Új trend van kibontakozóban Hollywoodban, adta hírül a közelmúltban a Wall Street Journal a Bradley Cooper, Benedict Cumberbatch and the Golden Age of Nude Men című cikkében, ami nem is olyan régen még tabunak számított, nevezetesen, hogy férfiakat – köztük világhírű színészeket – mutatnak a filmvásznon premier plánban, szemből és anyaszült meztelenül. A férfi meztelenség természetesen nem ismeretlen a mozi világában, csak míg korábban olyan művészfilmekben lehetett ilyesmit látni, amit alig nézett meg valaki, addig ez mostanra kezd az abszolút mainstream részévé válni. Bradley Cooper, Benedict Cumberbatch és Sebastian Stan (Amerika Kapitány) csak néhány név azok közül a férfi színészek közül, akik az utóbbi időben anyaszült meztelenül jelentek meg a mozivásznon, míg a kevésbé ismert színészek tucatjával tűnnek fel ruhátlanul a különböző Netflix, HBO vagy más streaming szolgáltatók sorozataiban.
A dolog azért is ellentmondásos, mert hosszú évtizedekre tekinthet vissza a tiltakozás a női test hasonló kizsákmányolása ellen. Vallásos csoportok a kezdetektől fogva ellenezték a filmvásznon megjelenő – a kezdetekben kizárólag női – meztelenséget. Hozzájuk csatlakoztak később a feministák, akik – ha nem is teljesen ugyanazok miatt az indokok miatt, de – szintén a női test kizsákmányolását kifogásolták a filmekben és a reklámokban. Ma már talán kevésbé jellemző, de egy időben valóban minden terméket – a csőszerelvénytől kezdve a pizzáig – erotikus pózba állított női testtel kívántak eladni. Vallásos emberek és feministák teljesen jogosan kifogásolták a nők ilyen eltárgyiasítását és kiszolgáltatását mindenféle mocskos fantáziálgatások számára. Ebben az esetben rút szeximust kiáltani teljesen indokolt. De vajon az ilyen nyilvánvaló szexizmusra valóban az lenne a megoldás, hogy akkor a férfitestet is eltárgyiasítják? Ez az ellentmondás nem kerülte el a University of California, Los Angeles gender tanszékének professzora, Juliet Williams figyelmét sem, aki a következőket mondta: „Ma mindenkit szexuálisan eltárgyiasítanak, ami valami egészen bizarr módon az egyenlőség nevében történik.” Williams professzor megállapítása azért is nagyon helytálló, mert aki csak egy csöppet is ért a dramaturgiához, könnyen felismerheti, hogy a vásznon szereplő férfimeztelenség ugyanolyan indokolatlan és öncélú, mint általában a női. A célja nem a történet előre mozdítása, hanem sunyi izgalomkeltés.
Szóval, gyanús, hogy egy újabb nagy hazugságot próbának letolni a torkunkon, különösen annak fényében, hogy ami a képernyőn teljesen természetesnek van feltüntetve – mármint a meztelenség – az a szereplő színész számára egyáltalán nem az. Minden ruhátlan jelenetet hosszú egyeztetés előz meg a színész és a stáb tagjai között, amiben egy intimitás koordinátor (!) is részt vesz, akinek az a szerepe, hogy megnyugtassa a magát kényelmetlenül érző meztelenkedőt. Külön szerződés szabályozza, hogy a nyers felvételeknek mi lesz a sorsa – megsemmisítik-e vagy a film többi nyersanyagától elkülönítve, egy páncélszéfben fogják tárolni –, illetve hogy a színésznek melyik jelenetben mit kell egész pontosan csinálnia és milyen ruhadarab lehet, vagy nem lehet rajta. A stáb tagjai – operatőrök, hangosítók, világosítók, stb. – továbbá kötelezve vannak arra, hogy amint vége van a jelenet forgatásának, hátat fordítanak, hogy egy kis intimszférát biztosítsanak a színésznek. De persze vannak olyanok, akik semmilyen körülmények között nem vállalják a meztelenséget, számukra a kellékesek péniszprotézist készítenek. A forgatáson mindenki előtt teljesen nyilvánvaló, hogy protézisről van szó, ám a profi digitális utómunkáknak köszönhetően a nézők számára az egész olyanná válik, mintha valódi lenne. Szóval a színész maga nem vállalja fel, de azt akarja, hogy mi nézők, elhiggyük. És hogy mégis mindez miért olyan fontos? Nos, ezt már ki-ki fantáziájára bízzuk…
Neo
Fotó: 20TH CENTURY STUDIOS
