Mára „csak” ennyi a feladat: rajzoljuk le a belső iránytűnket, hogy az vezessen, ne a körülmények vagy a társadalmi elvárások. Pláne ne másokéi. Mert aki mindig más értékrendje szerint akar élni, az előbb-utóbb kiüresedik, hiszen a sajátját elveszíti, a másét meg képtelen a magáénak érezni. Érdemes hát az irányt magunknak megszabni, a számunkra fontos értékek lejegyzetelése – akár szó szerint egy papírra – sok hibás döntéstől óvhat meg a jövőben. Ha ugyanis a cselekedeteink ütköznek az értéklistánkkal, annak az eredménye csak csalódás lehet. Értékeink meghatározása ugyanakkor magabiztossá is tesz.
Ha leírjuk őket, kézzelfoghatóbbá válnak, bátrabban döntünk ezek mentén, elkötelezettebbek leszünk. Talán a szemünk is más – tartalommal teli, élénkebb, meggyőzőbb – lesz a fotókon, hogy visszautaljak a kiindulópontra. Ráadásul az életünk is egyszerűsödik, ha tisztázzuk az alapokat. Egy idő után, amikor választás elé kerülünk, csak fel kell tenni a kérdést magunknak: „melyik út egyezik az értékeimmel?”
Cikkajánló: Egy férfinak a saját útja akkor értelmes, ha…
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útja, Az FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetek, Körkérdés (interjúk), Férfiegészség.
A belső iránytűnk meg fogja mutatni. Csak rajzoljuk fel azt – vagyis rakjuk össze az értékgyűjteményt, amely megtestesíti – egy papírra vagy bárhová, ami tartós, évek múltán is elővehető. És ne olyanok szerepeljenek rajta, amiket, ha más látna, akkor „jók lennénk nála”, hanem mindaz, ami saját magunk felé őszinte. Érdemes az öt fő értékünket külön is kiemelni a listán – ha túl nehéz dönteni, állítsuk őket egyenként szembe egymással, és hamarosan ráérzünk a fontossági sorrendre. Értékgyűjtők, hajrá!
Dr. Szász Adrián
Fotó: Ahmed Zayan on Unsplash
