A könyv alapvető tétele, hogy a nők egykor hátrányban indultak az oktatás és a kultúra terén. Mára viszont a progresszív politika Amerikában olyan nagy teret nyert, hogy a fiatal lányok nem csak egyenlőséget, de versenyelőnyt is nyertek. A szerző szerint férfias tulajdonságra ugyanis tévesen tekintenek az amerikai oktatási és üzleti világban, a céltudatosságot és a kezdeményezőkészséget démonizálják.
Ahogy a szerző egy azonos című cikkének bevezető megállapításában áll: „Ma nehéz fiúnak lenni Amerikában”. Véleménye szerint a tény, hogy a fiúknak „rossz hírneve van”, nem újdonság. Éveken át sokat tiltakoztak az ellen, hogy a férfiak előnyöket élveztek az iskolai sportolás vagy az üzleti élet világában: maszkulin viselkedésük, állította számos könyv és pamflet, felhatalmazta őket a sport dominálására, az üzleti kapcsolatok alakítására.
Könyve szerint neves pszichológusok „patologikus tulajdonságokat aggattak a férfiakra”, ellenük hangolva az amerikai közéletet.
„Manapság az amerikai női futball győzelmei szolgálnak a nők példájaként, az iskolai lövöldözések szimbolizálják a férfiakat” – véli Sommers.
A szerző könyvének online is elérhető első fejezete hosszasan sorolja a médiában nem bemutatott statisztikai adatokat. Mint érvel, ha létezik is társadalmi különbség a nemek között, az ma már bizonyosan a fiúkat érinti rosszul. Több fiút érint a bűnözés, az alkohol és a drog, mint lányt. A lányok többször kísérelnek meg öngyilkosok lenni, de végül a fiúk azok, akik többször sikerrel is járnak. Egy véletlenszerű, átlagos év során (1997) négyszer annyi férfi ölte meg magát Amerikában, mint nő.
Gyakori érv – állítja Sommers –, hogy a fiúk jobban teljesítenek a felsőoktatásban. Mint elmondja, 1997-ben volt alkalma beszélni az atlantai oktatási bizottság fejével. Megkérdezte tőle, hogy kik teljesítenek jobban Atlanta iskoláiban, a fiúk vagy a lányok? „A lányok” – felelte gondolkodás nélkül. Milyen téren? „Lényegében minden téren, ami csak felmerülhet”. A szerző megszólaltatott egy pennsylvaniai iskolaigazgatót is, aki szerint a fiúk helyzete a következő iskolájában: „A iskolából kibukó, a felfüggesztett, az évet ismétlő és más teljesítménybeli rossz példákat jelentő diákok széles arányban fiúk”.
A szerző szerint „az elmúlt évtizedekben egy olyan nézet dívott Amerikában, mely a fiúkat megveti, mint igazságtalanul privilegizált nemet, és mint a női nemi egyenlőséghez vezető út akadályát. Ezt a nézetet népszerűsítik az oktatási intézményekben, és számos tanár úgy véli, hogy a nőknek több figyelem kell kompenzálásképp”.
A felsősoktatásban részt vevő fiatal férfiak aránya a jövőben várhatóan tovább fog csökkeni
A szerző szerint a fiatal férfiak privilégiumait alátámasztó kutatások jelentős részét nem is akadémiai folyóiratokból merítik, vagy egyszerűen „nem léteznek”. A tények újbóli szemlézése azt mutatja, hogy a fiúk alulmaradnak az oktatási egyenlőtlenségek mércéjében. Az amerikai oktatásügyi minisztérium jóslatai szerint – idézi Sommers – a felsősoktatásban részt vevő fiatal férfiak aránya a jövőben várhatóan tovább fog csökkeni. Egy átlagos fiú másfél évvel van lemaradva a lányok után írásban és olvasásban; kevéssé elkötelezett tanulmányai iránt, és kevéssé valószínű, hogy egyetemre megy. Sommers könyvének írásakor a felsőoktatásba való jelentkezők 45%-a volt férfi, és 55%-a nő.
Ugyanez a szám Magyarországon 64% és 36% a nők javára. Magyarországon az ezredforduló óta több diplomás nő élt az országban, mint hasonló végzettségű férfi. Míg a férfi diplomások száma a dupláját sem érte el 2011-ben 1990-hez képest, a diplomás nők száma közel két és félszeresére nőtt az időszak alatt. Ha azóta folytatódott a trend – és valószínűleg ez a helyzet –, az azt jelenti, hogy mára 200 ezerrel magasabb a diplomás nők száma, bár minimálisan több nő él ma az országban, mint férfi. Mindössze négy területen maradt meg a férfiak többsége a felsőoktatásban, ezek a matematika, a számítástechnika, a műszaki és ipari területek. Ez természetesen nem verseny, ám tény, hogy a férfiak kiszorulnak a felsőoktatásban résztvevők közül.
Úgy neveljük a fiainkat, mint a lányainkat?
Egyes amerikai kutatók és kulturális véleményformálók szerint a megoldás a férfiak „mérgező maszkulinságára”, hogy újfajta módon kell „felépíteni a férfiasságot”, amely a fiúkat kevéssé versengővé, érzelmeiket kifejezőbbé, és a gondozás, nevelés (nurturing) felé nyitottabbá tenné. „Röviden: lányosabbá” – konkludál a szerző, idézve az egyik ilyen véleményformálót, aki szerint „Úgy kell nevelnünk a fiainkat, mint ahogyan a lányainkat”.
Ez a terv, írja a szerző, „nem utópisztikus mese”. Könyvében bemutatja, hogy a mozgalom, amely „alá akarja ásni a fiúkat, már régen megindult. És mint sok más jó szándékú, ám alapjaiban téves reform, ennek is komoly lehetősége van sok embert – esetünkben több millió fiatal fiút – teljesen tönkretenni”.
A könyv természetesen már nem friss munka, de a szerző 2014-es videója és néhány évvel ezelőtti interjúja szerint sem változott pozitív irányba a helyzet.
Sommers egy előadásában még többet osztott meg az amerikai felsőoktatási intézmények nem túl sok jóval kecsegtető helyzetéről.
V. L. B.
Fotók: jarmoluk on Pixabay.com
