„1959 őszén ismertem meg Hoffmann Gézát, Debrecenben, a Csokonai Színház portáján. Mondhatom, siralmas találkozás volt, én ugyanis zokogva álltam két óriási bőrond között. Odalépett hozzám egy magas, vékony, fekete hajú fiatalember, és nagyon félszegen, nagyon halkan bemutatkozott, majd megkérdezte, segíthet-e valamiben? Bőgve elmondtam, hogy nincs albérlet, senki nem adott szobát.
– Akkor eljössz velem, nekem már megvan az albérletem – mondta olyan hangon, mintha régi barátok lennénk.
– De én férjnél vagyok – mondtam döbbenten –, a férjem most is járja az albérleti címeket.
– Na és? – kérdezte – Mi a probléma? Én is nős vagyok, de a »vörös dög« biztos befogad benneteket egy-két éjszakára!
Istenem, ez se komplett, futott át az agyamon, a macskájától függ hogy alhatunk-e náluk? Azzal hagyott ott, hogy el ne mozduljak, várjam meg, míg értem jön, de most az irodába kell mennie, mert Szendrő hivatta. Ha akartam volna, se mehettem volna a két nehéz bőrönddel, de főleg, mert nem volt hova menni. Nemsokára visszajött és azt mondta:
– Új nevem van!
– Hogyhogy? – kérdeztem.
– Józsi bácsi azt mondta, Hoffmann névvel nem lehet színpadra menni, mondjak gyorsan egy nevet, ami elfér a plakáton. Próbálkoztak mindenféle névvel, de nem találtak igazán jót. Végül Szendrő az asztalra csapott, és azt mondta, megvan.
– Hogy hívják a feleségét?
– Vnouček Margit – mondta Géza, és mindkettőjükből kitört a nevetés. Aztán mégiscsak Szendrővel közösen kitalálták a HOFI-t.”
Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes művész visszaemlékezése
*
Cikkajánló: Örök üzenetek Csukás Istvántól. Nyugodjék békében!
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
Fotó: 1974. Magyarország, Budapest V., az MTV stúdiója, Hofi Géza humorista – fortepan.hu, SZALAY ZOLTÁN
