Mikor esténként ülök, és nézem a táncoló párokat, többször azon merengek, vajon egy férfi miért is kell tudjon táncolni. A válasz pofonegyszerű! Ahogyan az életben is, kell legyen egy meghatározó dinamizmus, amit a férfi (is) táplál. Ha ez nincs, akkor a hölgyek igyekeznek széppé varázsolni magukat, de csak gyenge kelletés lesz belőle. Miért kelletés? Mert nagyon sok táncban csakis a táncoló feleken van a hangsúly, a test esztétikus mozgatásán, az önkifejezésen. Ezek mind egyéni táncok, és természetesen ízlés szerint megítélhető. Tetszik, nem tetszik. Ezekben a nő tetszelegni szeretne. Megmutatni a környezetének vagy partnerének, hogy ő milyen szép. Aztán vannak az egyéni táncok páros kiadásban. Mikor mindenkinek megmondják, mikor mit kell tennie, így a két ember eltáncol egymás mellett, a táncszabályoknak köszönhetően egyfajta harmóniában, de ha épp a páros valamelyik tagja eltér a megadott szabálytól, akkor a másik még mindig tudja táncolni a rászabott sort. Vagyis továbbra is egyedül táncolnak, csak egymás mellett, egy bizonyos meghatározott séma alapján. De hogyan válik mindez megkülönböztethetővé?
Ebben a „páros táncban” a férfi és nő csakis egymás dinamikájára számíthat. Nincsenek sémák vagy előre megmondott lépéssorok és ritmikák, melyekhez idomulni kellene. Nem marad más csak az egymásrautaltság. A férfinak mindig meg kell határoznia, mit fognak tenni. Döntések sorozata fut végig a fejében, mi lenne épp a legmegfelelőbb, és utána megteszi a lépést. De ha a fejében nincs semmi, vagy nem tud dönteni, akkor nem is lesz mit megvalósítania. Ebben a „táncban” nincsenek sémák. Nincs levert cölöp, ami segít az eligazodásban. A nő várja a döntést és a tettet, amihez csatlakozni tud. Egy határozott férfi pedig meghozza a döntéseit, ezeket kifejezi, energiát fektet beléjük és elfogadja a következményeket. Ennek a dinamikája rajzolódik ki a parketten, ahol a páros táncol. Döntések és tettek rajzolják tele a termet.
Ha egy férfinak nincsenek döntései és tettei, akkor csupán áll mozdulatlanul, lefagyva. Azt hihetnénk, ez a legrosszabb, mi történhet, de nem így van. Amikor elrejtőzünk, amikor nem merünk szembenézni magunkkal, és még a „táncparkettig” sem jutunk el, az még ennél is hitványabb. Nagyon sok férfit láttam megfutamodni, mert kényelmesebb volt elbújni, nem szembesülni azzal, hogy meg kell hozni egy döntést. Vállalni a győzelmet, és úszni a dicsőségben, vagy esetleg a kudarc árnyékában bujkálni. De akik vállalták, azok megtapasztalták mindazt, amit egy nő tud biztosítani egy férfinak. A nők emelnek minket férfivá, de csak a döntéseink meghozatala után. Minden lépés egy döntés következménye, mely meghatároz minket.
Akit meghatároznak a lépései, az tudott dönteni, és megélheti választásainak dicsfényét vagy azoknak kudarcát. A döntések határozzák meg az életet, de ha a férfi képtelen meghozni ezeket, abból nem születik tánc, de más sem. Ezért szokták mondani: „Ha a férfi tud táncolni, akkor a pár is tud táncolni.”
Barabás Béla
Fotók: werner22brigitte via Pixabay.com
McBeth via Foter.com / CC BY-NC-ND
efes via Pixabay.com
