Eggyé válik nő, férfi, tér és idő. És a gyönyör feltölt mindent. A tökéletes percek: minden egységben van – ez egy csoda. De miért, és hogyan alakult ki mindez? Mert két megegyező vágy és szándék egyesül a térben egy helyen és egy időben. Ez szerelem. A vágyak tökéletes találkozása. És fűzhetem a filmeket egymás után. Megélhetem benne a romantikát, a lágy érintéseket, a megnyugtató simogatásokat. A gyengéd csókokat.
Találkozhatok tüzes szeretővel, aki hevesen kíván, és tudom, hogy átadhatom magam neki, vagy plátóival – érdekes gondolatok, kérdések, feleletek. A szórakoztatóval, aki sosem hagyja a jókedv elmúlását. Vagy a mély odaadóval, akivel akár pusztulnék is, ha kell. Ehhez hasonló gondolatok és fantáziaérzések keringenek mindenkiben, amikor odalép a partneréhez. Eljutottunk a választáshoz. Akkor arra veszem meg a jegyem, amit feltételezek, fantáziálok, álmodok róla. És amint helyzetbe kerülök, jöhet minden, mi eddig titok volt! Az érintések, érzelmek filmje, hiszen előttem immár egy hús-vér ember áll a maga valójában az ő energiájával, érzéseivel. Mennyei! Érzem, tapasztalom, átélem mindezt. És kezdhetem beteljesíteni vágyaim. Megkaphatom mindazt, amire vágyom: ez a tánc! És valljuk be őszintén, kevesen vannak, akik maguknak nem a jót szeretnék.
Azonban van, amikor a vágyak, álmok, kívánságok nem teljesülnek, és egy horrorfilmet fűznek a vetítőbe. Szépen indul, de egyre kijózanítóbb, ahogy felszáll a lila köd és kezdem megtapasztalni a valóság fanyar ízét. Amikor küzdök: „én nem ezt akartam”, „nem erre fizettem be”. Álmaim szertefoszlanak, és tovalibbennek, érzem a valóság itt liheg előttem. Fogja a testem, és rakja ráncigálja jobbra-balra. Szinte a húsomban érzem szorítását, körmei karcolják, vágják, szakítják bőröm. És még mindig azon tanakodok, hogy hogyan kerültem ide.
Értetlenkedek, küzdök az életemért, vagy feladom és megpróbálom túlélni. A legnagyobb igyekezetem ellenére sem találom a helyem, nekifeszülök. És hiába is akarom a jót, nem tudok eljutni hozzá, pedig küzdök az álmaimért, az érzésekért, amikre vágytam. De egyre jobban csak azt érzem, hogy én itt egy mellékszereplő lettem, nem figyelnek rám.
Cikkajánló: Férfi és nő harmonikus „élettánca”
Visszatértünk a választáshoz. Ez a kulcs. Időt energiát szentelni a megismerésnek. Elmerülni a helyzetekben, megismerni önmagamat és másokat. Észrevenni az apró jeleket. Követni azokat, és a földön járni. Mert az álmok ott vannak. Ott van minden, simogatás, tüzes szerető, mély érzelmek, felületes incselkedések, játékok a másikkal. Csak figyelnünk kell. És tudni választani: ki fogja azt a filmet átélni velem, amire annyira vágyom. Ki lesz az, akivel a mennybe repülök és magammal hozhatom azt a sok szép jót, ami feltölt testileg-lelkileg. És ha józanul figyelek, keresek, akkor mindig észre vehetem, ki az aki be tudja teljesíteni a vágyaim. De ha csak az álmaimat kergetem, hamar kijózanít a valóság.
Barabás Béla
Fotók: zabaraorg via Foter.com / CC BY
Pat McDonald via Foter.com / CC BY-NC
