Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?
Nagyon nagy butaság volt, amit édesapám testvére ellen elkövettem, akikhez elküldtek a szüleim vidékre nyaralni, Vasas községbe, Pécs mellé. Akkor még nagyon szegények voltunk, nem volt zsebpénzem. Elirigyeltem a játszótársaimtól, hogy ők mennek fagyizni. Nagybátyám zsebéből kiloptam a pénzt, és ráadásul le is buktam. Elbocsátottak, feltettek egy vonatra és hazaküldtek a szüleimhez. Ezt azóta is nagyon szégyellem. Mármint nem a lebukást, hanem a lopást. Igaz, azóta is lopok, de csak rózsát, csókot és könyvet – úgy tudom, ezeket szabad.
Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?
Az apám sokszor, amikor arról volt szó, hogy mit szólnak mások ahhoz, amit csinálunk, akkor a sajátos szarkasztikus humorával azt mondta: „Ne törődj vele, az emberek egyik fele le van szarva, a másik fele nyalja ki a seggem; rokonok meg családtagok választhatnak.” Eszerint élt és végezte a dolgát, nagyon becsületesen, szorgalmasan.
Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?
Egy Petőfi-idézetet: „szabadság, szerelem”. Ennél több nincs egy ember életében.
Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Jó a koedukáció, minek őket elzárni egymástól? Másfél évig jártam nem koedukált, fiúosztályba. Nem hiszem, hogy többet, mélyebben vagy jobban lehet tanulni akkor, ha egyneműeket zárunk össze.
El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?
Az erőszakos anagrammája: sok a szőre. A válaszom: nem. Bár Hrabal nagy kedvencem, az ő egyik regényének mottója: „Bizonyos foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.”
Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Nem. Egy férfinek ugyanolyan joga van sírni, mint bárki másnak a világon. Ha olyan mély a fájdalom, a rossz érzés, a megbántottság, aminek sírás kell, hogy a szelepe legyen, akkor persze.
A sírásnak semmi köze a hidegvérhez. Én nem is tudom, mit jelent megőrizni a hidegvért. A kutya őrzi a házat. Az ember nem józan, racionális lény, az érzelmei vezérlik, senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. Nemrég csodálkoztam rá József Attila szavaira: „A megtört kövek önnön árnyukon fekszenek”. Na, eszembe jutott mi a hidegvér. Disznóvágáskor elvágják a disznó torkát és spriccel a vér, és azt ki kell hűteni ahhoz, hogy hagymás vért lehessen belőle készíteni. Na, az a hideg vér.
Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Nincs férfi és női munka. Ha egy férfinek és egy nőnek közös élete van, akkor minden munkát közösen kell megoldaniuk. Egyetlenegy amit nem: a töltött káposzta főzést; azt csak a nők tudják.
Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?
Mindent, muszáj is, hiszen most egyedül élek. Főzni is szeretek, csak a töltött káposzta, az tabu.
Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?
Iszonyatosan mázlista vagyok: életemben nagyon keveset kellett dolgoznom, mert jórészt olyasmit csinálhattam, csinálhatok, amit szeretek. Az nem munka, hanem öröm; az nem fáradtság, hanem feldobódás. Voltam másfél évig taxisofőr, amikor egyszer abbahagytam a színházzal és színészettel való foglalatosságomat, de azt sem untam, sosem estem szét, sosem fárasztott. Úgy érzem, elég jó egészségi állapotban vagyok, nem tudok túl sokat dolgozni. Sajnálom azt, aki így érzi.
Ön szerint mi a házasság értelme, célja?
Karinthyt idézte: „A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.” Ennél jobban nem lehet elmondani. Az esküvőn kimondott szavakon túl lehet lépni; sokan megteszik, én is. Nálunk a volt apósom – Isten nyugtassa, nagyon szerettem – megkérte a kezem, vagyis egy hosszú séta után megkért, hogy ha nekem mindegy, a kedvükért vegyem feleségül a lányát; én nem akartam megházasodni.
Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?
Nem. Ha újrakezdhetném az életemet, akkor nőnek születnék és szülnék egy csomó gyereket. Ezt azért mondom, mert ott voltam a kicsi gyerekeink születésénél, akik most 14 és 15 évesek. Annál szebbet, mélyebbet, egyszerűbbet, magasztosabbat nem tudok elképzelni. Egyszer meghallgattuk Sára baba szívdobogását, és olyan gyönyörű volt, hogy egy szív dobogtat egy másik szívet – én akkor nagyon sírtam. Baromira irigy vagyok minden nőre; azokra is, akik nem tőlem terhesek, és azokra is, akik átélhetik, hogy egy élet van bennük.
Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?
Tisztázni kellene, kik a hősök. Nős bárki lehet, de hős? Épp tegnapelőtt csináltam egy barátommal egy József Attila szöveg „megversítését” és „megvideósítását”. Így szól az eleje:
„Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
Hová forduljon az ember – ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.”
Nem tudom, mi az a hős. És hogy milyen. Valóban az lenne a hős, aki nem hétköznapi? Vannak pékek, akik a kemencék jó barátai, és végzik a dolgukat. A dolga felett nem tud az ember csinálni semmit. Mert az a dolga, amit csinál.
Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Az, hogy vagyok. Három éves koromtól színész szerettem volna lenni. Mindkét nagyapám fantasztikus ember volt, az egyik rengeteget olvasott nekem. Három éves koromban már tudtam az Altatót, és szentül meg voltam győződve róla, hogy az a kis Balázs én vagyok. Van egy fénykép, melyen egy nagy színpadon, a Mátravidéki Hőerőmű Kultúrtermében a béke napján áll egy kisember – én – és Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versét mondja. Ez az álmom teljesült.
Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Szívesen beszélgetnék William Shakespeare-rel, Platónnal, Szókratésszel és naná, hogy József Attilával.
Mit jelent önnek az, hogy „szent”?
Ezen még soha nem gondolkodtam. De most eszembe jutott valami. Parancs János A szegénységről című verse következik:
„Sokáig fösvénykedtem,
Mint a hörcsög.
Éléskamráimba hordtam
Az éltető magvakat,
Mindig a télre,
Mindig a hét szűk esztendőre.
Ma már tudom,
A tartalék
Romlékonyabb, mint a gomba,
A fölösleg kártékonyabb,
Mint a jégeső, a sáskajárás.
Csak, aki mindenét szétosztja,
Kegyelmet csak az remélhet.”
NÉVJEGY – magyar színész, előadóművész.
- Budapesten született 1949. június 29-én.
- A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1970-ben. 1968-ban a Ki mit tud?-ban versmondóként érte el első sikerét. 1970–1972 között a Nemzeti Színház, 1972–1976 között a 25. Színház tagja volt. 1976–1979 között a Szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1979–1983 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1983–1986 között a kecskeméti Katona József Színház, 1998–tól az Új Színház tagja. 1986–1998 között szabadúszó volt. 1975-ben a tanyaszínház-mozgalom alapítója volt. 1986–tól alternatív művészként alkalmi társulásokkal, egyszemélyes előadásokkal lépett fel: Dromlet (A Hold színháza), József Attila minden versének előadása (Márta Istvánnal, 1988), Ön!-arckép történelmi háttérrel (1988), Kocs-Reál (1989), A falu rossza (Kapolcs, 1992), Nyáry Mikulás (Kapolcs, 1993). Hosszú évekig a Művészetek Völgye művészeti vezetője („ötletigazgatója) volt.
- Díjai: A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2002); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2010); Radnóti Miklós antirasszista díj (2015).
Antal-Ferencz Ildikó
Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.
*
Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!
Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.
Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!
Fotó: jozsefattilaszinhaz.hu
