Miért nem beszélnek az érzéseikről a férfiak?

Az életben hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.

Azok a párok, akik kinyilatkoztatják örömteli vagy negatív érzéseiket, és közben megértő, valóban odaforduló, empatikus hallgatóságra találnak, sokkal elégedettebben és boldogabban élik meg kapcsolatukat. A férfi és a női kommunikáció eltér egymástól, és ez félreértések sokaságát okozhatja Ha nem ismerjük és nem értjük a köztünk lévő különbözőségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében ösztönösen önmagunkból indulunk ki, ami félreértésekhez vezethet. A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is, sokkal nehezebben beszélnek arról, hogy mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket. A nők gondolkodását, közléseit az érzelmeik színezik és befolyásolják. 

A gyengédség azt jelenti, hogy gyengéd érzelmeinket, azt a kellemes, pozitív érzést, amely egy másik emberrel kapcsolatban kialakult bennünk, meg merjük mutatni. A gyengédséget, az érzékenységet azonban nem szokás a férfias tulajdonságok közé sorolni. A nők azért képesek könnyebben kinyilatkoztatni a gyengéd érzéseiket, mert a kislányokat többnyire erre szocializálják, az érzelmesség, a figyelmesség, a gyengédség a női, az anyai szerepekhez szorosabban kötődik, mint a férfias szerepviselkedéshez. Az érzelmi kommunikáció nehezebben megy, mint valaha, sok férfi nem vállalja fel az érzéseit, sokkal inkább elnyomja azokat. A férfiak ma attól félnek, hogy az érzelmek kinyilvánítása a gyengeség jele. Mi, nők vonzónak találjuk, ha bátran és nyíltan felvállalják érzelmi állapotukat, ha nyugodtan képesek, és mernek beszélni arról, mi zajlik a lelkükben.

Nagyon kevés ma a fiúgyerekek közvetlen tapasztalata arról, mit jelent férfinak lenni. Apátlan társadalomban élünk, sok lett az egyszülős család, amelyben a gyerekek nem igazán látnak férfit, másrészt az intézményi szocializáció (iskola, óvoda) színterein is alig találni férfiakat férfiszerepben. Az elvált apaszerep könnyen „volt apasággá” alakul, mert a férfi nem tud közel kerülni a gyermekéhez úgy, és amikor ő szeretné, a láthatások kéthetente csendek, vagy erőltetett jókedvvel lezavart kötelező programok. Így nem tud funkcionálni, kiteljesedni apaként. A gyermek bár fizikailag találkozik az apjával, de az összefonódás, a lelki kapcsolódás, a férfivá nevelés hiányos lesz, vagy egészen elmarad. A férfiasnak számító tulajdonságok már a fiúgyerekek szocializációjában megjelennek. „Egy fiú nem sír”, „ne pityeregj már, mint egy lány”, „katonadolog”, „csak a lányok nyafognak”, „egy férfi megoldja, elvégzi magában”. Az érzelmek megfelelő kifejezésére tehát nincs minta. Ha mégis bármire van minta, az az érzelmek elhárítása, a kivonulás a helyzetből, az elkerülő magatartás, a csend. Illetve van egy másik minta: az érzelmek „női módon” történő kinyilatkoztatása. Azért női, mert nőktől lehet látni, tovább vinni. Férfiaktól nem.

Az életben hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.

A gyerekek, és elsősorban a fiúk spontán érzelmi kommunikációját ma leblokkolják a szülők („katonadolog, egy fiú nem panaszkodik”), és nem adnak helyette semmilyen támpontot, kapaszkodót arra vonatkozóan, hogy akkor hogyan is fejezzék ki az érzéseit. A férfiak így egyedül maradnak az érzéseikkel, és elsajátítanak valamilyen „technikát”, ami leggyakrabban az érzelmek elhárítása, elfojtása, és az elkerülő magatartás.

Nem kérnek segítséget, és tényleg magukra maradnak az érzéseikkel, mert ha kifejezik úgy, ahogyan a nőktől látták, akkor feminin módon nyafognak, hisztiznek, panaszkodnak, másképp meg nem tudják, mert arra nem kaptak megfelelő mintát.

Cikkajánló: A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Mi, nők mindig, minden esetben, így egy hibátlanul működő kapcsolat alatt is sokkal intenzívebb érzelmi életet élünk, így van hová menekülni lelki vészhelyzetben. Ezzel szemben a férfiak nagy többsége nem, vagy csak felületesen és nagyon nehezen avatja be még a barátait is lelki, érzelmi életébe. A  férfi sokáig úgy hordozhatja sebeit, hogy nem beszél róluk senkinek, pedig a kibeszélés, érzelmeinek definiálása segítené őt a veszteségek feldolgozásában is. Ez a tudatos elfojtás fogékonnyá teheti őt lelki eredetű betegségekre, vagy akár a tudattompító, ideiglenes csillapítást nyújtó szerek használatára.

Cikkajánló: „Minket senki nem tanított meg arra, hogyan bánjunk az érzelmeinkkel” – interjú Meskó Zsolttal

Sajnos ma a férfiak (és persze a nők is) attól félnek, hogy ha leveszik álarcukat, lebontják falaikat, és megmutatják valódi énjüket, félelmeiket, akkor sebezhetővé, sérülékennyé, kihasználhatóvá válnak. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni. Egy érett ember meg tudja mutatni sebezhetőségét, mert a tiszta, viszonzott érzelmek felé ez az egyetlen út vezet. Ők nagyobb eséllyel élnek bensőséges, jól működő kapcsolatban, de teljes mértékben el tudják fogadni, hogy sérülhetnek is. Sebezhetőnek érezni magunkat annyi, mint élni, megélni az érzéseinket, és elhinni magunkról, hogy pontosan elég, amit nyújtani tudunk.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter képzésben mentálhigiénés szakember, író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: mari lezhava on Unsplash

Joshua Ness on Unsplash

Priscilla Du Preez on Unsplash

Osszd meg a cikket!
Kapcsolódó cikkek
FFK A férfi útja
admin

Élet Alain Delonon túl – 7 jó tanács az ismerkedéshez fiatalon

Szinte minden héten vetíti valamelyik tévécsatorna a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című vígjátékot, melynek címén rendre megakad az ember szeme, ám kevesen vagyunk rá igazán kíváncsiak, mert őszintén: ki akarja tudni a kérdésre a választ? Sokkal érdekesebb volna például arról filmet forgatni, hogyan szerezzünk meg, azaz – mivel nem birtokolni szeretnénk! – miként nyűgözzünk le mondjuk 7 őszinte lépésben (nem is kell 10) egy hölgyet. Akár a kiszemelt lányt a gimnáziumban, főiskolán, egyetemen, mert a diákélet a nagy találkozások, ismerkedések időszaka.

Tovább
FFK Kultúrát Apától
admin

Félúton a világhír felé – Molnár Farkas félbeszakadt életműve

75 éve hunyt el a neves avantgárd építész, Molnár Farkas, aki azért nem lett világhírű, mert külföldi mesterei és kollégái unszolás ellenére nem költözött Amerikába, hanem itthon maradt és felívelő pályafutásának 1945 januárjában egy bombatalálat vetett véget. Hivatásának tekintette az építészetet, aminek igazi mestere volt.

Tovább