Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Újlipótvárosban laktunk egy gangos bérházban. Suliból hazaérve, amikor kiszálltam a liftből a harmadik emeleten, észrevettem, hogy ki van rakva a szemetes tetejére egy liter bontatlan zacskós tej. Gondoltam megnézem, mekkorát csattan, ezért leejtettem a lift mellett, a belső udvarra. Szépen szállt, és a liftakna körülbelül egy méter magasan lévő lábazatának káváján csattant. A gond az volt, hogy pont akkor lépett be az udvarra egy hölgy, akit szó szerint tetőtől talpig beterített az aludttej.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Nem tudok sommás életbölcsességet idézni, viszont van egy mondat, amit nagyon sokszor elmondott: „Nagyon szeretlek kisfiam, büszke vagyok rád”. Ezt a mondatot én is rengetegszer elmondom a gyerekeimnek, rám úgy hatott mindig, mint a vitamin, remélem rájuk is. Édesapám élete példa a számomra, a családszeretete, önzetlensége, tisztessége, a munkabírása mindig lenyűgözött. Nem panaszkodott a legnehezebb időkben sem, mindig a megoldást kereste, sosem a problémát.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?
Nemcsak a bokszban jobb adni, mint kapni. Legyenek figyelmesek, szolgálatkészek. A szeretetteljes, önzetlen, áldozatkész magatartás építi a családot, a barátságokat, a kapcsolatokat.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
A kutatások azt mutatják, hogy a lányok jobban teljesítenek matematikából és természettudományokból, a fiúk pedig a humán tárgyakból akkor, ha elkülönülten oktatják őket. Egyes kutatók szerint már óvodában is érdemes bizonyos foglalkozásokat külön tartani, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a felsőoktatásban különösen a nők számára lehet előnyös, ha elkülönülten járnak előadásra, szemináriumra, főleg akkor, ha a kevéssé nőiesnek mondott szakmákat tanulják. Hangsúlyozom, hogy ezekben a kutatásokban a tanórákról van szó, nem pedig teljes intézményi elkülönültségről: az Amerikai Egyesült Államokban például léteznek olyan gimnáziumok, ahol külön van egy-egy épület a fiúknak és a lányoknak, és vannak közös épületek, épületrészek – auditórium, aula, étkezők, rekreációs területek –, így a diákok megtapasztalják „mindkét világot”, az órák között és után ugyanis együtt vannak a lányok és a fiúk.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Igen. Önvédelem vagy más ember védelme esetén az erőszak jogos, egyes esetekben pedig elvárt magatartás kell legyen. Ha például a nyolcéves lányomat valaki megpróbálná elrabolni, és nem vetnék be minden eszközt – erőszakot beleértve – ennek a megakadályozására, azzal bűnt követnék el a lányom ellen.
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Ha ez a nehéz helyzet egy lövészárokban éri, feltétlenül. Szóval, hogyha az adott helyzetet a férfi a tevékenységével meg tudja oldani, ha neki a helyzetben tennivalója van, akkor szedje össze magát és cselekedjen. De ha nem – például egy tragédia, egy haláleset bekövetkezte – akkor nyugodtan sírjon. Hogy egy aktuális példával éljek: a németek elleni meccsen Schäfer András a második bekapott gól után megkettőzött erővel küzdött a győzelemért, ami sajnos nem jött össze, a meccs után pedig elsírta magát, amivel egyáltalán nem lett férfiatlan, sőt: az érzelmi reakciója pontosan azt mutatta, amit a küzdeni tudása, hogy neki ez a lénye legmélyéig fontos volt.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Olyat, amiben a két fél ki tud teljesedni, amiben jól érzik magukat. Kölcsönösen figyeljenek egymásra, illetve fejezzék ki egymás felé az igényeiket, és annak megfelelően, együtt hozzanak döntést a szerepek megosztásáról. Nálunk ez remekül működik: például a feleségem a négy gyerek születése során, az otthon töltött évek alatt elmondta, hogy a közgazdász végzettségétől eltérő kreatív szakmákat szeretne kitanulni és abban tevékenykedni később, kérte a segítségemet, amit természetesen ahogy tudtam, megadtam, és ez kölcsönösen nagy örömet okozott és okoz azóta is, hiszen boldog abban, amit csinál, ami engem is boldoggá tesz.