Csalódunk, nőkben, férfiakban, barátokban stb. Talán többször is. Ezután nem akarunk esélyt adni senki másnak. És magunknak? Hogy boldogok legyünk?
Néha falnak ütközünk, zsákutcába jutunk, de honnan tudhatjuk, hogy még milyen utak várhatnának ránk, ha lezárjuk magunk előtt az összeset? Sose tudjuk meg! Óvni akarjuk magunkat az újabb csalódástól, ezért egy „széfbe” zárjuk az egyik legszebb értékünket, a bizalmat. Nem mondjuk el a „számkombinációt” senkinek, hiszen ha valaki megtudná, meglehet ellopná, kárt tenne benne. És mi mennyi kárt okozunk magunknak, amikor elvágjuk a kapcsolódás egyik „aranyfonalát”? Természetesen hagynunk kell egy kis időt magunknak, de a bizalmat sosem szabad feladni, végtelenségig „páncélszekrényben” őrizni, mert azzal ugyan gátat szabunk az esetleges újabb sérüléseknek, de egyúttal az örömöknek is.
Az aranymosók tudták, hogy türelemmel, sok munkával meglelik, amit keresnek. Ha a válluk fölött minden alkalommal hátradobták volna az értéktelen homokot és kavicstörmelékeket, sosem találták volna meg az azok között megbúvó szemcsenagyságú aranyat.
Cs. E. F.
Fotó: geralt via Pixabay.com
