (2006); biblikus teológia PhD (2008).
- 2000-2001: az Emmánuel Közösség tagjaként Párizsban a Saint Nicolas des Champs Plébánián káplán és az École Cathédralban hallgató.
- 2001-2003: Kaposváron a Szent Imre templomban káplán, és a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában gimnáziumi hitoktató.
- 2003-2008: Rómában a Pápai Magyar Intézet növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen először licenciát, majd doktorátust szerzett biblikus teológiából.
- 2008-2016: Kaposfüredi Szent Őrangyalok templom plébánosa, a fent említett katolikus gimnázium hitoktatója. Ezzel egy időben a Gál Ferenc Egyetem, majd a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola Hittanár-nevelőtanár mesterszakának vezetője, oktatója, valamint a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán óraadó tanár.
- 2016-tól Erdő Péter bíboros felkérésére az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára.
- Díjak: Somogy Megyei Prima Díj (2012).
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