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Igen, szeretek mosogatni, rendet rakni, takarítani, sőt esetenként még vasalni is.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Időszakok vannak, amikor túlvállalom magam, de azt gondolom, hogy azért a nagy átlagban a munkamennyiség rendben van, korán járok be dolgozni, ezért viszonylag rendes időben hazaérek és általában nem viszek haza munkát.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Hogy boldoggá tegyük egymást, hogy a gyerekeink számára varázslatos gyermekkort, biztonságos, a jellemfejlődésüket maximálisan segítő ifjúkort biztosítsunk. Hogy olyan otthont teremtsünk, ahonnan jó elindulni a mindennapos munkába, és ahová jó hazatérni, feltöltődni. A család egy teremtő erő, a Szentháromság képére és hasonlatosságára alkotta az Úr.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Nem. Nyilván elkövettem bűnöket, hoztam hibás döntéseket, amikre nem vagyok büszke, azokat máshogy csinálnám.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Feltétlenül, és azt gondolom, hogy leginkább a mindennapi hősök kellenek. Ki kell állnunk amellett, amiben hiszünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem kényelmes, sőt talán hamarosan üldöztetést is hozhat. Egy olyan korban élünk, amelyben már olyan alapvető igazságokat is megkérdőjeleznek, mint a biológiai nem, az emberi méltóság vagy a család. Ezzel szemben nem lehetünk tétlenek, nem dughatjuk a homokba a fejünket.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Mindig felfedező, feltaláló szerettem volna lenni. Aztán sok innovatív projektben, fejlesztésben vehettem részt, építhettem új iskolát, kialakíthattam sikeres stratégiát, új szervezeti formákat. Ezek talán hasonlók, és az is igaz, hogy ugyanaz a „drive” hajt ezeknek a megvalósításánál is, mint a gyerekkoromban, de azt nem mondhatom, hogy a régi álmok egy az egyben valóra váltak.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Talán Albert Schweitzerrel a holtak, és Elon Muskkal az élők közül.
Mit jelent önnek a „szent”?
Azt, hogy meghívásunk van szentté válni, Isten akaratát keresve, a hívására újra és újra igent mondva élni, hogy azután Jézussal lehessünk az örökkévalóságban.
NÉVJEGY
- Budapesten született 1968. november 26-án.
- Tanulmányok: Közoktatási szakjogász (Pécsi Tudományegyetem ÁJK, posztgraduális képzés, 2014); Jogász (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar nappali tagozat, 1999); érettségi (Piarista Gimnázium, 1987).
- Legfontosabb munkák:
- Tanügyi és jogi referens, Gyermekvédelmi felelős (Szalézi Intézmény Fenntartó, 2018-);
- Főigazgató helyettes (Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága, 2013-2018);
- Közoktatási jogi szaktanácsadó (Magyar Máltai Szeretetszolgálat; 2016);
- Közoktatási jogi szaktanácsadó (Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet; 2014-2016);
- Ügyvezető igazgató (Országos Egyházi TISZK Nonprofit Kft., 2011-től, folyamatban);
- Ügyvivő szakértő (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet; 2010 – 2011);
- Menedzser-igazgató (Szent Benedek Általános Iskola és két Tanítási Nyelvű Gimnázium, 2005 – 2010);
- Általános titkár (Casa Generalizia Legionari di Cristo szerzetesrendi központ, Róma, 2004);
- Igazgatóhelyettes (National Consultants for Education, USA, 2002-2004);
- Ifjúsági közösségszervező (Regnum Christi Centro de Reflexión y Educación Juvenil, Mexikó, 1998 – 2002);
- Szociális munkás (Máltai Szeretetszolgálat Budapesti Szervezete, 1995-1998);
- Családgondozó szociális munkás (Csepeli Családsegítő Szolgálat, 1991-1992);
- Segédápoló (Budai Gyermekkórház Légzés rehabilitációs Intézet, 1989-1990).
- Legfontosabb tisztségek: Krisztus Király Iskola Alapítvány – kuratóriumi elnök; Veni Vidi Vici Alapítvány – kuratóriumi elnök; MMSZ Iskola Alapítvány – kuratóriumi tag; Mission is Possible Kft. – alapító, ügyvezető (2010 – 2011); Magyar Katolikus Családegyesület – elnökségi tag (2010 – 2020).
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
Fotók: Földházi Árpád / Mandiner.hu
