Súgó
Nem, igazán nem volt cinikus ember ez a súgó, csak kiábrándult és emberismerő. Nem lehetett cinikus, hiszen kívülről súgta Shakespeare-t és Molière-t, ha módja volt benne… de Istenem, miken ment keresztül, míg bölcsen és szerényen ráeszmélt, hogy legjobb neki ott a homályos súgólyukban, vidéki vándorszínházak deszkái alatt… Volt színész és színigazgató, egyszerű ember lett belőle, egyetlen szerepet vett komolyan, amit a létért való küzdelem komédiájában osztott ki neki a láthatatlan rendező.
És most itt gubbasztott ebben az istenhátamögötti mezővárosban, megint csak a dohos deszkák alatt, kenyeret majszolt és egykedvűen súgta Az Ember Tragédiáját – éppen Ádám- Keppler beszélt és a súgó szórakozottan és tünődve adta fel a szerepet. A felesége jutott eszébe, akit három hónapja nem látott, váratlanul hagyta ott a társulat Ceglédet, az asszony lemaradt, nem tudott neki üzenni, pedig a gyerek is vele van… és ahogy ezen kesereg, egyszerre mintha csoda történne, megszólal mellette, a zenekarban, az első hegedűs és valamit súg feléje… A súgó odahajtja a fejét és miközben tovább súg, álmélkodva veszi tudomásul a következőket:
– Mráz úr… itt a felesége a gyerekkel… a színházban.
Mráz úr csak a szemét forgatja kérdően, a szája folytatja kötelességét, gépiesen súg tovább.
– Most beszéltem vele… Sürgősen beszélni akar magával… Holtfáradt, most érkeztek szekéren… a gyereknek leragad a szeme… csak azt akarja tudni, hol a szállása… hogy lefektethesse…
Mráz, a súgó, egy pillanatra meghökken. Az apa és a közéleti férfi harca eddig tart mindössze lelkében… aztán, egy pillanat alatt, áttekinti a helyzetet. Ő most nem hagyhatja el helyét – viszont az asszonyt, aki ott ül valahol a karzaton, karján a síró gyerekkel, azonnal értesíteni kell… A hegedűst se küldheti, mingyárt rákerül a sor… Tehát…
Éppen a következő sorokat súgja Ádám-Kepplernek:
„Ó nő, ha te meg tudnál érteni…”
S a kezdősorok után a helybeli ujságíró, az egyetlen ember a színházban (a főszereplőt is beleszámítva), aki ismeri Madách szövegét, meghökkenve hallja az új szöveget:
„Ó nő, ha te meg tudnál érteni,
Elmennél a Pék ucca nyolc alá
Skrabák henteshez, a szállásom ott van
S lefektetnéd a Ferkó gyermeket”.
Senki más nem veszi észre a színházban a változást. Egy asszony, a karzaton, ölében a kisfiúval, feláll s kifelé indul.
Karinthy Frigyes
*
Olvasd el a következő anekdotákat:
Arthur Rubinstein és a zongoravizsga • Juhász Gyula és a költögetés • Andersen ügyelt a részletekre
*
