A riportokban – noha a fiatalok dőzsölését talán felnagyítják –, létező jelenségre mutatnak rá. Már a ’70-es években létezett a Zero Population Growth mozgalom, amely a LIFE magazin cikke szerint szorosan kötődött a környezetvédő és nőjogi mozgalmakhoz. A mozgalom célja a születések számának csökkentése volt, mivel szerintük a magas lakosságszám volt az oka a környezetszennyezésnek, az erőszaknak és „magánéletünk visszaszorulásának”. Szerencsére ma már elsősorban csak fórumokon csodálkoznak az olvasók, hogy „hová lett a ZPG?”
Karrierizmus és költségek
A gyermekvállalási kedv azonban nem csak az effajta, különös csoportok miatt csökken. Kutatások szerint köze van az oktatáshoz és a modern karrierizmushoz is. Az Ohiói Állami Egyetem szerint komoly összefüggés van a képzettség és a gyermekvállalási kedv között: a felmérésben szereplő, kevésbé képzett emberek 62%-a gyermekkel rendelkezett 25 éves korára, míg a BA diplomával rendelkezők között ez a szám 26% volt, MA diploma után pedig a szám még alacsonyabb.
Még beszédesebbek azonban azok a nyilatkozatok, amelyeket a Huffington Post idéz. Külön a férfiakra koncentrálva 13 személyt kérdezett meg a lap, miért nem vállalnak gyereket. Voltak, akik azzal érveltek, hogy a gyermekvállalás túl költséges. Mások azonban a karrierüket hozták fel: „Harmincnyolc éves férfi vagyok. Nem akarok megházasodni, sem pedig gyereket nevelni. Még csak nem is ismerkedem sokat. Élvezem a függetlenségemet, és a karrierem építésére szeretnék fókuszálni.” Egy magyar felmérés szerint a vállalkozói életforma és a verseny tempója egyre kevésbé felel meg idehaza is a gyermekvállalásnak.
Gyermekvállalási kedv Magyarországon
Hasonló válaszokat adtak a témában megkérdezett magyar fiatalok is. Volt, aki még „úgy 10 évet” akart várni, más pedig a „karrierépítést” nevezte meg első céljának. Nem tudjuk, hogy mennyire térnek el az effajta érzések nők és férfiak között, de a gyermeknevelés – mely napjainkig összefügg a házasság intézményével a nyugati társadalmakban – általánosságban is veszített vonzerejéből. A sikeres házasság és a gyermeknevelés egy 2013-as felmérés szerint a férfiak körében egyre népszerűtlenebb 1997 óta, míg a nők körében azonban nőtt az erre való igény.
Magyarországra vonatkozóan nem találtunk külön statisztikát a férfiak gyermekvállalási kedvére, noha Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója épp a minap közölte, hogy hazánkban növekedésnek indult az utódnemzés iránti lelkesedés. Mindez különösen szép tény, tekintve, hogy a Portfólió gazdasági oldal pár éve még „megrázónak” nevezte Magyarország demográfiai jövőképét. A riasztó szavak ellenére azonban Magyarországon ötödik éve nő a házasságok száma, és bár 1999 és 2012 között 1,3-es szinten volt a teljes termékenységi arány, ez most 1,5. A KSH szerint a pozitív cél 2,1 lenne.
Mi is megkérdeztünk fiatal párokat, akik monogramjuk közlése mellett hajlandóak voltak nyilatkozni arról, miért vágtak bele éppen egy éve a gyermeknevelésbe. Egyikőjük, D. A. a pozitív családpolitikát idézte fel: „A politikát kerülve mostanában olyan attitűdöt tapasztalunk az állam részéről, amely támogatja a gyermekvállalást. Nem érezzük úgy, hogy cserben hagynának, ha sok gyereket vállalunk. Így nyilván nagyobb a kedv, még akkor is, ha alapvetően régóta készültem az apaságra”. V. Z. pedig vallásos meggyőződésével érvelt: „Lehet bármilyen rossz az életkörülményed – nekem és páromnak, szerencsére, nagyon jók –, a gyermekvállalás a házasság szentségének elemi része. Nem menekültünk el a »kihívás« elől, és Isten meg is ajándékozott minket egy gyermekkel”.
Egy ismerős 18 éves lány, aki idén ballagott, viszont a vágyaival és a jövőbeli terveivel magyarázta azt, miért nem fog egyáltalán beleférni az életébe a család. Természetesen a hozzáállása idővel változhat, hiszen még csak most fejezte be a gimnáziumot, azonban mégiscsak elgondolkodtató, hogy már igen fiatalon egyre többekben fogalmazódik meg a családvállalás konkrét elutasítása. Bár a családalapítás terve a fiatalok esetében a távoli jövőbe vész, korábban gyakori válasz volt a „majd igen”, illetve a „majd talán”, azonban ebből spontán is könnyen válhat „sohasem”, főleg azok körében, akik túlságosan kitolják ezt az időt. Hát még azok egyértelműen növekvő táborában, akik az anyagi teljesítmény és az anyagiak adta élvezetek önkiteljesedésbe burkolt „olvadékony szaloncukrát” választják életük céljának.
Cikkajánló: Fiúk és lányok – együtt vagy külön tanuljanak?
A HVG itt idézett cikke szerint Magyarország a pozitív demográfiai fejleményekkel a „konzervatív” európai országok sorához csatlakozott. Amennyiben a pozitív válaszok ezt erősítik meg, akkor ez csak annak bizonyítéka, hogy a konzervatív – vagy inkább örök – értékek még mindig jó szolgálatot tesznek a családalapítás terén.
V. L. B.
Fotók: Leo Reynolds via Foter.com / CC BY-NC-SA
WenPhotos via Pixabay.com
