Most 2014-ben is így volt, húsvét előtt. És így van ez minden évben, rendszeresen.
Leckét adnak maguknak és másoknak.
De vajon miért? Vajon vallási meggyőződésből teszik ezt? Önmagukért vagy szeretteikért? Önsanyargatás ez vagy tréning? Jobbá lehet válni ezáltal vagy csak jobbnak akarnak mutatkozni a tükörben? Sikeresebbek lehetnek lelki, szellemi, de akár az anyagiak terén is ezáltal?
Nem tudom, hogy gondolkodnak-e Ők ezen… Térdre ereszkednek és hajtott fővel, idegenek lábát mossák. Ezt láthatták szüleiktől is… Hol hagyják az Egójukat? Szenteknek akarnak látszani, megjátsszák, hogy megszabadultak tőle?
Ez nem szólhat az ego megsemmisítéséről, mert arra szükség van az anyagi világban… Hiába a sok “ezo-nagymester”: a nyugati világban, ahol télen hideg van és fűteni kell, ahol a számlákat rendszeresen fizetni kell, ahol az iskoláztatás és a család fenntartása drága, ott nem lehet az egónktól teljesen megszabadulni… Nem lehet mindenkiből mantramormoló békenagykövet és guru. Az egónk teszi lehetővé, hogy itt nyugaton, a családunk fejlődéséhez szükséges mindennapi csatákat megvívjuk, hogy ép ésszel, a többiek versenytársaként megtermeljük azt, ami a létfenntartáshoz kell. Itt a lecsúszástól való megmenekülés is sok erőforrást igényel, a fejlődés meg rettentő sokat! Ha az egónktól megszabadulunk, akkor az anyagiaktól is meg kell… Még Indiában is az emberek a társadalmi kötelezettségeik ellátása – azaz a család felnevelése – után lépnek a megvilágosodás útjára. Ezt úgy kezdik, hogy eladják mindenüket és koldulni mennek… Család mellett, minálunk az egónktól megszabadulni életveszély!
És mégis akkor hogy legyünk Emberek? Hogyan éljünk és ne éljünk vissza? Ki mutat utat? Mit tegyünk az egónkkal? Mit tegyünk itt, ahol mindenhonnan a többre, jobbra, a mohóságra, a versengésre, az állandó “növekedésre” ösztönöznek?
Mossunk lábat? Játszunk el a gondolattal…. Ha időnként mások lábát mossuk mi történik velünk?
Lehet, hogy ez nem az egónk megszüntetéséről, semlegesítéséről szól, hanem az ego uralásáról, igába hajtásáról? Lehet, hogy az igába hajtott ego mások szolgálatán keresztül szolgál minket és nem ellenünk dolgozik, hanem értünk. Lehet, hogy az uralt ego jót és sokat teremt és emberként építi az anyagi világot, általa lehetünk sikeresek? Lehet, hogy önmagunk uralása a kulcs? Lehet, hogy ennek a technikáját örökítették ezek a régi családok az utódaikra?
Lehet ilyen egyszerű egy iskola, ilyen tiszta egy lecke? Lehet, hogy egy sima térdre ereszkedéssel meg lehet zabolázni önmagunkat? Lehet, hogy térden állva jobban visszaemlékszünk arra, hogy egy vagyunk az emberek közül és felállva épp a tartásunk, a hitelességünk, a helyes döntések meghozatalának képessége gyarapodik bennünk? Lehet, hogy életfelfogásunkat újra és újra felfrissíti az a szemszög, amelyből lábmosás közben felnézünk egy vadidegen Emberre?
Lehet, hogy mások lábát mosva erősebbek, hatékonyabbak, élesebbek, tisztábban látók, hatalmunkkal és pénzünkkel jobban bánók leszünk? Lehet, hogy térdre ereszkedve emelkedünk magasabbra?
Ezek az emberek lábakat mosnak. Majd cégeket vezetnek, családjaikat ápolják, hagyományokat tartanak meg és teremtenek, társadalmi felelősséget vállalnak. Példát mutatnak, mintát építenek. Sikeresek?
A siker nem az, amit mások a mi sikerünknek gondolnak. A siker a fejünkben történik nem kívül. A siker egy biztos érzés, amit mindenki maga érez, ha megérdemli. Van az a helyzet, amikor egyszerre, egy pillanatban tör ránk az egész életünk összes cselekedetének, gondolatának eredményének összesűrűsödött érzete. Amikor egyszerre érezzük az egész múltunk összes hatását, tisztán, hazugság nélkül, a lelkiismeretünk kíméletlen nagyításában. Ha ez jó érzés, akkor sikeresek vagyunk. Ha nem, akkor, sikertelenek. A siker tehát vagy van, vagy nincs!
Igazi siker kell? Ott legbelül? Teremteni akarunk, de úgy teremteni, hogy tetteink lelkiismeretünk szűrőjén átjutva tiszta értékké váljanak? Vajon most akkor mossuk mások lábát időnként, vagy ne? Töltődés, gyarapodás ez? Vagy inkább repüljünk a világ másik végére, berúgni…
Bedő Imre
