Mindenféle (lírai, prózai, énekes és táncos, egyéni és többszereplős) fellépést láthattunk. A rövid prózai előadások erősen népszínházi jellegűek voltak, számomra helyenként erőltetettnek és sutának hatottak, de a közönség láthatóan és hallhatóan díjazta őket. Színvonalasan jópofa volt viszont Dörner György igazgató előadásában a Mese az állatok nyelvén tudó juhászról című népmese. Hasonlóan népszínházi jellegű, mégis elképzelgően hatásos volt Koncz Gábor történetmesélése egy 48 éves síelő hölgyről – talán azért, mert a szereplő nagyon messze áll a színművész által megformált karakterektől, mégis fantasztikusan át tudta adni.
A zenés, illetve zenés-táncos részek (többnyire századeleji sanzonok) így utólag kissé összefolynak a fejemben, de határozottan emlékszem Esztergályos Cecília énekszámaira, Farkasházi Réka gyermekdalára, Kökényessy Ági szolgálólányénekére, Nagy Lóránt egyéni dalára és duettjére Bátyai Évával, Bánföldi Szilárd duettjére Szilvási Judittal, Szakács Tibor rockszámára háttérben a táncoló nővérkékkel, egy aranyruhás operett-énekesnőre. A műsor második felében egyre jobban felpörgött a hangulat, emlékezetes tette Brunner Márta Máté Péter-számai (Azért vannak a jó barátok, Hazám, hazám), majd a színházi zenekar által kísért LGT-szám, (Neked írom e dalt) Timkó Eszter és Kurkó József Kristóf előadásában, és a legvégén Pikali Gerda Illés-száma (Ne gondold, hogy tied a világ). Az utóbbiak fergeteges záróhangulatot teremtettek, amire szükség is volt, mert nemsokkal előtte a közönség könnyekig meghatódva hallgatta Gregor Bernadettet, amint a technikának köszönhetően duettet énekel édesapjával, az éppen aznap 14 éve elhunyt Gregor József operaénekessel, egy 20 évvel ezelőtti felvétel egyszerre megható és hátborzongató ismétléseként.
A Gregor-duettet én is megkönnyeztem, emellett azonban legjobban a színművészek által előadott versek érintettek meg (Viczián Ottó nyitotta az estet Karinthy Frigyes Miért nem megyek orvoshoz című versével, majd Tóth Tamás Kosztolányi Dezső Hajnali részegségét mondta fel gyönyörűen, Lux Ádám pedig Reményik Sándor Békesség Istentől című versével győzött meg arról, hogy erre a békességre van most a legnagyobb szükségünk; de megható volt Szarvas Attila tolmácsolásában Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn című verse, s nem kevésbé hatásos volt Vass György szájából Juhász Gyula Testamentuma, ifj. Jászai Lászlótól pedig Mécs László A királyfi három bánata. Most is lúdbőrözik a hátam, ha visszagondolok ezekre a percekre…
És végül, de nem utolsósorban említésre méltó Nemessányi Éva korrepetitor zongorajátéka, amellyel a zenés részek többségét végig kísérte és Papp Gyula zenei vezető rövid, de hatásos fellépése. Egy igazi, a színművészek és közönség közötti kölcsönös gála- és hálaműsor, és a legtöbb idős színész számára jutalomjáték volt ez az este, köszönet érte minden résztvevőnek és nézőnek. Mindig, de az életünket alapjaiban megrengető világjárvány idején különösen fontos a köszönetnyilvánítás és a közös ünneplés.
Antal-Ferencz Ildikó
*
Cikkajánló: Ismerd meg először a saját hazádat, aztán menj külföldre – bemutatták a Fatornyokat az Újszínházban • Férfitörvény, úgy hívják: becsület – bemutatták A kassai polgárokat a Nemzetiben • Mindenki bűnös, mégsem felelős semmiért – Forró mezők a Nemzeti színpadán
Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkon: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
*
Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=ujszinhaz.budapest&set=a.3792846000749033
