A párkapcsolat a legélesebb, leghitelesebb tükör önmagunkról. Belenézni abba a tükörbe, amit a társam tart felém, mindig nehéz. Elfuthatok a saját tükörképem elől, és megpróbálhatok olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudok viselni, de bárkihez is szaladok, újra csak saját magamat fogom látni benne. A tükröt dühödten össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre is, amelyeken képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Amíg nem látom át a saját részemet egy kapcsolat megromlásában, mindegy kihez szaladok, mindegy kit rendel mellém a sors, fel nem dolgozott, múltban szerzett sérüléseket, elakadásaimat a következő kapcsolat falai közé is magammal hurcolom majd, amelyben rendre ugyanazokat a hibákat, ugyanúgy elkövetem. Minden új kapcsolat csak új próbálkozás lesz, melyben derékba tört önbizalmú, érzelmi menedékkereső lényünk némi szabadidős tevékenységet, társalkodó és szexpartnert talál.
„Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele” – írja Vasady Péter költő, író.
A válás ellen szól, ha a közös élet kizárólag a rossz kommunikáció miatt futott zátonyra. Régi sémáinktól megszabadulva, szeretetalapú kommunikációval nagyon sokat, szinte mindent rendezni lehet egy krízist megélő kapcsolatban. Vannak párok, akik boldogok lehetnének együtt, de mégis elköszönnek egymástól a rossz kommunikáció miatt. Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat. Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Aki semmit nem mond a másiknak legbensőbb gondolatairól, félelmeiről, vívódásairól, vágyairól, negatív, vagy pozitív érzéseiről, szakadékot von a kapcsolatban. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt.
Különbözőképpen reagálunk válsághelyzetben, bagatellizálunk, pánikolunk, mégis a kiverekedés, a túlélés, a megküzdés sikere abban rejlik, hogyan viszonyulunk egymáshoz, milyen közel vagyunk érzelmileg, milyen mélységű az intimitás közöttünk. Az intimitás szelíd, bíztató szavakkal, az egységélményt, az összezárást erősítő kommunikációval is mélyíthető. Hosszú és nehéz lesz, de igyekezzünk a veszélyből esélyt kovácsolni, ami megtaníthat jobb, figyelmesebb, empatikusabb társsá válni. Minden kapcsolat a kríziseken keresztül fejlődik, gazdagodik igazán.
Az érzelmi válaszkészség kulcs lehet minden kapcsolati krízisben, a figyelmet, a jelenlétet, az érzelmi bevonódást jelenti. Reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, és hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal, mert a kapcsolatunk számít és fontos. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy igazán közel érezzük magunkat a másikhoz, hogy képesek legyünk együtt fejlődni, változni, emelkedni, és hogy átsegítsen minket a kapcsolati mélypontokon.
Sokan azt gondolják, a konfliktus és veszekedés ugyanaz a fogalom, pedig a konfliktus két világ konfrontációja, a veszekedés pedig hatalmunk fitogtatása, hatalomszerzési vágy a másik felett. A kapcsolatokat az érzelmek megosztása teremti és tartja fenn, mindaddig, amíg eldöntjük, ameddig működtetjük. Azzal, hogy elhallgatjuk érzéseinket, cinkosai leszünk a rossz működésnek. Ha elmondjuk, amit érzünk, megváltoztathatjuk közös világunkat, és a világot magunk körül. Beszéljünk, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatainkat, és nincs erre alkalmasabb idő, mint a most.
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
