Azok a párkapcsolatok a legműködőképesebbek, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. Elmondhatom, hogy ez a szövetség nem alakul ki egyhamar. Akarnunk kell, feltartott kezekkel, önként meg kell adnunk magunkat, pontosan akkor, amikor egyedül utazó szívkalandorként végre döntést hozunk, és véget vetünk magányos vándorlásainknak.
Biztonságosan kötődünk és felelősek leszünk egymásért. Akkor is, ha éppen egyikünk nem szeretetreméltó. Akkor is, ha ideiglenesen bezár a szívünk, mert konfliktust éltünk meg, és háborog a lelkünk. Nem indulunk el máshová, másvalakihez szeretet- és szenvedélymorzsákért, mert a döntést meghoztuk. A bajban összekapaszkodunk, és százszoros erőt mozgósítunk együtt, együtt alkotunk, együtt teremtünk, együtt működünk. Együttműködünk. Méltón, kiteljesedve csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangúak vagyunk, akik önmagukban is életképesek. Csak mi ketten számítunk, elengedjük a megfelelési kényszer görcsösségét, a tökéletes párkapcsolati sablonba simulás vágyát, együtt haladunk, úton vagyunk, fejlődünk, élünk a saját lehetőségeinkkel és kiaknázzuk belőle a legtöbbet. Társ az, aki nem kiegészít, hanem még erősebbé tesz, aki egyedül is harmonikus, és akivel erős egységet, szövetséget alkotunk. Nem támaszkodunk, nem függünk, és nem dőlünk egymáshoz, mint az A betű két lába, hanem egymás mellett állunk, egy irányba tekintünk.
Barátság
Ha csupán a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket, akkor hamar kifogy a testi vonzalom tankja, és a szenvedély alábbhagyásával már nem tudjuk mivel újratölteni. Eszeveszett szenvedélyre és csupán testi vonzalomra ezért nem építhető egyetlen tartós kapcsolat sem. Kell, hogy legyen közöttünk valamiféle, szerelmen túli mély, szeretetteljes barátság. Túlmutatva a szenvedélyen és a szexualitáson, mert ha csupán ez utóbbiakra épül a kapcsolati vár, egy kis probléma fuvallatától könnyen, erőtlenül dől össze. Nincs ok az aggodalomra, ha egy szeretetkapcsolatban a barátság – a testi vonzalmon túl – ütésálló, sziklaszilárd betonalap. Ami igazán rabul ejt, az részletekben rejlik. Végignézek a társamon. Vajon barátom lenne-e, ha csak szimplán embertársak lennénk? Szeretnék a közelében lenni? Élvezettel vitáznék vele? Nevetnék a viccein? Lenne a bajtársam? Életünk könyve másképp íródott, fizikailag is vonzódunk egymáshoz, mégis az egyik legfontosabb titok: olyan embert válassz és olyat láss meg, aki barátként is tökéletesen funkcionál.
Elkötelezettség
Az elkötelezettség erőt jelent, a másiknak való feltétel nélküli, teljes önátadást, annak minden nehézségével, örömével, közeledésével, távolodásával, a jó és kevésbé jó folytonos körforgásával, dinamikájával. Ezt a fajta elkötelezettséget valódi döntés nélkül nem lehet eljátszani, nem lehet opcióként, B tervként tekinteni rá, nem lehet benne az időt húzni, nem lehet kényelemből, félelemből, gyávaságból benne maradni, hogy bármikor kiszállhassak. Mert vagy teljesen átadom magam, vagy nem. Egy elkötelezett kapcsolatban nem lehet félig benne lenni. És ha jönnek a súlyos krízisek, romboló életesemények, kibírhatatlannak tűnő nagy viharok, múltban szerzett, mélyre temetett sérülések, melyekből fel kell állni, akkor is fel tudunk állni együtt, ha van erő a kapcsolódásunkban, és hajlandók is vagyunk harcolni, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyiken együtt haladunk.
Elfogadás
Csak mert szeretem őt, nem kell olyanná válnia, amilyennek én akarom. Az erősségeit és gyengeségeit egyformán látom, el is fogadom. Szeretem őt, mert ismerem. Ismerem, és mégis szeretem. A harmonikus kapcsolat nem egyenlő az egyéniség teljes feladásával, nem annyi, mint behódolni, megfelelni, kompromisszumot kötni, szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat, és különös ismertetőjegyeket, mindazt, ami régen voltunk, és amik azzá tettek, akik most vagyunk. Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségekkel, és elfogadja, hogy a másik másmilyen, és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni. A kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk.
Cikkajánló: A hűtlenséggel azt az embert akarjuk elhagyni, akivé mi magunk váltunk
Szomorú kényszerkompromisszumot azonban ne kössünk, tartsunk ki a magunk számára fontos értékek mellett. Ne ragaszkodjunk minden áron a nem megfelelő emberhez, mert történik úgy, hogy a százegyszer tört bizalom darabjai egy idő után már nem illeszthetők össze. Ahhoz ugyanis, hogy tiszteljünk valakit, jogos elvárás, hogy ő tiszteletre méltóvá váljon, vagyis érdemelje, vívja azt ki. Az egymás felé kimutatott tisztelet azt is jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, és lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el időnként hibákat, de ezt mégis anélkül tesszük, hogy a bizalmat végleg összetörnénk, vagy egymás emberi méltóságát valaha is semmibe vennénk. Mert mindenkinek szüksége van egy Igazi Kapcsolatra, melyben nem kell félnie, hogy megbántják, vagy megszégyenítik.
Olvasóink véleménye szerint milyen pilléren nyugszik még egy erős kapcsolat? – kérdezzük közösségünk tagjaitól, és kérjük, hozzászólásban válaszoljanak, osszák meg gondolataikat. Köszönjük!
Király Eszter
Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!
Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”
Fotók: Designed by V.ivash
