A cél mindig a lehető legjobb elérése. Hogy ez mit takar? Mindenkinek más az egyéni legjobb. És mindenkinek más elképzelése van erről. Ahogyan arról is, hogy a lehető legjobbat adjuk meg gyermekeinknek.
Mikor adjuk meg gyermekeink számára a legjobbat?
Ha mindent megveszünk neki és feltétel nélkül biztosítjuk számára azt, amivel könnyebbé tehetjük az életét? Tudjuk-e tudatosan vagy ösztönösen, hol van a határ ebben a kérdésben? Mikor van az a pont, ahol átlépjük azt a bizonyos határt, amelytől kezdve nem hogy megkönnyebbítenénk gyerekünk életét, hanem a sok könnyebbség miatt nem alakul ki benne egy természetes alkotó és teremtő képesség, belső erő?
Ezekkel a gondolatokkal, ahogyan az előző irományokban jeleztem, a várandósságtól kezdve foglalkozni kell
Sok vágyunk van. Van, amelyeket meg tudunk élni, és lesznek, amelyeket sosem.
Vannak olyan szülők, akik tudatosan, vannak akik ösztönösen a saját meg nem élt vágyaik felé hajtják gyermekeiket. És vannak, akik tudatosan vagy ösztönösen a születésük pillanatától kezdve a saját útjára terelik gyermekeiket.
Mennyire látjuk ma át az életünket?
Mennyire tudjuk felmérni tudatosan vagy akár ösztönösen a saját élethelyzetünket?
Fel tudjuk-e írni egy papírra, csak saját magunknak, mint egy egyenlet levezetéseképpen, honnan indultunk, hol vagyunk és hová tartunk az életünkben? Mekkora az önismeretünk?
Első lépésként fel tudom-e mérni, mit örökölhettem családilag? Hagyományok, szokások, tulajdonságok, jellemvonások, gondolkodásmód, érzelemvilág, megoldási képletek, belső energia tárház, saját képalkotó és teremtő rendszer. Minták.
Második lépésként fel tudom-e ismerni, hogy az öröklött minták közül melyiket élem, használom, érvényesítem, alkotok és hatok vele.
Harmadik lépésként meg tudom-e fogalmazni, hogy mindezekkel milyen irányba tereltem és terelem az életemet.
Negyedik lépésként képes vagyok-e meghatározni önnön teremtő mivoltomat? Mennyire vagyok aktív, kreatív ember, akinek a belső képalkotó rendszere mindig képes a megújulás felé vinni.
Ötödik lépésként a rálátok-e arra, hogyan kapcsolódom más emberekhez, milyen alapokra tudom helyezni a párkapcsolatomat, házasságomat? Milyen férfi és női mintát hordozok, milyen érzelmi bázisa van saját férfiasságomnak és nőiességemnek?
Hatodik lépésként fel tudom-e mérni, hogy bárki is legyek, annak óriási hatása van a gyermekeimre?
És innen nem sorolom tovább. Mert elérkeztünk a lényegi kérdéshez.
Mint férfi, mint nő, hogyan örökítem át a férfiasság és nőiesség legfontosabb mintáit?
Azt gondolja az ember, elég ezen akkor elgondolkodni, mikor a gyereknek „kinyílik az értelme a világra”. Nos, ez nem egészen így van. Ugyanis a gyerek fogantatása napjától minden egyes mozzanatot, momentumot, érzelmi vagy gondolati hatást rögzít mintaként. Születése után főleg. Hiába képtelen csecsemőként önállóan mozogni, táplálkozni, az értelme nyitott, főleg az érzelmei a körülötte lévő világra.
Kedves Édesapák, ezeket a sorokat most Nektek címzem.
Hogyan tudtok tudatosan vagy ösztönösen valódi férfit nevelni a világra?
Elsősorban férfiként és apaként. (Az édesanyák szerepe – sokadjára leírva – abban lesz elsődleges, hogyan képesek az elengedő szeretettel ezt a természetes folyamatot és az édesapa feladatait támogatni.)
Ehhez elsőként meg kell határozzátok magatokat mint férfi.
Tegyétek fel a kérdést magatoknak kedves párotok domborodó pocakjának simogatása mellett:
MILYEN FÉRFI VAGYOK?
Honnan indultam, és hogyan váltam azzá aki vagyok, amilyen férfi vagyok?
Szeretem-e azt a kisfiút, azt a kamaszt, azt az ifjút, aki voltam, és most a férfit, aki vagyok?
Van-e tiszteletem magam felé?
Van-e becsületem magam felé?
Van-e bizalmam és hitem önmagamban?
Kaptam-e beavatást a családom férfitagjaitól, közösségétől a férfivá válás útján, hogy az alázat, helyzetfelismerésem, feladatmegoldó képességem, kreativitásom, alkotó képességeim, uralt belső erőm kifejlődjenek és szárnyra kapjanak?
Milyen nagyapai-apai, illetve baráti (közösségi) érzelemvilágban nőttem fel gyermekként?
Mit láttam otthon, hogyan tisztelték egymást a nagyszülők és szülők emberileg, és nőként-férfiként? Hogyan kapcsolódtak egymáshoz a családtagok? Mit viszek ebből tovább? Hogyan kapcsolódom férfiként a szeretett nőhöz?
Ha a válaszokat megtaláltátok, jön a következő kérdés: mindezekből mit szeretnék tudatosan vagy akár ösztönösen átadni a fiúgyermekemnek? Milyen eszköztáram van a férfiasság kifejezésére a fiam felé? Képes vagyok-e ezt az eszköztárat megújítani, bővíteni, a család érdekében? Honnan veszem ehhez a példákat, mintákat, ha nincsenek meg?
Mindezeket csak Ti vagytok képesek megfogalmazni. Mi, nők, pedig támogatunk ebben Benneteket. Szeretettel és hittel. Mert kellenek a valódi férfiak a világnak. Nem a nők által nevelt, női mintákkal bélelt férfiakra van szüksége a világnak. Valljuk be őszintén, Hölgytársaim, mi sem olyan férfiakra vágyunk, akiket anyuci icipicifiának (érzelmi biztosítékának) tartunk. Ne akarjunk hát ilyen fiúkat adni mi sem a világnak! Nem magunknak neveljük a gyermekeinket. Hanem a világnak.
A jobb világ úgy jön el, ha az értékrendek a helyükre kerülnek. Ha a férfi férfi marad, a nő pedig nő. Ahol a pólusok azért azok amik, mert céljuk és rendeltetésük van a világ mozgásában és fejlődésében.
Én hiszek abban, hogy a mai erőteljesen nyomuló tendencia (genderelmélet, szélsőséges izmusok és ideatársaik), amely ma óriási hatással van az emberi életre, mérsékelt mederbe terelhető. És hiszek abban, hogy a klasszikus férfiasság és nőiesség kerül az irányt adó törekvések élére.
Én hiszek Bennetek, Férfiakban.
Olvasd el a korábbi részeket is (kattints a címekre):
A kezdetek folytatódnak: Beavatás 1.
A kezdetek folytatódnak: Beavatás 2.
Kezdetek után a folytatás: Ha fiú lennék…
A Férfivá válásban fontos az anya elengedő szeretete!
Így határozzák meg egy ember egész életét a fogantatás, várandósság és születés körülményei
Hogyan ne váljanak a szülői vágyak korlátokká a nevelésben?
E. A. K.
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Fotók: rmac8oppo on Pixabay.com
